Február 14.
Az esőcseppek is alig értek utol, oly gyorsan futottam hozzád, én egyetlen angyalom.
Lelkiismeretem mardosta szívem.
Bűntudat miatt fájt egész testem, hullottak könnyeim.
Hiába tudtam, hogy már nem győzhetlek meg, lábaim csak vittek és vittek tovább. A remény még bennem élt.
Rohantam hozzád, semmi sem állított meg.
A távolból már láttam alakod, ezért csak tovább gyorsítottam.
-Ne! Kérlek ne! Ne tedd ezt miattam!
-Kai ez... ez nem csak a te hibád... én is... én is elrontottam- mosolyogtál, könnyáztatta szemeiddel rámnézve.
Az a megtört, hitét vesztett, megnyugvásra vágyó, csalódott és szeretetteljes tekinteted az agyamba égett, nem bírtam kitörölni onnan.
-De miattam volt csak! Ha...ha nem lennék ilyen...ha más lennék... most nem állnánk itt... Ha nem okoztam volna neked fájdalmat, most nem kívánnád a halált... Ha tudtam volna, hogy mit is akarok... most boldogan pihennél ölemben, várva, hogy pilláid elnehezedjenek és elmerülhess az álmok csodálatos tengerében...-mondtam ki gondolataimat hangosan.
-Ne mondd ezt. Mindketten tudjuk, hogy ez a szerelem nem hozzánk való volt. Tudjuk, hogy nem szerettél, csak bemesélted magadnak. Én voltam a hülye, hogy ráderőltettem magam. Én...én sajnálom... Döntések elé állítottalak és bűntudatot keltettem benned ezzel... annyira sajnálom..
- zokogtad hangosan.
-KyungSoo kérlek... csak fogd fel. Csak fogd fel, hogy éreztem valamit! Nem tudtam, hogy szerelem volt-e, vagy más.... mostmár tudom, hogy az volt. Mostmár tudom, hogy még mindig az.
-Én...sajnálom Kai... Szeretlek, tiszta szívemből... Ezért kell, hogy most elmenjek- mosolyogtál rám egy utolsót, majd lassan, egyensúlyozva hátat fordítottál nekem. Pisztolyod szádba vetted, majd meghúztad a ravaszt. Fejed előre bicsaklott, élettelen tested a folyóba hullott.
Megmenthettelek volna.
Visszaránthattalak volna.
Elvehettem volna fegyvered.
De nem tettem.
Tudtam, hogy neked így lesz a legjobb.
Így már békében, fájdalom nélkül pihenhetsz.
Így már nem bánthatlak többé, én egyetlen angyalom.
VOCÊ ESTÁ LENDO
For my dead Angel
Fanfic"Napokig, hetekig, hónapokig kérdezhetném magam, s téged is, hogy miért. Ám azzal mindenkit csak átvernék, hisz én is tudom: Minden az én hibám. Nem tudtalak úgy szeretni, ahogy megérdemelted volna..."
