Why me? [Stranger Things FF]

15. [Mike]

Emma és Dustin odébb vonultak, mi Elevennel pedig szó nélkül álltunk egymás mellett.

Végül ő törte meg a csendet.

- Szóval te most... Vele vagy, ugye? - kérdezi kissé rekedten, és fejével Emmáék fele bök.

- Igen.

- Mit csináltam rosszul, Mike? - sóhajt.

- Semmit.

Maga elé bámul, cipőjével a kavicsokat rugdossa.

- Akkor miért vagy vele?

- Mert vele akarok lenni. - morgom, és továbbra sem nézek a szemébe.

- Ő miért tudott ilyen könnyen megkaparintani, amikor nekem annyi idő volt, és el is veszítettelek?

Felé fordulok, és látom, hogy könnyek gyűlnek mogyoróbarna szemeiben.

- Nem tudom. - fújom ki lassan a levegőt.

- Miért hiszed el neki, hogy megöltem Willt és elszabadítottam a szörnyet? Ismersz. Sosem tennék ilyet. Will a barátom.

- Nem hiszem el neki. Meg akarom győzni arról, hogy nem vagy rossz ember.

Az ujjaimmal kezd játszani, majd összefűzi őket a sajátaival.

- Örülök, hogy ezt mondod. Azt hittem, már teljesen elcsavarta a fejed.

- Sosem hagynám, hogy az érzelmeim befolyásoljanak. - mondom nyugodtan, és nem törődöm azzal, hogy fogja a kezem.

- Igazán? - suttogja, és ajkával az arcomat érinti. - Mégis engedsz neki.

- Elég. - hajolok odébb, hogy ne legyen intim közelségben.

- Ez nem te vagy, Mike. Hiszen még csak nem is ismered őt. Csak idejött, belepofátlankodott az életedbe, és engem kilökött belőle. Miért hagytad?

- É-én nem akartam, hogy a Tótágasba menj.

- Miattad mentem. Azt gondoltam, hogy ettől rájössz.

- Mire jövök rá?

- Buta fiú. - súgja a fülembe. - Arra, hogy igazaból nem én tettem ezt. Nem én öltem meg Willt.

- Ezt tudom. - felelem ismét nyugodt hangon. - Már megbeszéltük.

- Van a csitrinek egy képessége, ugye? - suttogja.

- Igen. - válaszolok türelmetlenül. - A jövőbe lát.

- Talán Brenner őt is kényszerítette dolgokra. Honnan tudod, hogy ő nem mondjuk a Tizenkettes, a Tizenötös, vagy a Hatos? - Ajkával a fülemhez ér, és folytatja. - Egyből elhitte a mesét, ugye? A mesét a Tótágasról, a szörnyekről. Rólam.

- Nem te vagy a szörny. Az a demogorgon.

- Hagyd, hogy befejezzem. - suttogja vágytól fűtött hangon. - Honnan tudod, hogy nem ő volt az, aki a Tótágasba lökte Willt, hogy úgy tűnjön, én tettem? Honnan tudod, hogy nem ő ölte meg?

Sűrű ködöt láttam magam előtt. Zúgni kezdett a fejem, a szemeim előtt kibontakozott egy kép, miszerint tényleg nem tudom, hogy ki is igazából Emma...

Vakon Jane felé hajoltam, ujjaimmal a hajába túrva húztam magamhoz, és összeérintettem ajkainkat.

Az ismerős érzés szétáradt a mellkasomban, és megtört a jég. Hiszen ő itt Eleven, nincs mitől tartanom...

Viszonozta  a csókot, és fél kezével átkarolt.

- Én még mindig szeretlek, Mike. - súgja ajkaimra.