Furcsa álmok I.

6.fejezet: A vég

Büdös volt, mint az álmában. Elővette a zseblámpáját és körülnézett. A férfi lábnyomait látta, de nyoma sem volt Keith-ének. A nyomok egyenesen a raktárhoz vezették a lányt. A bejárata zárva volt. Elő vett egy hullámcsatot. Bár nem volt büszke rá, de bármilyen zárat fel tudott törni, ha volt nála egy csat. Az ajtó zára kattant és a lány bejutott a folyosóra. Pont olyan volt, mint az álmaiban. A szagok, a fények, a zajok. Minden pontosan megegyezett. A lány a vasajtóhoz sietett, ami szintén zárva volt. Egy keveset vacakolt vele, de végül az is kinyílt. Gyors kinyitotta és belépett. Keith rémülten takarta el a szemeit, amikor a lány a zseblámpájával felé világított.

- Jaj, ne haragudj... - Oltotta el a lámpát. – Biztos nagyon érzékeny vagy a fényekre. – Ment közelebb hozzá.

Letérdelt elé és a táskájából kikapott pléddel betakarta a vacogó fiút.

- Hát nem hagytál cserben?

- Persze, hogy nem! Hisz megígértem.

A fiú a nyakába borult és sírt, de a meghitt pillanatból a bejárati ajtó csapódása zökkentette ki őket.

- El kell tűnünk! – Súgta Katie és már segített is volna Keith-nek felállni, de a férfi akkor lépett be dühösen a cellába.

- Te kis... - Sziszegte.

- Tudtam, hogy maga az! – nézett a már jól ismert tanár felé.

A férfi hatalmas vigyorra húzta a száját és vérfagyasztóan kezdett vihogni. A fal mellől felvett egy odatámasztott csövet és megszállottan kezdett beszélni.

- És akkor mi van, ha tudtad?! Ha?! Mi van akkor? Úgy is itt döglesz meg! – Vettette magát a lány felé.

Katie kikerülte, az első csapást, de nem számolt a nyirkos padlóval. Megcsúszott és a második ütést telibe kapta a tarkóját. Azonnal a földre rogyott.

- Ne bántsa! – Hallotta Keith hangját, de utána minden elsötétült.

Mikor magához tért, már a másik szobában voltak. Ő egy székhez volt kötözve. Hányingere volt és szédült az ütéstől, amit kapott, de tartotta magát. Keith az ágyon hevert és keservesen sírt. A háta vöröslött a sebektől és zúzódásoktól.

- Nahát a hercegnő újra közöttünk van. – Ment oda hozzá a tanár és leült vele szemben az ágyra. – Lenne hozzád néhány kérdésem. – Közölte fölényesen. – Hogyan találtál ide? Ki tud még erről?

Katie nem válaszolt csak a földet bámulta. A férfi idegesen felkapta a csövet és újabb ütésre lendítette a fegyverét. Katie füle sípolt az ütéstől, amit kapott. Érezte, ahogy homlokától, az arcán végig a földre csorog meleg, vörös vére.

- Válaszolj a kérdésemre!

- Nem tudja senki, hogy itt vagyok! Nem szóltam senkinek.

- Jó kislány. – Simogatta meg a haját a férfi. - Na most mi legyen? – Fordult Keith felé, aki ijedten bámulta Katie-t. – Pár nap múlva elkezdik keresni ezt a kislányt. Már nem vagyunk itt biztonságban.

Katie elfordította a fejét és halkan az orra alá motyogott.

- Beteg. – A férfi ezt meghallotta és idegesen a lány állához kapott és a fejét felé fordította.

- Szeretnél úszni egyet? Jól eltünteti a nyomokat.

- De... De, azt mondta, hogy nem bántja. Megígérte nekem. – Ragadta meg a karját a fiú. A férfi ellökte magától.