Furcsa álmok I.

5.fejezet: A bűnös

- Persze hittünk neki, mert egy jó ember és nagy múltja van itt a városban. – Folytatta Shiro.

- Ő volt az. Neki kell lennie, aki elrabolta Keith-et.

- Ez butaság! Miért tette volna? Gondolj csak bele, milyen lenne, ha egy általános iskolai tanár pedofil lenne. Nem mellesleg a főnököm lányát is ő tanította. Nagyon jó tanár.

- Pont ezért! Tökéletes álca nem?

- Hát nem is tudom Katie.

- Legalább ellenőrizzük le, hogy van-e neki ilyen raktára.

Shiro habozott. Nem akarta elhinni, hogy az a kedves ember ilyet tenne, de Katie-nek igaza van. Tényleg furcsán viselkedik.

Egy kis győzködés után Shiro úgy döntött megnézni nem árt. Telefonszámot cseréltek és megbeszélték, hogy a nyomozó azonnal szól a lánynak, ha kiderít valamit. Majd elbúcsúztak egymástól.

Katie egy kicsit sétált még, majd hazament. Persze nem a bejárati ajtót használta. A szüleinek fel sem tűnt, hogy elhagyta a lakást. Valamikor késő délután Katie a nappaliban, a kanapén ülve Tv-zett. A tetvére pedig leült mellé.

- Tudom, hogy kiszöktél ma.

A lányon átfutott a félelem. Ha a testvére elmondja az anyjának, hogy mit tett soha többé nem fognak megbízni benne a szülei.

- Nem tudom, hogy miről beszélsz. – Válaszolta zavartan.

- Engem nem versz át, Katie! Hol voltál? Mit csináltál?

Katie csak a padlót bámulta. Nem mert mondani semmit.

- Anyaaa! – Ordította a fiú. Katie nem habozott, kezeivel letapasztotta a fiú száját, ezzel lecsendesítve testvérét.

- Rendben elmondom, csak ne szólj anyának.

- Hallgatlak.

- Hát... tudod én... a... a fiatal nyomozóval találkoztam.

- Mi van?

- Beszélgettünk, egy-két dologról.

- Katie. Ő legalább 10 évvel idősebb nálad. – Ragadta meg a lány vállát aggódva Matt.

- Te most, azt hiszed, hogy..? Nem dehogy! – Mentegetőzött Katie.

- Akkor miért találkozgatsz vele?

- A tegnap történtekről beszélgettünk.

- Mit mondtál neki? Miért volt szükséges beszélned vele?

- Tisztáztam vele a történteket. De ez nem lényeg. Az a fontos, hogy semmiképp nem mondhatod el anyáéknak. – Boci szemekkel pislogott bátyjára.

- Aj! – Lökte el magától a lányt. – Most miért nézel így rám? Ilyen fontos ez neked?

A lány határozottan bólintott. Matt száját egy, hatalmas és fájdalmas sóhaj hagyta el.

- Rendben! Nem mondom el, de jössz nekem eggyel. – Majd felállt és az emelet felé vette az irányt, de félúton megállt és visszafordult. Arcán még mindig az aggodalom tükröződött.

- Egy valamit ígérj meg nekem. Ígérd meg, hogy nem kerülsz bajba. Vagy ha már rossz dolgokba keveredtél, szólsz nekem.

Katie elgondolkozott a válaszon. Nem akarta, hogy a testvére aggódjon érte.

- Csak ígérd meg hugi.

- Minden rendben lesz. – Végül ezt válaszolta. Látta Matt-en, hogy még mindig aggódik érte, de mosollyal az arcán távozott a helyiségből.

Majd pár perc elteltével ő is elhagyta a nappalit. Délelőtt óta nehezen tudott egyhelyben ücsörögni. Minden perc számított. Megígérte Keith-nek, hogy megmenti, de még sehol sem tart a nyomozásban. Egyetlen választása van várni még Shiro jelentkezik az újabb információkkal.

