Melyik Oldalon Állsz? |PUF Fanfic.|

5.

- Nem szolgálhatlak ki! 15 éves vagy csak!

- Legyen szíves csak egy szálat! - könyökölt Dani a pultra, és kezébe temette arcát.

- Minek neked? - szólt egy 19 év körüli, srác a fiú mögül, mire odafordult.

- Semmi közöd! - fordult meg és ment ki az üzletből egyenesen a szemben lévő padra.

Néhány perc múlva, kilépett a titokzatos fiú is az üzletből, kezében kettő doboz cigivel, és sörrel.

- Tessék! - lökött Dani ölébe egy szálat, aki segélykérően nézett rá - Szívtál már? - kérdezte megenyhűlve.

- Egyszer! - vallotta be, pedig nem szégyelte.

- Mi a bajod? - kérdezte meg, rá se nézve - Roland vagyok! - suttogta majd, felállt.

- Kösz! - mutatta fel a csikket Dani, majd hozzátette - Kómában van a testvérem! - csússztatta a zsebébe a cigit, majd felállt - Remélem még találkozunk! - intett.

- Az szívás! Én is! - távolodtak el egymástól, a sötétben.

- Dani! Pásztor Dani vagyok! - kiáltotta még a távolból.

•••Rebekánál•••

Beka halkan, és óvatossan fordította el a kulcsot a zárban, majd belépett a sötét házba, ahol telefonja vakujával világított.

- Hazajöttél? - látta meg, anyja kandikáló fejét az ajtóból.

- Igen! Mint látod? - válaszolt vissza feszülten, de anyja túl fáradt volt, így visszament a szobájába.

Beka hamar letusolt és már nem látta értelmét aludni, hisz hajnali 6 óra, pedig eléggé fáradt volt, de hisz hétvége van, majd bepótolja.

Csele, mármint a fiú is az ágyban forgolódott ébren, mintha érezte volna, hogy valami baj van. Nővére benyitott a szobába, mire ő felült.

- Hallod! Ne ijesztgess! - kapott Rebeka a szívéhez - Csak a laptopért jöttem! - húzta mosolyra a száját, egy kicsit felengedve a történtek miatt.

- Bocsi! - nevetett a testvére is - Csak nem tudok aludni! - túrt kócos barna hajába - Te hol voltál?

- Áh, csak körülnéztem a Füvészkertbe! - hazudta le a tegnapiakat, hisz Csele nem tudhat róla.

- Aha! - hümmögte, majd kipattant az ágyból, egy szál bokszerbe.

-Hogy ti fiúk miért nem tudtok normálisan aludni? - akadt ki a lány - Nem akarlak pucéran nézegetni rendben? - húzta fel a szemöldökét, majd ölébe kapta a laptopot, és levágódott az ágyra.

- Én meg nem szeretném, ha az én laptopomat használnád az én ágyamon - gondolta át a mondatot a fiú, mire visszabújt a takaró alá.

- Erre már nem mondok semmit! - legyintett, majd együtt kezdték el nézni a kijelzőt, miközben a kedvenc sorozatukon vitáztak.

3 rész után léphetett be anyjuk a szobába, mert a hangjuk, suttogásról kiabálásra váltott.

- Gyertek enni reggelit! - ásított - A ti eszetek már ilyenkor is a Családi Titkokon jár! - rázta meg a fejét.

- Csst! - szól a fiú vissza, mert annyira belemerültek - De szerintem teljes mértékben a férfinak van igaza!

- Hagyad már! Nem hagyja szegény gyerekét, és feleségét élni! Tönkre teszi a nyaralásukat! - sopánkodott a lány.