kínos csend honolt kis társaságunkban.
ott ültünk nyolcan, a sarki McDonald's-ban
senkinek nem volt mondanivalója.
vagyis volt. rengeteg.
és pont ez tette kínossá az amúgy kellemes csendet.
az emberek csevejének kellemes búgását,
a csirkenuggetsek ropogtatását,
a dolgozó diákmunkások kiabálását,
a hamburgerek lelkes kicsomagolását.
szóval, ezt a kellemes elegyet
a mi csendünk kellemetlenné tette.
ahogy ott ültünk, és mindenkit felőrölt valami kérdés.
család, szerelem, jövő, múlt, s ezer meg ezer érzés.
senki nem akarja kimondani e kimondatlan szavakat.
'vehetek a sültkrumplidból?'
s a csend megszakad
heyhhoo! különösebb hozzáfűznivalóm nincs, de borzalmasan éhes vagyok, szóval ha van valami ehetőd, küldd át faxon! és úristen találkoztam Tommy Cash-el a MOM parkban áháháá! és hope you like it! <3 és imádom ezt a számot.
VOCÊ ESTÁ LENDO
zsibbad
PoesiaA cím onnan ered, hogy egyszerűen képtelen vagyok címet adni ennek a könyvnek,mert magam sem tudom, hogy mit is szeretnék pontosan (mint általában). Szóval az ihlet a lábam elképesztő zsibbadásából származtatható (ami továbbra is tart, és au), és rá...
