Golemi [ BEFEJEZETT ]

7.fejezet - Nyomok

Úgy gondolta, hogy a legtöbbet Sándortól tudhat meg, így aztán becsöngetett a szőlősbirtokhoz. Hamarosan 2 kislány nyitott neki ajtót. Valószínűleg Sándor unokái lehettek.
- Sziasztok! Itthon van a nagypapátok?- érdeklődött Zoja.
Az idősebbnek tűnő lány bólintott, majd behívta Zoját. Egy kövekből kirakott keskeny kőúton haladtak keresztül. Az egész birtok szőlővel volt végig ültetve, de olyan sűrűn, hogy Zoja nem is látta a végét. Amikor megérkeztek a ház elé, a két lány benyitott.
- Jó napot kívánok!- köszönt jó hangosan Zoja, mire egy 40-es éveit taposó nő lépett ki a nappaliból nyíló ajtón.
- Szia Zoja! Kit keresel?- kérdezte a nő.
Zoja már meg sem lepődött, hogy a nő tudja a nevét. Az utóbbi időben ennél különösebb dolgok is történtek vele.
- Sándor bácsit keresem- felelte Zoja.
- Apu, Zoja szeretne veled beszélni!- kiáltott be a szobába a nő.
- Rögtön jövök!- hangzott a felelet.
Körülbelül két percet kellett várni Sándorra. Egy üveg bor társaságában jött ki a szobából, és rögtön hellyel kínálta Zoját, aki le is ült.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy mit tud Golemi-ről, a legendás lóról- tért rögtön a lényegre Zoja.
- Egy hatalmas, fekete paripa, aki magányosan él, és nem tartozik egyik klánhoz sem- kezdte Sándor- A lovak mégis őt tartják az uralkodójuknak. Valószínűleg a hatalmas mérete miatt. Vagy talán azért, mert nincs neki képessége, és mégis erősebb bármelyik lónál.
Zoja arcából az összes szín kifutott, és hirtelen még a fogyó holdnál is sápadtabb lett. Mindez nem kerülte el Sándor figyelmét, és rögtön megkérdezte, hogy jól van-e. De válasz helyett Zoja egy kérdést tett fel:
- Maga honnan tudja, hogy a vadlovaknak vannak képességeik?
- A feleségem értett a lovak nyelvén- hangzott a felelet.
- Beszélhetnék vele?- kérdezte gyorsan Zoja.
- Bárcsak megtehetnéd! 16 évvel ezelőtt meghalt- hajtotta le a fejét szomorúan Sándor.
A beszélgetés után Zoja hazament.