Why me? [Stranger Things FF]

1. [Mike]

Ez is egy unalmas reggelnek indul - habár az elmúlt év eseményei után felüdülés egy unalmas reggel.

Hál'istennek nyári szünet van, így az egész napot úgy tölthetem ahogy akarom.

Feltéve, hogy hagynak elmenni.

- Mikeeee! - kiabál a nővérem. - Segíts anyának, nekem dolgom van!

- Nyugodtan mondhatod, hogy Jonathan, nem kell mindig "dolognak" nevezni - morgom, és kikapom a kezéből a portörlőt.

Nancy kissé elpirul, majd ismét felveszi szigorú arcmaszkját és méltóságteljesen bevonul a szobájába, hogy készülődjön.

- Mike, ha készen vagy légy szíves segíts apádnak a kertben, és menj el bevásárolni!

- Szuper - motyogom. Ennyit a tervekről.

Órákkal később, mikor végre elszabadulok otthonról, a játékterem felé veszem az irányt, ahová Lucas és Max érkezik hamarosan, a többiek nem érnek rá. Persze, a legjobb lesz az időt eltölteni a párossal...

- Annyira igazad van! Ez az egész dolog rémes - sopánkodik Kate Wesley a barátnőjének, Julie-nak. A barátnő azonban csak unott tekintettel néz maga elé, de amikor észrevesz. vidáman int.

Én is felemelem a kezem, a következő pillanatban azonban hatalmasat esek.

- Áú! - A lány, akinek nekimentem, feltápászkodik, és vádló tekintettel néz rám. - Nem tudnál figyelni?

- Bocs! - állok fel én is. - Jól vagy?

- Igen, kösz.

A lány leporolja a nadrágját, majd kezet nyújt.

- Emma White vagyok. Nemrég költöztünk ide.

- Mike Wheeler - rázom meg a kezét, miközben kék szemét fürkészem. Nem, nem is kék. Egészen zöldes benyomása van, ha úgy esik rá a fény. - Örülök, hogy megismerhettelek.

- Én is! Mennem kell, apám megöl, ha nem leszek otthon háromra. Szia!

- Szia! - intek az elszaladó lány után.

Folytatom utamat a játékteremhez, ahol Lucas és Max már ott van.

- Hol jártál? Azt hittük el se jössz - kérdezi a gördeszkáján ülő Max, majd a kezét nyújtja Lucasnak enyhe utalásként, hogy húzza fel a földről.

- Ja, tényleg. - bólogat Lucas, majd kinyújtja a karját a barátnőjének.

- Fellöktem egy lányt az utcán. - közlöm miközben rájuk bámulok, hogy engedjék el egymás kezét.

- Atyaég, El meg ne tudja - neveti el magát Max, majd köszönésképpen megveregeti a vállamat.

- Biztos azt gondolná, hogy ez valami jel, mint a romantikus könyvekben, hogyha a srác és lány összeütköznek, az az igazi szerelem jele - nevet Lucas, majd Max újdonsült szokását követve ő is megveregeti a vállam.

- Hetekig gyakorolhattál, hogy el süthesd ezt a poént - dünnyögöm rosszkedvűen. - Mit csinálunk?

- Max játszani akar - szól Lucas.

- Max?

- Max játszani akar - ismétli a lány, és elmosolyodik. - Ne morogj, Mike! Csak játék. És úgyis veszteni fogsz!

******

A közös délután végül nem is telt olyan rosszul a gerlepárral, így egészen feldobva indulok el haza.