murderer. - nct

f o u r

  "Jungwoo, tiéd a szó." Csukta be maga mögött a nehéz üvegajtót Dongyoung. Miután mindenki sikeresen egybegyült a kis teremben elég étellel és itallal, elkezdõdhetett a fejtegetés. "Csak a legfontosabbakat." Adta hozzá és nekidõlt a falnak félvállal. Jobb kezével a kávéját szürcsölgette a ballal pedig lekapcsolta a lámpát.

     "Rendben." Köszürölte meg a torkát a fiú és egy bátorító mosolyt küldött a szobában ülõ legfiatalabb irányába. "Ahogy kérted Dongyoung, visszamentünk a tetthelyre. Nem igazán találtunk elõször semmit, de Yukheinek valamiért eszébe jutott a konyha. Senki sem fordított figyelmet arra a helyre, hiszen a gyikos fegyver nem szúrófegyver volt és nem is loptak el semmit, így nem rabló gyikkosság történt." Kezdett bele a meséjébe.

     "Yukhei a hūtõt nézegette és találtunk rajta egy papírfecnit. Elõször nem tulajdonítottunk neki nagy jelentõsséget, mert lehetett akármilyen emlékeztetõ a fiúknak." Az elõtte fekvõ laptopon megnyomott egy gombot, ami kivetítette a papírról készült képet a többieknek. Egy furcsa számsorozatot lehetett rajta látni egyértelmūen erõltetetten megváltoztatott kézírással. "De, hogy biztosak legyünk felhívtam Donghyuckot, aki nem emlékezett semmilyen emlékeztetõre, sõt sohasem tartottak semmilyen ilyesmit a hūtõn. Senkisem gondolt arra, hogy valaki odarakott valamit, csak arra, hogy elvihetett."

     Dongyoung hümmögött egyet. "És tudjuk már mire utal a számsor?" Kérdezte a párost, de Jungwootól csak egy szomorú fejrázást kapott. Yukhei csak megvonta a vállát és visszatért Taeil tollának szétszedéséhez, majd újboli összerakásához. A nyomozó szeme megakadt Donghyuckon, aki mereven ült a székében és a bizonyítékot szugerálta mintha õ lett volna a tettes. Nagyon tisztelte a kitartásáért és erejéért, amiért képes volt érzelemmentesen végigülni a megbeszélést.

     "Annyi minden lehet. Kódolt írás, elrejtett matematikai egyenlet vagy telefonszám, koordináták, számlaszám vagy személyi igazolvány szám, jelszó. Akármi." Válaszolta Jungwoo. "Nagyon sok idõbe fog telni, mire minden algoritmust lefuttatunk rajta. És az is lehet, hogy többre ad lehetséges megfejtést, de fogalmunk sincs melyik a jó."

     Dongyoung ekkor hirtelen az asztalra csapott amitõl Jungwoo, Donghyuck és Taeil egyszerre ugrottak fel. Taeyong csak a fejét rázta, Yuta a szemét forgatta, Yukhei pedig mintha ott se lett volna folytatta a tevékenységét. "Akkor mire vártok? Mindenkit fogjatok be, aki valamennyit is konyít ehhez és kezdjétek el minnél hamarabb a futtatgatást." Adta ki az utasítást. "Vidd a barátod is." Kommentelte, amire csak halk elfolytott vihogás és Jungwoo arcának látványos elszínezõdése volt a reakció.

    A fiú gyorsan megfogta a laptopját és Yukhei pólóját és kivonszolta õket az ajtón. Amikor az ajtó újra becsukódott Dongyoung sétált a szoba közepére és végignézett a társaságon. "Valami ötlet ameddig rájövünk mit jelentenek a számok?" Kérdezte és elsétált az asztal legszéléhez, ahol a kuka volt elhelyezve. Összenyomta a papírpoharat és beledobta.

    "Miért pont õ?" Szólalt meg Donghyuck és hátradõlt a székében. "Miért Mark? Sohasem találkozhattak, nem ismerhették egymást. Nem csinált semmit tanuláson és munkán kívül." Fáradtan beletúrt a hajába és becsukta a szemét. "Nem értem."

     Pár hosszú másodpercig csönd uralkodott, ameddig Taeyong meg nem szólalt. "Szerintem nem maga az áldozat volt a fontos, hanem a gyilkosság maga. Taeil említette, hogy Jaehyunt asszociálják egy maffiacsoporttal. Bár nincsenek erre bizonyítékok, eléggé nagy az esély rá." Miközben beszélt a lábával jobbra-balra lökdöste magát. "Ez inkább felvágás volt."

     Dongyoung erre a fejét rázta. "Akkor egy híresebb ember lett volna az áldozat. Egy színész, egy politikus vagy a családtagja. Valami nagy, ami a hírekbe is bekerülhet." Õ sem látta még át ezt a ügyet és ez nagyon frusztrálta. "Vagy eltévesztettek valamit, vagy személyes ügy volt. Vagy Mark olyat látott, amit nem kellett volna, hogy lásson."

     Donghyuck arcán egy kellemetlen mosoly jelent meg. "Érzéke volt mindig ott lenni, ahol nem kéne." Motyogta kedvetlenül és az arcát a kezeibe temette. "Legyen már ennek vége..."

....t e n  h o u r s  l a t e r

      Dongyoung hazaengedett mindenkit (kivéve a Luwoo párost, nekik a kódolás mindennél fontosabb volt), de megígértette velük, hogy mindenki telefonközelben lesz hátha valami megoldás felmerül. Az irodájában fáradtan bámult a már-már betegesen rendezett asztala közepére és az ügyön törte a fejét. Nem értette a motivációt, sem azt, hogy miért haladtak ilyen elképesztõ lassan. Máskor már régen befejezte volna és otthon ülhetne, hogy megnézhesse a Bones összes évadát tizedszerre.

      "DONGYOUNG!" Egyszer csak a nevének vad és hangos kántálása volt hallható és két másodpercre rá kivágódott az ajtó. Egy lihegõ Yukhei állt elõtte. "Kód!! Név!!! GyerE MÁR!!" Lihegte és hevesen gesztikulált lefele a gépszoba felé. Dongyoung mintha az élete múlna rajta pattant fel és miközben futott minden csapattagnak elküldte azt az egy 'Most.' üzenetet.

     Amint leértek Jungwoo már vetítette is ki a nagyképernyõre a megoldását, szeme a büszkeségtõl csillogott. "Qian Kun." Kezdett bele. "Ismerõs kell legyen a név, hiszen két éve a te ügyed volt. Maffiatagként drogkereskedés miatt körözték,de tüzet nyitott a rendõrökre- " Magyarázta a fiú, hevesen mutogatva.

     "És én találtam el négyszer." Fejezte be a mondatot Dongyoung. Hirtelen kezdett kitisztulni minden. "Szerintetek a maffia bosszút akar állni a rendõrségen? De miért pont most?" Nagyon sok kérdés kavargott a fejében, de csak ezt a kettõt tudta összerakni értelmesen. Válaszként a pár összenézett, nem tudtak semmit sem kitalálni. "A kulcs a hely lesz, ahol meghalt. Biztos vagyok benne. Amíg mindenki ideér vegyetek magatokhoz mindent, ami szükséges. Ki kell érnünk és a végére kell járnunk mindennek mielõtt Jaehyun-t kiengedik."