Jobban bánnék veled

5. rész

- Mi bajod van? - bámultam fel Danre, aki a karomnál fogva, elég idegesen vezetett az osztályterem felé.
- Miért voltál ilyen bunkó Aaronnal? - állt meg, és dühösen meredt rám.
- Mi? Ő volt bunkó velem! - tiltakoztam, és sértődötten kirántottam a karom Daniséből. - Egyáltalán minek vetted a pártfogásodba? - forgattam a szemem.
- Figyelj Mai. Aaron új gyerek, nehéz neki. Én is voltam új, tudom milyen ez, csak szeretném, ha könnyen beilleszkedne - nézett rám tipikus "én olyan jóember vagyok te talán nem akarsz ilyen lenni?" kiskutyapillantással. - A kedvemért viseld el, oké? Még egy darabig, amíg nem lesznek más barátai.
- Nem-nem! Ezt már eljátszottad Camnél, aztán kiderült, hogy a legjobb haverod! Ő is a nyakunkon maradt, csak őt megkedveltük. De nincs az a pénz, hogy Aaronnal lógjak! Nem és nem! - ellenkeztem, de Dan olyan szomorú kutyatekintettel meredt rám, hogy kezdtem beadni a derekam. - Ahj, ki ez, hogy ennyire érdekel a pici lelkecskéjének jóléte?
- Oké, bevallom, nem egy vadidegen akit pártfogolni támadt kedvem. Ő Crystal unokatestvére, és Crystal kért meg rá, hogy foglalkozzam vele.
- Nemár, mivan a sráccal, hogy Crystal kb bébiszittelést kér tőled? - rökönyödtem meg.
- Semmi - vágta rá feltűnően gyorsan. Összehúzott szemekkel, gyanút fogva méregettem, ő meg kerülte a pillantásom. De Danis nem mestere a titkolózásnak, elég hamar megtörtem. - Hát talán, van egy kis háttérsztori, ami miatt fel lettem kérve erre... - vakargatta  a tarkóját zavartan.
- Aha... folytasd csak! - paskoltam meg a karját kajánul.
- Szóval Aaron a régi sulijában nagyon rossz társaságba keveredett - hadarta kelletlenül.
- És ezért kellett eljönnie? A szülei elrángatták? - találgattam.
- Nem teljesen... Aaronék azért költöztek el, mert Aaron balhéba keveredett... pontos részleteket nem tudok, legyen elég annyi, hogy ittas vezetés, részegen verekedés... Aaront kicsapták. Így az apja áthelyeztette magát ide, és most itt laknak.
- Szóval tulajdonképpen figyelned kell rá, hogy ne olyanokkal barátkozzon, mint akik belevitték a rosszba - mondtam ki Dan helyett.
- Nagyjából ja. Aaron általában a rossz arcokat találja meg, Crystal pedig tudja, mi milyen jó kis társaság vagyunk, figyelünk egymásra. Örülne, ha jóban lennénk vele - nézett rám komolyan, segítségkérően. Nem bírtam állni a tekintetét, a cipőmet tanulmányozva válaszoltam neki.
- Jó, ha ez a helyzet, megpróbálhatok vele jóban lenni. Ha muszály - motyogtam.
- Köszönöm, rendes lány vagy te, csak jól titkolod - mosolyodott el Danis, és átkarolta a vállam.
Beszélgetésünk után tényleg elmentünk órára, én pedig stresszben ültem végig az első két tantárgyat. A harmadik volt a bizonyos kémia-székfoglalósdi történet. Már 40-kor a terem előtt ácsorogtam, pedig csak egészkor volt csöngetés. Emily mellettem állt, és valami sci-fit olvasott, amiből néha felpillantott, és valami karakterről magyarázott, aki állítása szerint "baromi szemét". Én nem igazán figyeltem rá, folyamatosan a terepet pásztáztam, hátha megpillantom Olivert. Ő nem jött, de helyette megpillantottam egy másik ismerős arcot. Aaron tartott felénk a folyosón, én pedig (Danisre gondolva) nem sunytam le a fejem és néztem el másik irányba - bármekkora is volt a kísértés- hanem intettem neki, jelezve, hogy ha akar hozzánk is csapódhat. Gesztusomat látva fél szemöldökét felhúzta, mosolyogva visszaintett, majd elfordult, és odament két vihogó, csacsogó lányhoz. Beszédbe elegyedett velük, én meg tátott szájjal bámultam utána. Kedves vagyok, nyitok felé, erre mit kapok? Le leszek ejtve a suli két legnagyobb libájáért. Döbbenetemet sértett idegesség váltotta föl, és csak akkor tudtam nem oda-oda pillantani, mikor megláttam, hogy végre valahára Oliver is megtalálta a kémiatermet. Gyorsan ránéztem az órámra, 59 volt. Oliver három haverjával benyomult az ajtó elé, én pedig Emilyt karonfogva próbáltam utánuk törni. A terem ajtaja kitárult, és Ms.Smitht (a tanárnőt) elsodorva  áramlott be a diáksereg. Ekkor kezdődött a vérmes küzdelem, hogy vajon ki hova kerül. A kémiában öt oszlop van és három sor, kétszemélyed padokkal. Emi levágta magát az első padba, foglalva nekem a mellette lévő helyet, hogyha mégse jön össze az Oliver dolog, akkor is legyen hova ülnöm. Én pedig mentem tovább. Oliver a leghátsó sorban ült le az egyik szélső padban, haverjai pedig lefoglalták az abban a sorban lévő másik két padot. Mindegyikük mellett volt egy-egy hely. Úgy akartam tenni, mintha csak odasodort volna a véletlen, és csak úgy lehuppanni Oliver mellé. Elindultam felé, és annyira csak (még) szabad helyre koncentráltam, hogy nem figyeltem magam elé. Felgyorsítottam a lépteimet, már közel volt a cél... aztán hirtelen nekimentem valaminek, és visszapattantam róla. Dühösen néztem fel az útakadályhoz tartozó kék szemekbe.
- Átengednél? - pattogtam Aaron előtt, aki eddig a már említett két lánnyal beszélgetett az egyik pad mellett, mielőtt nekiütköztem volna.
- Hova sietsz? - kérdezte mosolyogva, szembefordulva velem.
- Hagyjuk! - engedtem el, és atbújtam a karja alatt.
És szemben találtam magam a kémiai pályafutásom első szörnyű tényével, hogy idén sem szereztem meg az áhított helyet. Oliver mellett egy túlfestett, hidrogénszőke csaj ült, és denevérfrekvencián kezdett el visítva nevetni, még ha Oliver csak megszólalt is. Szomorúan meredtem a párosra, majd megfordultam, hogy visszabattyogjak Emihez, a foglalt helyemre. Csakhogy legjobb barátnőm már nem egyedül ült. Cameron terpeszkedett mellette, Emily pedig bocsánatkérően vonogatta a vállát felém.
- Ms.Hamilton is leszándékozik ülni még ma? - károgott rám a tanár.
- Elnézést - húztam be a nyakam. Körbenéztem, hogy hova is tudok még leülni, és ekkor tudatosult bennem a második rettenetes körülmény. Egyetlen szabad hely volt a teremben, és ki más mellett, mint az új fiú mellett. Aaron unottan meredt rám, míg hezitáltam, hogy erőszakkal távolítsam-e el Camet a jogos helyemről.
- Ms.Hamilton! - Ms.Smith hangja egyre idegesebben csengett, így hagytam a Cameron rugdosást, és durcásan helyetfoglaltam kedvenc parkolózsenim mellett.