Meg jó pár percig a kanapén ülve némán töprengtem, hogy milyen gyorsan és feleslegesen repült el a mai nap. Mert ugye minden reggel végiggondolom, hogy milyen szuper, hogy még előttemáll az egész nap többezer szabad másodperce. Aztán estére ez a többezer csupasz pillanat ugyanolyan üres marad, és az emberek szerintem egy idő után ettől lesznek boldogtalanok. Hogy egyik nap sem váltották meg a világot. Nemhogy a világot, még magukat sem képesek. Pedig mindenki élete tele van értékes, gyönyörű másodpercekkel, csak sosem elég. Talán nem mindenki van ezzel így, de akiket én ismerek mindnek ez a baja. Főleg anyának.
Filozofálásomban épp ő zavart meg amikor odaszólt nekem, önnön teremtményének, hogy miért nem vagyok jelen a nappaliban szellemileg. Erre azt akartam mondani, hogy szerintem igenis nagyon fontos dolgokat vitt véghez a mai nap is. Aztán rájöttem, hogy ez nem egy jó válasz, így csak nevettem egyet. Ő is nevetett. Jó kis pillanat volt.
Aztán elérkezett a vacsoraidő. Anya disznósajtot hozott, amit nem szeretek, bár még sosem ettem. A többiek azt vacsorázták. Én pedig müzlit, ami a kedvenc reggelim, de vacsorának sem rossz. Ma én mosogattam és észrevettem, hogy rengeteg tányérunk van, amit szóvá is tettem miközben kivettem magamnak egy müzlistálat. Senki nem válaszolt rá, mert veszekedtek valamin. Reméltem, hogy hamar el fog ülni a vita, de sajnos nem így lett. Anya pártfogoltja lettem és én is beszálltam. Egyszer csak arra eszméltem, hogy mindenki kiabál a disznósajtja vagy épp müzlije felett. Majd hirtelen egy tányér repült, és fülsiketítően tört szilánkosra a csempén. Anya felállt az asztaltól és kiviharzott az előszobaajtón. Eggyel kevesebb tányérunk lett.
Most a porcelánszilánkokat sepregetem és azon töprengek, hogy egy rossz pillanat jobb-e mint egy üres.
Nincs content. A nyár végével én is elhagytam magam. Ne legyetek olyanok mint én. Ne feledkezzetek el magatokról minden más mellett. Írjatok. Persze, hope you like it! Köszönöm ha valaki még ekkora szünetek ellenére is kitart mellettem, és olvas.❤️🍽
KAMU SEDANG MEMBACA
zsibbad
PuisiA cím onnan ered, hogy egyszerűen képtelen vagyok címet adni ennek a könyvnek,mert magam sem tudom, hogy mit is szeretnék pontosan (mint általában). Szóval az ihlet a lábam elképesztő zsibbadásából származtatható (ami továbbra is tart, és au), és rá...
