Why me? [Stranger Things FF]

9. [Mike]

Másnap fáradtan ébredtem, majd zombi-módra vonszoltam ki magam az ágyból.

A reggeli teendők után sikerült úgy kijutnom a házból, hogy egy családtagommal se találkozzak.

A suli felé indulva igyekeztem azon az úton menni, amin a legnagyobbat kerültem, így nem futottam össze Emmával.

Az első órám kémia volt, hál'istennek nem Rémmel, hanem Mrs. Scott-tal, akit egész rendesnek találtam.

El hiánya miatt egyedül ücsörögök a hátsó padban, és a ceruzámmal játszok, meg a füzetet firkálgatom. Rendkívül izgalmas elfoglaltság.

Órák után nem siettem, mert beszélni akartam Emmel.

Azonban nem láttam sehol. Pedig tesi után még megvolt, most hova tűnt!?

Szerencsére azonban nem kell sokáig várnom, mert néhány perc múlva meglátom szürke dzsekijét.

- Emma! - kapom el a kezét.

- Szia, Mike! Mit szeretnél?

- Beszélhetnénk? - kérdezem komoly arccal.

- Igen, miről? - kérdezi ő is komolyan, majd beletúr a hajába.

- Szóval, gondolkodtam. - kezdem mely levegőt véve. - Igazad volt, mindenkinek igaza volt, választanom kell. Én választottam, Em. Téged. Ha Jane visszajön, szakítok vele. Szeretlek, Emma! Sajnálom, amiért hamarabb nem jöttem rá.

- Mike... - gyűlnek könnyek a szemébe, melyek lassan csordulnak le pirospozsgás arcain. - Ez komoly? Ugye nem viccelsz? Mert ha igen, rohadtul megbánod! Nem vagyok a játékszered, ugye tudod? Biztos, hogy ezt akarod? - kérdezi remegő hangon.

- Igen, biztos vagyok benne.

- Mike... Nem tudom... Nem akarok csalódni, újra...- mondja sírva.

- Nem fogsz. Ígérem.

- Sajnálom, Mike. Egyszer megígérted, csalódtam. Nem fog menni.

- Emma... - nyúlok a keze után, már szintén könnyezve.

- Először bizonyíts! - mondja halkan, elefánt könnyekkel, majd kihúzza a kezét. - Mike, figyelj. Nekem ez így nem menne, elvetted a bizalmam.

- Annyira sajnálom. - suttogom. - Bármit megteszek.

- Okés... Ha akarsz valamit, tudod hol lakom. - suttogja ő is, kezébe temetve arcát, ezzel eltakarva, hogy sír.

- Akkor... Szia! - simítja meg könnyes arcomat.

Utána szólnék, de elfut.

*******

- Mi volt Emmával? - érdeklődik Nancy, mikor hazaérek.

- Miért érdekel? - morgok.

- Azért, Michael, mert az öcsém vagy, és eljátszom, hogy érdekelnek a problémáid. - ül le a lépcsőre. - Ki vele!

- Nézd, hát öhm...

- Michael!

- Oké, szóval úgy döntöttem, hogy Emmát választom. Ezt elmondtam neki, meg hogy szeretem, de azt felelte, hogy már eljátszottam a bizalmát, és hogy nem akar újra csalódni. - ömlik belőlem a szó.

- És arra mit válaszoltál?

- Megígértem neki, hogy nem fog, és hogy nem fogok játszani vele.

- És arra mit felelt?

- Hogy neki ez nem megy.

- Istenem, tizennégy évesek vagytok, és többet drámáztok, mint a felnőttek... - sóhajt.