Összeszorított szájjal ültem Aaron mellett. Épp a történteket próbáltam megemészteni. Az még oké, hogy nem kerültem Oliver mellé. Az eszem mélyén sejtettem, hogy nem fog sikerülni, a hát... nem túl pontosan kidolgozott terv. De az, hogy Aaron mellé kerültem, az már pofátlanság volt a sorstól. Biztosan látszott az arcomon, hogy elég zabos hangulatban vagyok, mert padtársam egy idő után - bujkáló mosollyal az arcán - megpróbálta felvenni velem a szemkontaktust. Valószínűleg arra játszott, hogy mikor kapok tőle idegsokkot. Rádőlt a padra, a karjára hajtotta a fejét, és addig szugerált oldalról, míg idegesen felé nem fordultam.
- Mi van? - mordultam rá nem túl kedvesen.
- Mondták már neked, hogy milyen aranyos lány vagy? - kérdezett vissza erősen szarkasztikus hangvétellel, közben röhögve rajtam és a gorombaságomon.
- Mondták már neked, hogy anyádat? - mosolyogtam rá erőltetetten.
- Ms.Hamilton, Mr.Peterson, szeretnének valamit megosztani az osztállyal? - pillantott ránk fagyosan a Ms.Smith, aki amúgy épp órát tartott.
- Csak annyit, hogy a tanárnő nagyon csinosnak tetszik lenni! - húzta vadítónak szánt mosolyra a száját Aaron. Én csak döbbenten meredtem rá, azt hittem most vágják ki óráról. Aha, majdnem. A tanárnő kislányosan felkuncogott, majd mondta tovább az anyagot. Hitetlenkedve forgattam a szemem.
- Na így kell ezt - kacsintott rám a kis csókos.
Erre már nem is reagáltam csak a tábla felé fordultam, és tüntetőleg elkezdtem jegyzetelni. De Aaron nem adta fel. Piszkálni kezdte a füzetem szélét. Elhúztam a füzetem. Kiszedte a tollaimat a tolltartómból. Visszaraktam őket, közben egyszer se pillantottam rá. Végül a pad alatt belebökött az oldalamba, amitől én visítva felnevettem és felugrottam, ami azért másoknak is feltűnt.
- Ms.Hamilton, kifelé! - bődült fel Ms.Smith.
- De...
- Nem mondom mégegyszer! - vágott a szavamba, én pedig jobbnak láttam szótfogadni.
A folyosón ülve átkoztam Emit, amiért nem foglalta elég ádázul a mellette lévő helyet, Camet, aki ismerve helyzetemet mégis leült oda, Ms.Smithet, akit kenyérre lehet kenni egy bókért cserébe, de legfőképpen Aaront, aki - úgy éreztem legalábbis - tönkretette a kémiáimat legalább jövő évig, mikor végre padtársat lehet majd változtatni. Miután szépen mindenkit elküldtem magamban melegebb éghajlatra, nem tudtam mi tévő legyek. A tanárnő csak kiküldött, nem pedig az igazgatóhoz. Csak üldögéltem a földön a kémiateremmel szemben egyedül, és reméltem, hogy megúszom egy igazolatlannal. Magányos töprengésem azonban nem tartott sokáig, újra nyílt a kémiaterem ajtaja. Már meg se lepődtem, mikor Aaron lépett ki rajta, csak beletörődtem, hogy ma nekem semmi nem jön össze.
- Mi van, jöttél tovább irritálni? - kérdeztem lemondóan.
- Kislány, nem minden miattad van, mosdóba jöttem - rázta meg a fejét röhögve.
Nem válaszoltam neki, inkább tovább bambultam magam elé, várva, hogy akkor továbbinduljon a wc irányába. Azonban ahelyett, hogy elindult volna inkább lehuppant mellém a földre. Továbbra se vettem róla tudomást, de megszólalt.
- Figyelj... az órán egy kicsit tényleg túlzásba estem - mondta komolyan.
- Valóban? - néztem rá gúnyosan.
- Bár őszintén, ki az aki elmúlt 6 éves és felvisít egy kis csikizéstől - röhögött, gondolom azt hitte, majd együtt nevetek vele. Rosszul hitte.
- Ki az, aki elmúlt 6 éves és belebök valaki oldalába? - kérdeztem vissza sokkal ádázabbul, mintsem ő, aki előbb poénkodni próbált. Erre abbahagyta a nevetést.
- Látom fejlett a humorod, tudsz magadon is szórakozni - mondta gúnyosan.
- Nem mosdóba indultál? - emlékeztettem idegesen.
- De, csak megesett rajtad a szívem, olyan szánalmasan ültél itt - állt fel, és most már tényleg megindult a wc felé.
- Most aztán a szívembe gázoltál - motyogtam utána gúnyosan.
YOU ARE READING
Jobban bánnék veled
Teen Fiction"Vannak azok a tipikusan tiniknek gyártott romantikus filmek. Ott van a főszereplő lány, a főszereplő fiú, akivel majd összejön a lány, és a gonosz csaj, aki mindig keresztbetesz nekik. Na ezek közül én egyik sem vagyok. Én egy statiszta vagyok a sa...
