Why me? [Stranger Things FF]

4. [Emma]

Megint szörnyen sajgott a fejem, főleg a tegnap után. Én próbáltam közömbös lenni mindenkivel, de ez nem mindenkinek sikerül.

Egy verses könyvet olvasok Edgar Allen Poe-tól, de nem sokáig megy a fejfájásom miatt.

Egy kicsit elszunyókálhattam, mert apa kopogott, hogy egy Mike nevű fiú keres engem.

Lebattyogtam az emeletről, és Mike-al találom szembe magam. Egyenes haja tökéletesen állt a fején, kötött pulcsit, és farmernadrágot visel, egy egyszerű cipővel.

- Szia, Mike! - kapok a homlokomhoz. - Mit szeretnél?

- Csak beszélgetni jöttem.

- Nekem nincs kedvem beszélgetni - akarom becsukni az ajtót, de ő megtámasztja.

- Kérlek.

Nagyot sóhajtok.

- Miről szeretnél beszélni?

- Tegnap este, amikor találkoztunk, megfordultál? - kérdezi türelmetlenül.

- Nem akarsz bejönni? - terelem a szót.

- Ha elmagyarázod, hogy mi van veled.

Felmentünk a szobámba és ott folytatjuk a beszélgetést.

- Nem tudom! Mióta találkoztunk, azóta folyamatosan fáj a fejem, és egyáltalán nem azok a gondolatok vannak a fejembe amik szoktak lenni..

- Hogy érted? - ráncolja a homlokát.

- Most ti foglalkoztattok... Te... És a barátaid - ismerem be, és elpirulva lesütöm a szemem. Nem is tudom minek mondtam el.

- És azért fáj a fejed, mert ránk gondolsz? - vonja fel a tökéletes szemöldökét.

- Nem, cseszd meg! Azért, mert megéreztem! Mikor a fűbe löktelek egy ilyen időugrás volt amiben azt láttam, hogy ellöklek és "megmentelek", majd pillanatokkal később akaratomon kívül, ugyan ez megtörtént - mondom teljesen érzelemmentes hangon. Próbálom érzéseim rejteni.

- Tehát... A jövőbe láttál - foglalja össze.

- Öhm... Valami olyasmi - mondom, majd folytatom. - És emlékszel arra mielőtt felelsz vagy merszeztünk?

- Igen - bólogat.

- Akkor elhomályosult minden és egy magas fura alakot láttam magam előtt... Nem tudom mi volt az mert homályosan láttam, de... Fura volt.

- Akkor Will tényleg téged láthatott - tűnődik.

- Elmagyaráznad mi a franc folyik itt?

- Nézd... Ez bonyolult - sóhajt, majd hirtelen ötlete támad. - Be tudod bizonyítani, hogy a jövőbe látsz? Mert akkor a többiek is elhinnék, és akkor beavathatnálak.

- És mégis mivel?

- Hát azt... Neked kéne tudnod. Te jobban tudod, hogy mire vagy képes.

Becsukom a szemem és koncentrálok.

- Apa meg fog botlani a küszöbben, mindjárt jön - mondom morogva suttogva.

Apa hamarosan érkezik, és megbotlik a küszöbben.

- Csak azt akartam kérdezni, hogy kértek-e inni - mondja, miközben feltápászkodik.

- Ha Mike kér, nekem mindegy - vonom meg a vállam. - Mike kérsz valamit? - mosolyogok a látszat kedvéért.

- Köszönöm, most nem kérek semmit.

- Szóljatok, ha mégis - indul lefelé a lépcsőn.

Miután Apa elment, újra felém fordul