Függőség [+18] (Ideiglenesen Felfüggesztve)

13.rész

*Doktor szemszöge*

Fejfájással keltem fel és egyből felpattantam szinte és körbenéztem, keresve, hogy hol van az az állat, de már nem is az intézetben voltam.
-Huhh végre felkeltél-hallottam meg az ajtóból a legjobb barátom hangját.
-Mi történt? Hogy kerültem ide vissza? néztem rá és csak egy fáradt sóhaj hagyta el a száját.

-Sokáig voltál bent és bementem érted. Nem nem voltak már ott- válaszolta meg a fel nem tett kérdésemet, így be is csuktam a számat, helyette viszont megszólalt a gyomrom hangosan korogva.

-Kész a kaja gyere enni.-ment vissza a konyhába, én pedig mint akit az ágyúból lőttek ki mentem utána félve, hogy milyen állapotban találom a helységet. De meglepetésemre semmi baja nem volt. Lehet hogy furán nézhettem rá, mert nyakon vágott és letolt, hogy mért nézek így, mert hogy ő nem olyan borzalmas a konyhába.

-Inkább együnk.- Emeltem meg megadóan a kezemet. Amire csak bólintott és leült az asztalhoz én pedig vele szemben helyezkedtem el. Némán kezdtük elfogyasztani az ételt, ami ahhoz képest viszonylag még ehetőre is készült. Eközben ő nem tudom min gondolkodhatott, de én végig azt terveztem, hogyan is fogom megmenteni a kedvesem. De bármit is találtam ki egy bökkenő mindig volt, nem tudtam hol tartják fogva. Észre sem vettem, de idegesen kezdtem el vakarni a fejem.

-Alex nyugi már!- csapott Dani az asztalra- Komolyan be foglak zárni, ha nem nyugszol le

-Te nem tudod milyen ez nekem, te ebbe ne pofázz bele!- ordítottam már én is vele.

-Azt lehet hogy nem tudom pontosan mit is érzel, de attól kurvára tudlak félteni te fasz!- köpte oda a szavakat és kiment a teraszra, ahol rá is gyújtott egy száll cigarettára. Mivel még nem fejeztem be a mondani valómat, így utána mentem. 

Sose szerettem, ha mellettem szívják azt a bűzrudat. Így az első dolgom az volt, hogy kikaptam a szájából és el is tapostam azt, természetesen egy gyilkos pillantást kaptam tőle, de valahogy ez nem érdekelt különösebben. 

-Ne itt baszd szét a tüdőd légyszíves...elhiszem, hogy aggódsz miattam, de szerintem te is voltál szerelmes...- vallottam be neki amit magamnak se akartam. - Nem tudom miért, hogy miért őt, hiszen csak az egyik betegemnek kellene hogy legyen, de egyszerűen nem tudok rá csak úgy gondolni. És tudom, hogy te is bármit megtettél azért, akit szeretsz még akkor is, ha nem volt bajban. Akkor most képzeld el, hogy én hogy érzem most magam. Tudom nagyon jól, hogy bajban van, mégis meg van kötve a kezem. Te pedig jössz azzal, hogy nyugodjak le, hát baszd meg!- ezzel faképnél is hagytam. 

Utam a gépemhez vezetett és újból elolvastam az aktáját, bízva abban hogy találok benne valami nyomot. Mellette meg volt nyitva az intézet igazgatójának az információi, azon belül is a családjára koncentráltam rá. Próbáltam a két dologból összegyúrni egyet, hátha előrébb jutok valamennyivel. Nagyjából 3 órája ülhettem a gép előtt, mikor észrevettem valamit. Máténak van egy nyaralója vidéken, ami már évek óta használaton kívül van. De ami ennél is érdekesebb az az, hogy a drágaságom itt töltötte a gyerekkorát, egésze 10 évvel ezelőttig. Egyik napról a másikra költöztek el és iskolát is váltott. Úgy éreztem egyre közelebb kerültem a megoldáshoz, és nem csak abban hogy hol lehetett éppen, hanem hogy mi történhetett vele amiért olyan állapotban volt amilyenben.
Gyorsan rákerestem, hogy abban az időben milyen riportok készültek. Találtam is pár érdekeset. Az egyik ilyenben arról írtak, hogy olyan nagy esőzések voltak, hogy már a katasztrófavédelmet kellett hívniuk segítségnyújtás ként. Villámként csapott belém a felismerés, ő is magyarázott valamilyen esőről, de akkor még nem igazán tulajdonítottam neki nagy figyelmet, mikor lehet ez a kulcs az egész dolog megoldására. Keresgéltem tovább és egy újabb érdekes olvasmányhoz jutottam. Nevet nem említettek benne, de ki lehetett találni kiről lehet szó.