Függőség [+18] (Ideiglenesen Felfüggesztve)

12. rész

*beteg szemszöge* 

Egy sötét szűk helyen ébredtem fel és fogalmam sincs, hogyan kerülhettem ide. Miután túljutottam az első meglepettségen felfigyeltem a zajra ami körülvett. Szinte monoton búgó hang volt. A felismerés szikraként ért. Egy autó csomagtartójában vagyok. Mikor észrevettem ezt azonnal dörömbölni kezdtem, és próbáltam kitörni legalább a lámpát, de sajnos nem sikerült. Majd realizáltam, hogy megálltunk. A szívem a torkomban dobogott és kicsapódott a nehéz ajtó. Szembe találtam magam azzal az emberrel akivel legkevésbé akartam. Máté nézett velem farkas szemet, a bal szeme alatt látszott egy monokli ahol megütötte a doki. Mielőtt megszólalhattam volna kirángatott a kocsiból és elkezdett maga előtt lökdösni egy lepukkant házhoz. Kénytelen voltam engedelmeskedni neki, mert nem akartam, hogy bántson. 

A szobába amibe vezetett nem volt szinte semmi csak egy rácskeretes ágy és egy komód féleség, ki tudja mik voltak benne, de nem is akartam megtudni. A bámészkodásból a hangja ébresztett fel. 

-Jobb lesz ha hozzászoksz mostantól itt fogsz élni.- terült szét az arcán egy perverz mosoly. Belökött az ágyba, a kezeimet pedig kikötözte hozzá. 
-Most aztán keménynek érezheted magad- jegyeztem meg epésen, amit talán nem kellett volna. 
-Nem csak érzem tudom, hogy az vagyok.- hajolt közel az arcomhoz, de csak undort éreztem semmi mást. -Kár hogy már nem félsz tőlem úgymint régen. Emlékszem még azokra az őzike szemekre, amikkel néztél minket.- nevetett fel rajta.- Azóta is te jutsz eszembe az esőről. 

-Ezzel nem vagy egyedül, azóta undorodom tőle.-köptem a szavakat az arcába.

Belenéztem a szemébe és láttam, hogy ez a helyzet nagyon is tetszett neki. Kihasználva az alkalmat zacskón akartam rúgni, de nem sikerült, mert észre vettem, hogy mire készülök és a bordáim közé ütött. Hirtelen mintha minden levegő eltűnt volna a közelemből, szinte fuldokoltam. Ő csak megfogta a lábaimat és terpeszbe kikötötte őket is az ágyhoz. 

-Olyan gyönyörű vagy így.- mondta egy pszichopata mosollyal az arcán. Nagyot nyeltem és jobbnak láttam visszafogni magamat.
-Mit akarsz tőlem?- kérdeztem már kevesebb gúnnyal a hangomban.
-Nem egyértelmű? Csakis magamnak akarlak aranyom. Játszani akarok veled, bántani akarlak, utána kényeztetni téged. Azt akarom, hogy csakis én keljek neked.- fejtette ki bővebben.

Nekem viszont végig csak egy valaki járt az eszembe, az ő öleléséért sóvárogtam, azt akartam, hogy megmentsen. 
Az én drága doktorom. 
Az ábrándozásomból semmit nem vett észre gondolom megunta, hogy nem válaszolok így kiment a helységből nem tudom mennyi idő is telt el pontosan, de élveztem minden egyes másodpercét, amíg nem kellett látnom.

Váratlan meglepetéssel tért vissza. Némi étellel és egy üveggel a kedvenc alkoholos italomból. A szemeim elkerekedtek és sóvárogva néztem az üveget. Fogalmam sem volt hány napja voltam józan, de ideje volt megtörni ezt. 

-Jutalmat csak a jó kislányok kaphatnak, előbb enni kell.- rakta le a komódra. Én mint akit teljesen kicseréltek kezdtem el bólogatni, ugyanis fel nem tudtam ülni. Viszont ő mellettem foglalt helyet és lassan kezdett el etetni. 
Megalázva éreztem magam de inkább nem adtam ennek hangot. Mindent megettem, amit kiszedett és láttam rajta, hogy mennyire örül ennek és teljesen másképp viselkedett velem. 

-Ügyes vagy- simogatta meg a fejemet, én pedig visszanyeltem a beszólást ami ki akart bukni belőlem. Helyette csak bólintottam egyet. Cserébe kaptam a homlokomra egy puszit. Legszívesebben azonnal letöröltem volna, de a kötelek miatt nem tudtam. 
Kibontotta az italt és töltött nekem egyet és megitatta velem. Ezt addig folytatta amíg meg nem éreztem azt a kellemes bizsergést, magyarul eléggé becsiccsentettem, de még mindig magamnál voltam. 

-Most itt kell hagyjalak kicsit, de sietek vissza hozzád- simogatta az arcomat. Én pedig megjátszottam, hogy ez mennyire elszomorít engem, de nagyon is örültem neki. Ahogy mondta nem sokkal később valóban elment. Kihasználva az alkalmat próbáltam kiszabadítani magam, nem sok sikerrel, az alkoholtól nem tudtam eléggé koncentrálni rá. Mire az egyik kezemet megszabadítottam a kötéltől bejött egy nálam kétszer nagyobb gorilla. 

-Szökni készülsz?- kérdezett rá a nyilvánvalóra, de csak rámosolyogtam és reméltem, hogy beveszi a hazugságom.
-Csak a mosdóba készülök. 
-Tudod kit akarj átvágni retkes kis kurva...- emelte fel a hangját és egy erős ütést éreztem a tarkómon, amitől rögtön elvesztettem az eszméletemet. 

Hatalmasat sóhajtva keltem a szobában, ahova Máté bezárt. Az ágynemű szinte fojtogatott. Ő pedig ott állt felettem és nézett. 
-Apád épp most tárgyal az enyémmel az esküvő részleteiről. Most már csakis hozzám tartozol mylady.