Jobban bánnék veled

8. rész

Persze tisztában voltunk vele, hogy Mark Edison nem kispályás, ha bulit rendez, az nagy buli lesz. De erre azért nem számítottunk. Már az előkertben a ház előtt többen voltak, mint egy kisebb koncerten. És akkor még be sem mentünk. Meglátva a hatalmas tömeget Dan védelmezően rákulcsolta a kezét Crystallére, Cam pedig ugyanilyen óvó mozdulattal ölelte magához szorosabban a piásüvegét. Én, aki magányos szingli (és pia nélküli) fiatalként voltam jelen, csak karba tettem a kezem, és eltökélten indultam meg a tömegben  bejárathoz. Barátaim pedig követtek. Beérve a hatalmas házba egy hatalmas nappaliba értünk, ahol a bútorok félre voltak tolva, hogy legyen hely a táncolóknak. Félhomály volt, néha pedig neonfények villantak fel, a zene üvöltött. Elképedve bámultuk a kintinél is nagyobb sokaságot.
- Oké - túrt bele a hajába Danis, és próbálta túlharsogni a bömbölő zenét. - Én és Crystall balra indulunk - mutatott a balra nyíló ajtó felé. Maia, te a konyha felé mész - ami jobra volt és egy boltívvel nyílt a nappaliból. - Cam, te pedig... - kezdte volna Dan, de Cameron már elvolt foglalva egy épp neki, nem túl szűzies táncot járó lánnyal.
- Cameron! - kiabáltam rá torkom szakadtából.
- Hmh-ha? - nézett fel a nevére (az előtte táncoló lány hátsójáról).
- Cam, te az emeletre mész, és ott keresed Aaront - folytatta Dan. - Egyedül! - kiabált Cam után Danis, mivel barátunk a nemrég megismert csajt is magával vonta volna.
- Oké, oké - röhögött Cameron, majd átirányította a lányt egy másik sráchoz (ezzel nem kis felháborodást kiváltva a csajból).
- Akkor gyerünk! - húzta maga után Crystall Dant balra, Cam elindult fölfelé, én pedig egyedül maradtam.
A nappaliban nem volt a keresett személy, így keresztültáncolva a tömegen, továbbmentem a konyhába. Itt halkabb volt a zene, és kevesebben is voltak. Néhány párocska, akik a konyhapulton ülve smaciztak, plusz egy fiútársaság, akik a hűtő előtt állva, röhögve fotózták, ahogy egyik társuk a hűtőbe (és azon belül valami szószba) dugva a fejét elaludt.
Undorodva meredtem rájuk, majd továbbmentem a konyhából a másik irányba, egy még a nappalinál is nagyobb étkezőbe. Itt is félre volt tolva a berendezés, és itt is rengetegen vonaglottak a hangos zenére. Itt pedig felfedeztem egy ismerős arcot, csak nem azt, akit vártam.
- Hugiiiiii! - borult a vállamra a nővérem, erős piaszagot lehellve rám. - Hogy-hogy az én kedvenc kishugom is itt bulizik? - kérdezte nevetve. - Anyuék is itt vannak valahol? - halkította le a hangját, és gyanúsan nézett körbe.
- Nincsenek itt, te pedig már nem vagy szomjas, azt hiszem - vettem ki a kezéből valami felest, és lehúztam helyette. - Jézusom de erős, egyáltalán mi ez? - krákogtam, de nővérem csak kiröhögött, és elkezdett rángatni egy nagyobb társaság felé.
A két barátnője (követője) és vagy öt srác röhögtek ránk, mikor odaértünk.
- Ő itt Maia, a hugom, akit imádok, és nem köp be anyuéknaaaaak! - üvöltötte Cathy, majd meghallotta a kedvenc számát, és a barátnőivel visongva ugrott a táncolók közé.
- Szia széplány - karolta át a vállam az egyik srác a nővérem társaságából.
- Szia nem-esetem-fiú - söpörtem le mosolyogva a kezét, majd továbbindultam.
Az étkezőből két ajtó nyílt, az egyik be volt zárva, a kérdezők szerint egy fürdőszobát rejtett. Mivel onnan egy lány és egy fiú hangjai is kihallatszottak (és a hangok alapján nem csevegni vonultak el) úgy döntöttem, ha Aaron ott van, akkor ott is marad. Nem kockáztatom, hogy egy párocska erősen megcsappant öltözetben nyisson nekem ajtót. Így a másik ajtóhoz indultam, ami egy folyosóra vezetett. A folyosó hosszú volt, a végén egy lépcsőbe torkollott, amúgy pedig vagy öt ajtó nyílt belől. A ház kész labirintus volt. Odaálltam az egyik ajtó elé, és hallgatózni próbáltam, bár a behallatszódó zenétől elég nehezen ment. Nem hallottam semmit, így benyitottam. Amit találtam, az meglepett. Egy normális beépített úszómedence, egy hatalmas teremben. A medencében ruhában fürödtek a fiatalok, Aaron nem volt köztük. Kimentem az úszóteremből, és a másik oldalon lévő négy ajtó közül próbáltam ki egyet. Ami ott fogadott, az viszont rosszabb volt minden bepiált gyereknél. A szoba egy hálószoba volt, és ismerős arcok voltak benne. Oliver félmeztelenül, az ágyon ülve csókolózott egy lánnyal, ráadásul nem is Gingerrel, a barátnőjével. Hanem a csajjal, aki kémián mellette ült. Érkezésemre fölnéztek,én pedig rettentő zavarba jöttem.
- Öhh, ohh hát... bocsi - mondtam vörösödve, majd kihátráltam a szobából.