Függőség [+18] (Ideiglenesen Felfüggesztve)

10.rész

-Ezt még megbánod te szuka.- nézett rám szinte vérbe forgó szemekkel. Szó mi szó teljesen kihoztam a sodrából és volt egy olyan érzésem, hogy emiatt én fogom a rövidebbet húzni. Szinte kiszakítottam a kilincs alól a széket és kirohantam a folyosóra úgy ahogy voltam. Persze néhány cseléd hüledezve nézett rám, de nem szóltak semmit nem mertek, félthették a megélhetésüket valószínűleg. Próbáltam nem hátranézni és futni előle, de ő sajnos gyorsabb volt nálam. Elkapta a karom és berántott az egyik kamrába, ami a legközelebb volt és felpofozott. A fejem a falhoz csapódott aztán a földre estem.
-Most pedig megtanulod, hogy ki az úr a háznál.- Bontotta ki a szíjat a derekáról a következő pedig amit éreztem, hogy élesen csattant a hátamon.

*külső szemlélő*

Egy szőke kislány ugrándozott végig a folyosókon egy szatyornyi édességgel a kezében és közben kereste merre találhatja az orvost, aki a nővőrét kezeli.
-Eltévedtél kislány?- kérdezte egy kedves arcú ápolónő tőle.
-Nem, a doktort keresem akinél a testvérem van -mosolygott rá.- Mert be akarok hozzá menni de zárva van az ajtó.
-Melyik szobában van a testvéred? Lehet én is tudok neked segíteni. -guggolt le hozzá hogy a szemébe tudjon nézni.
-A 7-es az. A doktor úr mindig magánál tartotta a kulcsot- a szemével tovább kereste a fekete fürtöket. Sikerletenül.
-Ohh, hogy Tiszai urat keresed. Ő most éppen szabadságon van, de megkérhetem a helyettesítőjét, hogy engedjen be. -mondta már kevésbé barátságosan és ki is húzta magát. Ezután elindult az említett személy felé. A kislány pedig követte.
A helyettesítő orvos meghallgatta a kérését és beleegyezett, hogy beengedi hozzá. Viszont nem készítette fel előre, hogy mire számíthat.
Mikor a kislány belépett az ajtón elsőnek azt hitte, hogy a nővére csak alszik. Viszont mikor közelebb ment látta, hogy a karján szúrás nyomok vannak. Az arca pedig el van torzulva.
-Mi történt vele?- kérdezte kedves hangján a kislány.
-Az este folyamán többször megpróbált szökni és magában kárt tenni így elaltattuk. Ne aggódj nem lehet semmi baja.- válaszolta az orvos és egyedül hagyta őket.
A kislány amíg tudott benn maradt nála és végig beszélt hozzá és az arcát simogatta.

*eközben a betegnél*

Az első csapást követte a többi. Mind erősebb volt az előzőnél. Sokszor azt hittem, hogy nem fogom kibírni és az eszméletem vesztem, de ez nem következett be. Már éreztem, ahogy a vér csordogál végig a hátamon, amire eltorzult az arcom. Mindenem fájt és égetett. Belemarkolt a hajamba és felemelte a fejem a földről és szinte a képembe mászott.

-Remélem sikerült felfognia a kis agyacskádnak a dolgot és nem kell többet ilyen eszközökhöz folyamodnom. - a hajamnál fogva rángatott fel a padlóról és vonszolt el a vendég szobájába ahol ideiglenesen elszállásolta apám, mert hogy épp tárggyal az apjával és kötelesek vagyunk nekik szállást adni. Mikor odaértünk belökött az ajtón és rám kulcsolta azt. Hiába dörömböltem utána, hogy engedjen ki,  már csak a távolodó lépteit hallottam. 