A szobájában Katie ledőlt az ágyára. Kimerültnek érezte magát és pár pillanat alatt el is aludt. Álmában ismerős helyen volt. Keith zárkájában, de a fiú nem tartózkodott a szobában. Ez úttal hangokat sem hallott. Kiment a folyosóra és leellenőrizte a másik szobát is. Elhagyatott volt. Mintha senki sem járt volna ott ez előtt. A folyosó végen egy ajtó volt. Amint kinyitotta az ajtót, megcsapta az a rothadó bűz, ami a csatornákra volt jellemző. Nem csoda hisz az ajtó pontosan oda nyílt.

- Shiro-nak igaza volt a raktárral kapcsolatban. - Mondta magának a lány, amikor körülnézett.

Követte a csatornát, de az is kihalt és csendes volt, már amennyire egy csatorna szokott. Friss lábnyomokat követett egy feljáróig. A város egy számára ismeretlen részénél mászott ki a kanárisból. Az utcán egy lélek sem mászkált. Valamikor a hajnal lehetett. A szél gyengéden fújdogált, addig még egy újságpapírt sodort a lány lábához, amit ijedt tekintettel bámult.

- Ezen a holnapi dátum van! Nincs sok időnk!

A telefonja csörgésére ébredt. Amikor meglátta, hogy Shiro az, habozás nélkül felvette.

- Szia.

- Na végre, hogy felvetted! Azt hittem, hogy történt veled valami. Jól vagy? – Hadarta aggódva a nyomozó.

- Persze... De, ami fontosabb, mond, hogy mit találtál?

Shiro megkönnyebbülten sóhajtott.

- Tényleg van a tanárnak olyan földalatti raktára, de elvileg nem használja semmire.

- Az lesz az Shiro! Sietnünk kell!

- Ezt honnan veszed? Eltitkolsz valamit?

- Újra álmodtam. Ott voltam abban a raktárban, de az üres volt. És egy holnapi újságot is láttam. Shiro, az a mocsok elvitte Keith-et máshova.

- Azt hittem, nem bízol az álmaidban.

- Shiro megígértem neki, hogy megtalálom. Mit csinálunk, ha elmegy egy másik városba, vagy országba? – Katie hangja megremegett az izgatottságtól.

- Nyugodj meg Katie! Ez nem ilyen egyszerű, nem törhetünk be csak úgy. Kell legalább egy házkutatási parancs.

- De...

- Semmi gond nem lesz. Megszerzem valahogy és addig szemmel tartom azt az embert. Oké?

- ...

- OKÉ?!

- Jó, rendben. De tényleg siess.

- Úgy lesz. Ne csinálj butaságot.

- Szia, Shiro. – És ezzel letette a telefont.

Katie megnézte az óráját, ami még csak este 8-at mutatott. Nem tudott mit kezdeni magával, úgy döntött vissza alszik, de hiába próbálkozott mindig ugyan abból a rémálomból riadt. Keith-nek csak hűlt helyét fogják megtalálni a csatornában és ez nagyon megrémítette. Gyötörte a bűntudott, hogy miatta kell tovább szenvednie a fiúnak, hogy hamis reménybe kell kapaszkodnia és végül csalódni fog benne.

Valamikor késő este már nem bírta tovább. Megvizsgálta, hogy a többiek alszanak-e. Összepakolt néhány holmit a táskájába és elhagyta az otthonát. Mindent eltervezett. Megkeresi a helyet, ha biztonságos kimenti a fiút és felhívja Shiro-t. Ez mind szépen és jól hangzott, de a valóságban nem volt ilyen egyszerű. Nem tudta, hogy merre menjen. 3 kutya is megkergette mire rábukkant a lejáróra, ami számára sokkal könnyebben mozgatható volt az álmában. Végül egy bottal, nehezen felfeszítette és elforgatta a helyéről. Nagy levegőt vett és lemászott.