murderer. - nct

t h r e e

   A kis dolgozószobában még a sötétítõ is el volt húzva, hogy semmi napfény ne tudjon beszūrõdni. Az egyedüli fényforrás az asztalon ülõ laptop volt, ami elõnytelen árnyékott vetett Sicheng már így is fáradt arcára. Dermedten ült és csak néha mozdult meg, amikor elhesegette az odavonzott bogarakat maga mellõl vagy megnézte a gép mellé helyezett mobilját.

     A fontos munkáját a telefonja halk pittyegése zavarta meg. Éppen csak rápillantott, de egy hangos horkantással reagált, amikor meglátta az üzenet küldõjét és magát a szöveget. Odanyúlt és feloldotta, hogy vissza tudjon írni egy kedvetlen szemforgatással. Ki nem állhatta ezt a színjátékot, amit naponta el kellett viselnie egy idegesítõ külföldi fõszereplésében.

from: yuta ♡♡♡♡
      sajnos ma nem fog menni :( nagyember ragaszkodik az éjszakázáshoz de bepótolhatjuk holnap a filmezést ;)))

from: me     
nem baj megértem milyen fontos a munkád ^^ menj és mentsd meg a világot, várlak holnap!!

     Miután bepötyögte a nyálas választ visszarakta a telefont a helyére és hátradõlt a kényelmes bõrszéken. Az arcán egy fintor volt látható, alig várta, hogy végetérjen ez a munkájuk is és eldobhassa azt a barmot, mint egy szakadt elhasznált rongyot. Nem tudta felfogni, hogy lehet valaki ennyire naív és hogyan dõlhetett be ilyen gyorsan a kis ártatlan szerepének.

     Sichenget az incidens után egy órával újra megzavarták, ezúttal az ajtón kopogott valaki. "Nyitva." Szólt oda és felkapcsolta a lámpát az íróasztalon, amitõl csak elkezdett hunyorogni. De még a látása nélkül is meg tudta mondani ki az, csak egyetlen egy vakmerõ ember merné õt zavarni munka közben.

     A figura szépen lassan benyitott és belépett a szobába. "Haver, mintha egy vámpír fõhadiszállására érkeztem volna." Szólalt meg és egy halk nevetés követte a kommentjét. Elõrelépett az asztal másik oldalára és elkezdett halkan dobolni rajta az ujjaival miközben a tekintete a szobában körbe-körbe vándorolt. "Van valami hír Jaerõl?" Rögtön a tárgyra tért és végre a szemkontaktust és megtalálta a fiatalabbikkal.

     "Tizenkét óra és kiengedik, azután találkozik az egyik összekötõvel és megbeszéljük hol szeded fel és hozod be." Adott határozott választ a fiatalabbik. De amikor meglátta az alulról megvilágított aggódó tekintetet a másik arcán, megenyhült. "Johnny, nem lesz semmi baj. Nem ez az elsõ ilyen akciónk és Jaehyun sem egy amatõr." Próbálta megnyugtatni.

     Johnny kelletlenül, de bólogatott. "Rendben. Bízom a hozzáértésedben és abban is, hogy van terved kidolgozva minden lehetséges szituációra." Mondta röviden és szórakozottan elsétált jobbra a könyvespolc elé. A jobb kezét szépen lassan elhúzta a középsõ polcon majd megnézte és fintorgott a por miatt. "Leraktuk a nyomot ott, ahol kérted. Remélem elég idõbe telik megfejteni."

     Sicheng felállt a székébõl és lecsukta a gépet fél kézzel. "Hidd el, hogy nem olyan okosak, mint aminek hiszik magukat." Felkapta a telefont is és a zsebre dugta. Feltekintett a magasabbikra, aki csak a száját szorította egy kis vonalba. "Nakamotot is egy pillanat alatt sikerült az irányításunk alá vonni. Mellesleg megint volt képe dobni, nem tudom hogyan gondolhatja vele komolyan ezt valaki."

     "Csak erre jutja nekünk adófizetõknek. Egy csapat csigára akik még egy hamis kapcsolatot sem tudnak fenntartani." Nyafogta Johnny és elindult az ajtó felé. "Ten is szeretne beszélni veled és mutatni valamit, de túlságosan töketlen ahhoz, hogy benyisson, így csak lenn vár rád mint valami kutyus." Terelte el a szót megint, ismét visszatérve a megszokott vigyorához.

     "Nem is fizetsz adót." Értetlenkedett Sicheng és kivonult az ajtón, majd balra fordulva le a merdek és kacskaringós falépcsõn. "Mellesleg nem is engedtem meg neked sem, hogy zavarj munka közben. Tennek van igaza: nem töketlen csak nem meggondolatlan. Tanulhatnál tõle." Válaszolta a fiú és kicsit megvonta a vállát.

     "Jól hallottad, tanulhatnál tõlem, Seo." Szólalt meg az emlegetett a lépcsõ mellõl egy önelégült vigyorral. Ezért csak egy tettetett nevetést kapott a rangidõstõl és egy szemforgatást Sichengtõl. "Alig birom már nyugton tartani az embereket. Amióta beszéltél a tervrõl mindenki tūkön ül. El kell kezdenünk Jaehyun ide vagy oda. Azt mondom menjünk oda az új puskákkal és lõjük azt, akit látunk."

     "A kezdet idõpontja nem rajtunk múlik, hanem a rendõrökön. És egy polgárháborút sem szeretnék elindítani ha lehet." Válaszolta Sicheng és áthaladt mellette egyenesen át egy másik szobába. A másik kettõ hūségesen pár lépés távolságból követte. Bármikor amikor elhaladtak valaki mellett, az vigyázba vágta magát és köszöntötte a triót. "Amúgyis Jaehyun a kezdeményezõ és a kulcs. Nem csinálhatunk semmit nélküle. Végülis ez az õ ügye, mi csak támogatjuk, ahogy egy családban azt kell."

     Johnny egyetértõen bólogatott, de Ten csak a szemét forgatta. "Értettem." Motyogta magának és becsukta a nehéz vasajtót miután mind a hárman beléptek a tágas raktárba. "Nemrég jött vissza egy küldönc az amatõr bombával. Már hatástalanítottuk és csak arra várunk, hogy elhelyezhessük." Kezdett bele a kis beszédébe amíg átsétált a másik kettõvel szembe, az asztal másik oldalára. "Beépítettem egy távirányítót amivel el lehet indítani a visszaszámlálást, de a nullánál semmi sem történik." Az elõttük fekvõ tárgyon mutogatta amirõl beszélt és demonstrálta azzal, hogy bekapcsolta a gépezetet. "Nem tudom mit tervezel, de én jobban szeretem ha van bumm és lehetõleg nem csak egy áldozat."

     "Nincs szükségünk rá. Majd robban mindenki magától." Vigyorogta el magát Sicheng és végighúzta az ujját a bombán. "Mostmár csak az eredeti célpontot kell felszerelnünk ezzel és kezdõdhet a játék."