*doktor szemszöge*

Reggel arra keltem, hogy valami van az arcomon. Elsőnek megijedtem mert nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet az. De miután az álom lassan szerte foszlott a szemeim elől realizáltam, hogy az a valami nem más, mint a drága barátom keze. Nem csalódtam nagyon Daniban, aki ismeri tudja, hogy idegen helyen nem tud egyedül aludni. Ezért is lepett meg este, hogy jó lesz neki a vendégszoba, de tudtam hogy úgy sem marad ott sokáig. Óvatosan kikeltem az ágyból ügyelve arra, hogy ne keltsem fel és felöltöztem. A konyhába kiérve szétnéztem, hogy mit tudnék csinálni reggelire, de semmi olyan nem volt otthon ami megfelelt volna. Így megfogtam a tárcám és lementem a boltba, venni mindenféle finomságot. Miután fizettem a hosszabb úton indultam haza, mert volt ott egy cukrászda és gondoltam veszek egy kevés süteményt amivel meglephetem a kis hétalvó barátomat. Ekkor viszont döbbenetes dolog történt. Mivel nem akartam csörömpölni reggel, így nem hoztam magammal a fülhallgatómat. Ennek csak egy hátránya volt, hallottam hogy miket beszélnek körülöttem az emberek. Próbáltam kizárni őket, de akaratlanul felfigyeltem egyre, amiben is az ÉN betegemet tárgyalta ki egy nálam pár évvel idősebb férfi az intézet igazgatójával. Megtudtam, hogy folyamatosan nyugtatókat adnak neki és azt is hogy ki vette át tőlem. De nem ez volt ami legjobban zavart hanem amit utána beszéltek:

-Remélem kihisztizte magát tegnap a kis fruska és ki is pihente magát este meg akarom látogatni- mondta a fiatalabbik perverz hangsúllyal a végét. 
-Amennyi gyógyszert kapott a szerencsétlen biztos lehetsz benne, hogy így van. Beszélek majd este az ügyeletessel, hogy hagyja az irodámban a kulcsot ott megfogod találni és senki nem fog titeket megzavarni. Azt is tudod, hogy kell némítani a csengőt tiéd lesz a terep- válaszolta rá az igazgató én pedig nem tudtam ezt hova tenni. Hogy lehet valaki ennyire gerinctelen? Mit tervezhet az a féreg? Vajon emiatt küldtek el engem is? De sajnos nem kaptam válaszokat a kérdéseimre, mert témát váltottak utána és tovább is álltak. Ezen gondolkozva vettem meg a sütiket és indultam haza. 

Dani már az ajtóban várt félig felöltözve. 
-Hol voltál?- esett szinte rögtön nekem.

-Sajnálom nem volt itthon kaja így elmentem venni valamit, de van egy meglepetésem is ha segítesz a reggeli csinálásában.- szinte végig sem mondtam már szaladt a konyhába. Csodáltam hogy nem esett el a cipőfűzőjében, vagy a félig felhúzott nadrágjában.- Sajtos bundás kenyér jó lesz? -kérdeztem, amíg kipakoltam a dolgokat
-Nekem megfelel, ha te sütöd ki.- vágta rá egyből 

Beleegyeztem és elkezdtük elkészíteni a kenyereket, de a figyelmem mindig visszakanyarodott a beszélgetésre, amit kihallgattam. Ezért csak nehezen vettem észre, hogy Dani szól nekem.

-Igen persze szerintem is jó- válaszoltam neki, de fogalmam sem volt róla miről van szó.
-Nem is figyelsz igaz?- kérdezett rá a nyilvánvalóra.
-De igen figyelek!- próbáltam ellenkezni.
-Hát persze, hogy figyelsz, épp abba egyeztél bele, hogy reggeli után beöltözöl rózsaszín flamingónak és kánkánozol majd nekem.- alig bírta visszafogni a nevetését.- Inkább mond el mi bánt nem szoktál ilyen lenni.

Elmondtam neki mindent amit hallottam, de mivel már a kenyereket sütöttem ki így a forró olajos spatulával is hadonásztam. Úgy vette ki a kezemből Danci. 

-Hallod szerintem most ülj le és nyugodj meg egy kicsit.- próbált a szék felé tolni kicsit.

-De nem tudok lenyugodni! Ki tudja miket akarnak vele csinálni- nem tudtam ezt, hogy nem bírta felfogni.
-Ha ennyire félted este elmehetünk arra ha gondolod, de most inkább egyél.- tette le elém a kész kenyereket és befejezte a többit és már együtt majszoltuk a reggelinket. 
-Jó legyen így. -válaszoltam neki két falat közt. 

A reggeli után a sütiket is megettük én pedig idegesen vártam az estét. 

Dani egész nap próbálta elterelni róla a figyelmemet persze nem sok sikerrel. 

Egy csiga lassú nap után pedig elérkezett a várva várt pillanat. 

Elindultunk az intézetbe.