Jobban bánnék veled

9. rész

Kimenekültem a szobából, és nekidőltem a falnak az ajtó mellett. A szívem hevesen vert, a gyomrom összeszűkült. Először Szomorúságot éreztem, de ahogy jobban belegondoltam, nagyobb volt bennem a harag. És ez a harag egy bizonyos ember felé irányult. Mert ha Aaron nem állít meg a kémiateremben, akkor elérem a helyet Oliver mellett, Olivernek megtetszem az órán, és most én lehetnék az a lány, aki Oliverrel smárol. Ez zavart rohadtul. Hogy az a lány lehetnék én. Visszagondolva Aaront hibáztatni talán gyerekesnek tűnhet, de akkor úgy éreztem, hogy ő a hibás mindenért. Kedvem lett volna megtalálni, de nem azért, hogy kimenekítsem a buliból, hanem azért, hogy valamit jó erősen hozzávágjak. Olyan eltökélten löktem el magam a faltól, hogy az kb beleremegett. Visszafordultam a folyosóról. A tervem az volt, hogy egy, iszom valamit, és kettő, megfojtom Aaront a medencében. Az első részt könnyen kiviteleztem. Visszafordultam a folyosóról, be az étkezőbe, majd onnan a konyhába, ahol a felbontatlan üvegek közül választottam egyet, amelyik szimpi volt. Kinyitottam és nagyot húztam belőle, majd prüszköltem egy nagyot, ugyanis az üveg tömény vodkát rejtett. Az első megdöbbenés után azonban legyőztem ellenkező józan eszem, és gyorsan kortyoltam párat az italból. A piával a kezemben indultam tovább. Ekkor a zsebemben rezegni kezdett a telefon, Danis hívott.
- Mai, megvan Aaron! - üvöltött bele a telefonba. - A hátsó kertben vagyunk, ott várunk.
- Sietek! - válaszoltam, majd lecsaptam a telefont, és elindultam.
Átvágtam a nappalin, és a hátsó ajtón kiléptem a kertbe. Már meg se lepődtem, hogy ott egy dj fogadott, és hogy a fiatalok óriási tömegben táncoltak egy kültéri medence körül, egyesek pedig konkrétan benne. Kis társaságom a kert szélében ácsorgott, és ahoz képest, hogy megtalálták Aaront, amiért jöttünk, elég elkámpicsorodott fejet vágtak.
- Mizu gyerekek, mi a baj? - kérdeztem, majd olyan pótcselekvés féleként nagyot húztam a vodkásüvegbe. Cameron elismerő pillantást vetett erre a mozdulatomra, Dan és Crystall pedig csak idegesen néztek össze.
- A jó hír az, hogy Aaron megvan. A rossz hír az, hogy nem tudunk vele mit kezdeni - foglalta össze a helyzetet Dan.
- Mi? Miért? - néztem rájuk értetlenül.
- Mert benn van a medencében, és nem hajlandó kijönni. Cam már nincs olyan állapotban, hogy beengedhessük a medencébe, Dan pedig egyedül nem bír vele. Nem hallgat ránk, és nem tudom, hogy mit kezdjünk vele - fejtette ki feszülten Crystall.
- Majd én megoldom - húztam ördögi vigyorra a számat. Talán ekkor már nem voltam teljesen józan, és talán jó ötletnek tűnt beugrani a medencébe, hogy megleckéztessem Aaront.
- Ömm... Mai, biztos vagy benne, hogy jó ötlet ha te mész be utána? - kérdezte finoman Crystal, utalva arra, hogy nem valószínű, hogy majd én ráveszem arra, hogy jöjjön, hanem inkább csak még jobban felidegesítem.
Crystallt nem méltattam válaszra, csak megindultam a medence felé. A szélére értem, és rövid körbepillantás után meg is találtam a delikvenst. Ő is észrevett engem, és mosolyogva a szemembe bámult. Rövid átgondolás után arra jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha nem ruhástól megyek be. Aaronnal a szemkontaktust tartva szépen lehúztam a pólóm. Erre már kezdtek felfigyelni az emberek körülöttem, és pár srác hujjogni kezdtek. Hirtelen örültem annak, hogy a fekete csipkemelltartómat vettem fel, és mondjuk nem a snoopysat. Aztán kigomboltam a nadrágom, és kiléptem belőle. Aaron csak bámult, én pedig magamban sátáni kacajokat hallattam a pillantása miatt, ami fel tudott volna falni, és szinte égetett. Részeg elmémben a legjobb dolognak tűnt, hogy elhitetem Aaronnal, hogy elakarom csábítani, majd mindenki előtt offolom. A vetkőzésem nem kavart olyan nagy port, egy Edison féle bulin olyan apróságon, mint nyilvános sztriptíz, senki sem lepődik meg. Miután már csak a fekete csipke fehérneműm maradt rajtam, belecsobbantam a vízbe. Aaron pár méternyire volt tőlem, én pedig úszni kezdtem felé. Megigézve nézett rám, míg egészen az orra elé nem úsztam. És a tervem itt dőlt dugába, mert Aaron nem volt rest, és magához ragadott. A vízben a derekamnál tartott, és olyan közel voltam az arcához, hogy meg tudtam volna érinteni a nyelvemmel. Aaron a szemembe bámult, én pedig hirtelen elvesztettem az eltökéltségem. Nem tűnt annyira rossz ötletnek megcsókolni a fiút. A szeméről lepillantottam a szájára, és beharaptam az enyémet. Aaronnak ennyi megerősítés elég is volt. Még közelebb húzott, és hevesen megcsókolt.