Jobban bánnék veled

1. rész

Mindenkinek volt már plátói szerelme. Akiért oda volt, akivel úgy gondolta, majd összeházasodik, pedig nagyjából az egész alaptalan. Nekem is van egy ilyen kiszemeltem. Még pedig Oliver, akit 10 éves korom óta ismerek. Tehát hat kerek éve, és ennek az időnek a felét az iránta való epekedéssel töltöttem. Ahogy az lenni szokott, Oliver hozzám képest egy más világ. Népszerű, hangos, bevállalós, igazi rosszfiú. Ráadásul pofátlanul jól is néz ki, barnásszőke hajával, mogyoróbarna szemével és izmos alkatával. Persze, nekem az ilyenek kell, hogy bejöjjenek, akiknél abszolúte nincs semmi esélyem. Nem mintha egy bányarém lennék, vagy totál lúzer, csak egyszerűen átlagos. A jegyeim átlagosak, a kinézetem átlagos, a céljaim átlagosak, a társasági életem átlagos. Nincs semmi olyan bennem, ami megfoghatna egy ilyen fiút. Vannak azok a tipikusan tiniknek gyártott romantikus filmek. Ott van a főszereplő lány, a főszereplő fiú, akivel majd összejön a lány, és a gonosz csaj, aki mindig keresztbetesz nekik. Na ezek közül én egyik sem vagyok. Én egy statiszta vagyok a saját életemben, ráadásul abból is egy jelentéktelen fajta. Maximum egyszer mutat a kamera, akkor is csak átsiklik rajtam, és csak azért vagyok ott, hogy kitöltsem a teret. Oliver pedig természetesen a főszereplő fiú. A főszereplő lány pedig az aktuális barátnője, jelen esetben Ginger. Gingert nem utálom, amiért a lelkitársammal jár. Egyszer Oliver majd észrevesz, dobja Gingert, elvisz Vegasba és összeházasodunk. Én tudok várni. Persze valahogy úgy kell történnie a dolgoknak, hogy 28 éves koromban már meg tudjam szülni Oliver Juniort, első közös gyermekünket. Egy kicsit megszállott lennék? Á, dehogy. Najó, bevallom, talán némileg a fangirl kategóriába esem Oliverre nézve, de semmi gond. Sok fanfictiont olvastam sztárokról, ahogy rajongókkal jönnek össze benne. Valahogy így lesz velem és Oliverrel is. Majd ha rájön, hogy nem Marie vagyok, hanem Maia. Ugyanis Oliver mostanában rászokott, hogy rámköszön, ha összefutunk. Ennek persze nagyon örülök, de nyilván jobb lenne ha emlékezne a nevemre, nem csak valami hasonlóra. Persze iskolában nem köszön, csak mikor sétálunk hazafelé. Nem említettem volna még? Oliver a szembeszomszédunk. Kiskorunkban (egészen 10 éves korunkig) együtt is játszottunk és barátok voltunk. De aztán nekem bekattant valami, és hirtelen nem tudtam megszólalni a közelében és eltávolodtunk. Én azóta csöndben figyelem távolról, ő pedig befocizta magát a sportolók klikkjébe. Aztán bebulizta magát a "bűnös hobbikkal élő" magyarán piások és füvesek körébe. Aztán pedig elkezdett csajozni... és sajnos a rajtam kívüli többi lány is rájött, mennyire jó pasi. Szóval a népszerű arcok közé bevetette magát. Úgy 11 éves korunk óta nem köszönt, aztán hirtelen 15 éves korunk óta megint rámkiált az út túloldaláról, ennek a rejtélyes Marienak címezve szavait. A barátaim szerint akkor bukkant fel ez a bizonyos 'Marie' effektus, mikor először felvettem a nővéremtől kapott miniszoknyát. Tény, hogy valahogy abban a ruhadarabban kedvesebbek velem a férfinemű egyedek, a lányok pedig gonoszabbak. Apropó barátaim. Három legjobb barátom van. Emily, a kicsit fura, de aranyos, és nagyon okos legjobb barátnőm. Emily nagyon szép lány, rengeteg fiú odavan érte, ennek ellenére nem volt még barátja mert állítása szerint az Igazit keresi. Nem adja alább. Aztán Danis jön a sorban. Dan egy kivétel a korunkbelieknél, aki erősíti a szabályt, a legtöbb bunkóval ellentétben. Nagyon aranyos, érzékeny, figyelmes és már vagy egy éve jár Crystallal (aki magángimibe jár, tehát nem velünk az államiba) akibe nagyon szerelmes, és irtó cukik együtt. Danis 10 évesen költözött ide, és rá négy évre az ott maradt legjobb barátjáék is ideköltöztek, Cameronék, aki így rögtön hozzánk csapódott. Cameron pedig Danis ellentéte. A tipikus álmacsó, aki ennél piperkőcebb már nehezen lehetne, nem érdeklik az érzelmek, csak a szép formák. Először rám és Emilyre is nyomult, de mikor rájött, hogy ez így offos (az én Oliver imádatonmal és Emily "várok az igazira" beállítottságaval) utána nagyon jó haverok lettünk. Így vagyunk mi tehát legjobb barátok. Danisszel és Emilyvel időtlen idők óta voltam jóban, szóval ők már immunisak lettek a "jézusom ott jön Oliver, milyen helyes, vajon hogy áll a hajam? Jól nézek ki? ELÁJULOK!" hisztijeimre. És ez alatt a két év alatt Cameron is hozzászokott a fangirlködésemhez, úgyhogy jó kis csapat vagyunk. Velük vonulok be tehát holnap a gimnázium második évébe.