murderer. - nct

s e v e n

Taeyong és Dongyoung halkan másztak fel egymás mellett a lépcsõn. A második emeleten már irodák voltak, de ugyanolyan elhagyatott, mint a parkoló. Egymásra néztek kérdõn, mire Taeyong megrázta a fejét. Pontosan tudta mire gondolt a fiatalabbik: válljanak szét. De már azt sem tartotta jó ötletnek, hogy a másik kettõt lennthagyták egyedül. Az, hogy még õk ketten is elváljanak, kizárt volt számára. Ezt Dongyoung egy szemforgatással fogadta el és elbiccentett jobbra, jelezve, hogy ott fognak elõször körbenézni.

    Jobbra csupán rothadó papírokat, felborgatott asztalokat és számtalan értelmetlen graffitit találtak, amiket valószínüleg unatkozó fiatalok biggyesztettek oda. De mindketten feltartották a pisztolyt és minden sarkon belestek. Nem tudhatták mivel fognak találkozni vagy, hogy mikor.

    Ezután középre vették az irányt, ahol már érdekesebb dolgok voltak. Friss cigarettaszag lengte be a folyosót és mint egy turistajelzés mutatta az utat a lehetséges nyomok felé. Halkan mentek végig és minden ajtón és ablakon benéztek. De mindennek ellenére semmit sem találtak, csak a lépcsõházat, ami lefelé vezetett vissza a parkoló másik oldalába.

    Miután elindultak visszafelé, hogy balra is körbenézzenek, eldörrent valahol alattuk egy fegyver. "Mi volt ez?" Sziszegte Dongyoung és összeszorult a gyomra. Nagyon nagyon remélte, hogy Yuta vagy Yukhei volt az, aki elsütötte. Taeyong felegyenesedett és gyorsan elõkapta a telefonját, hogy felhívja valamelyikõjüket. De amint a füléhez emelte a telefont az elõbb elhagyott lépcsõházajtó kinyílt és valaki átesett rajta. Majd felkapcsolódott az áram az egész épületben és elvakította a társaságot, akik eddig zseblámpával közlekedtek.

    "Hyung?" Hallatszott a halk kérdés az ajtóból, amire mindkét férfi felkapta a fejét. Miután a telefon néma volt, Taeyong elhesegette a negatív gondolatait (a legjobbakban reménykedett) és inkább Donghyuckhoz rohant, a mobilt a zsebébe csúsztatva eközben. Szorosan magához ölelte és a hajába mosolygott.

    Dongyoung ennél szkeptikusabban közelített. "Jól vagy, Hyuck?" Kérdezte halkan és a fiú pánikolt arcán már látta is a választ. Kifejtegette magát a szorító kezekbõl és lehúzta a pulcsija cipzárját, ami megrejtett egy a felsõtestére erõsített kisebb bombát. Taeyongot olyan sokkhatás érte, hogy ha nem vett volna részt soha túszdrámában, tuti elájul. Rögtön indult volna oda, hogy bemutassa csekély tūzszerészeti tudását, de Donghyuck megállította.

    "Ha leszeded mind a hármunkkal végeznek." Mondta halkan és hátranézett az ajtó irányába. "Azt mondták, hogy hatástalanítják ha Dongyoung egyedül felmegy a harmadikra." Magyarázta és ránézett a fõnyomozóra, akinek az aggódás kiült az arcára. Valami nagyon nagyon veszélyesbe keveredtek és neki kellett megoldania, hogy mindenki kijusson élve, aki maradt.

     "Rendben, felmegyek." Mondta és leeresztette a karjait. Mielõtt a kettõ bármit is szólhatott volna már az ajtót nyitotta ki. De valaki az útját állta és visszalökte, majd a figura is átjött a folyosóra. Dongyoungnál egy fél fejjel biztos alacsonyabb volt, de mégis meglepõen nagy erõvel állította meg. Egy mosoly üldögélt az arcán és végignézett mindenkin.

    "Jaj, de édiii~. Családi összejövetel." Cincogta és fegyvert szegezett Taeyongra, aki az övét a földre ejtette a heves ölelkezésben. "De sajnos meg kell szakítanom." Rázta a fejét tettetett szomorúsággal a hangjában. "Téged várnak fennt. Ti ketten, gyertek beszélgessünk egyet amíg azok lerendeznek mindent édes kettesben."

    Taeyong bólintott egyet, de közben Dongyounggal tartotta a szemkontaktust. Próbálta bátorítani, de nem igazán sikerülhetett ebben a helyzetben. A fiatalabbik kis hezitálás után visszabólintott és elindult az ajtó felé, de megintcsak megállította az alacsony figura. Dongyoung arcán már látszott, hogy legszívesebben egy kanál vízbe folytaná. A fiú kinyújtotta a kezét és olyan mozdulatokat csinált, mint amikor egy kisbaba szeretne valamit elkérni a szülei kezébõl. A nyomozó a fogát csikorgatva helyezte a pisztolyt a kezébe, amire a būnözõ csak egy vigyort küldött és az ajtó felé biccentett.