Melyik Oldalon Állsz? |PUF Fanfic.|

3.

Az utca sarkáról figyelte a lány a Füvészkert kapuját. A két Pásztor szokás szerint kint őrködött, ami nem igazán segítette elő a kémkedést. Csele Rebekának egyetlen esélye maradt bejutni ellenségeit gyűlésére, mégpedig az, hogy a kőfalon átmászik. Viszont ehhez egy alacsonyabb részhez kellett vándorolnia, ami nem kevés időveszteséget jelentett számára.

Döntésképpen megkerülte a falat, s amikor már kellőképpen alacsonynak vélte az akadályt, egy hatalmas fán felmászott és arról elugorva érkezett a földre. Már teljesen hozzászokott az ilyen mértékű mutatványokhoz, így a landolás is sikeres lett.

Miután felállt és leporolta ruházatát azonnal a talalkozóra sietett Olivérrel, aki már rég ott áldogált. Mikor meglátta szerelmét, halványan elmosolyodott a fiú. Megölelte és egy forró csókot nyomott a rózsaszín ajkakra, amik viszonozták a gesztust.

- Szia - köszönt Beka, mikor már elváltak a levegőhiány miatt.

- Megválasztottak? - simított végig a lány karján, majd egyenesen a szemébe nézett.

Pár másodpercig csak így álltak, mire Beka örömében a nyakába ugrott, és rávágta, hogy igen.

- Ügyes vagy! - mosolygott - Viszont nekünk hamarosan gyűlés, és Áts ki fog nyírni ha még egyszer késni fogok. Múltkor is majdnem belelökött a tóba, mert egy 10 percet ha hiányoztam.

- Akkor hagylak is. Menj! - intett a lány utána, majd követni kezdte. Vagyis a gyűlésre igyekezett, csak egy kerülőúton, ami mindig bevált neki.

Amint meglátta a tavat, felmászott az ismerős fa lombja közé, hogy hallótávolságon belül maradjon, de ne vegyék észre sehonnan.

Először Lórántot pillantotta meg, aki vele szembe állt. Egy sráccal beszélgetett, akin szintén Vörös ing volt.

A képbe következőnek barátja, és annak testvére lépett be. Hamarosan Áts Feri is megérkezett, és sorban a többiek is.

- Akkor! - kiabálta túl a tömeg zaját a vezér - Geréb kitálalt nekünk mindent, most már nincs szükségünk rá. Pásztor! - kiabált az idősebbnek - Elintézheted majd - mondta, mire ő bólogatni kezdett.

Vajon, hogy gondolta Áts, hogy elintézheti? Beledobja a tóba? Megfürdeti? Beárulja a Pál utcaiaknak?

- A támadást 3 hét mulvára iktatjuk be, célunk elfoglalni a Grundot! A feladatok:
Lóránt, te leszel az, aki a háttérből adja a felszereléseket, segédkezik. Ha nagy bajban vagyunk, jól jöhetsz a harcba is.
Pásztor - mondta majd eltöprengett - Te leszel az egyik legfontosabb személy, hisz van eszed, és ravasz is vagy! Tied lesz a zászló kitűzése! Mármint ezt az idősebbnek mondtam.
A többiek pedig azt csinálják, amit én, vagy a két Pásztor mond! Értettétek?! - kiabálta ki a végét Ferenc.

- Hééééj! - üvöltötte egyszerre az összes vörös, mire a lány megszólalt.

- Ezt hogy tervezted Tisztelt Áts? - kiabálta le a lombok közül, mire mindenki odakapta a fejét.

- Csele! - üvöltötte, amikor tudatosult benne, hogy mindent hallottam a megbeszélésükből - Hogy...- mondta volna tovább, de inkább a Pásztorokra ordított - Hozzátok ide!

Olivér tétovázott, de rohanni kezdett felé, még mielőtt a testvére ér oda hozzá előbb.

- Beka! - suttogta a fülébe, majd visszakiáltott Átsnak, amikor testvére rángatni kezdte - Engedd el! - kiabálta.

- Mert?! - hökkent meg a nagy vezér.

- Mert én azt mondtam! - kiabálta, és nekiugrott csapatkapitányának, aki elvesztette egyensúlyát.

Kihasználta az alkalmat, amíg mindenki Olivért fékezte meg, és gyorsan utána eredt, a barátjának, és utat keresve magának, véletlenül, mondom véletlenül belelökte Áts Ferit a tóba, mire az összes vörös a fiú megmentésére sietett, így Rebeka, és Olivér elszaladt a tett helyszínéről.

- Mit kerestél itt? - akadt ki teljesen a fiú, magával szembe fordítva a lányt, miután elbújtak egy kisebb utcácskába.

- Olivér! A Pál utcaiak kémje vagyok! Gondolkodj! Szerinted hányszor voltam itt és kémkedtem? Mielőtt találkoztunk, már ide jártam és hallgattam a dolgokat. Mindig itt találkoztunk a Füvészkertben! Te azt hitted, hogy ez véletlen, hogy minden gyűlésetek előtt találkoztunk? Azért ennyire nem lehettél naiv! - darálta le a lány, mire a barátja, kezét a kezébe vette, és szembefordult vele.

- Mindig tudtam, hogy itt, vagyis ott szoktál lenni a gyűléseken! Mindig láttalak! Talán ma annyira ideges voltam, hogy meg se pillantottalak tudod, otthon gondok vannak a családdal! - sóhajtotta - Anyám, meg apám folyton veszekednek, és ez ránk is hatással van.

- Ismerős a helyzet, de nálunk ez csendesen, és csak néha fordul elő! - mosolygott a lány a fiúra, majd átölelte, és felpipiskedve megcsókolta.

- Szeretlek! - suttogta a fiú, majd kimentek a kis utcácskából.

- VÁRJ! -kiáltott Beka, amikor meglátta az utcán sétáló fiatalabb Pásztort, de már mindegy volt, hisz az utóbbi észrevette testvérét, és feléjük rohant.

- OLIVÉR! - rántotta maga elé bátyát, aki erősen megszorította alkarját, így az gyorsan elengedte - Ki ez a lány? Normális vagy?! Elárulsz minket? - mondta gúnyos hangsúllyal a mondataiba.

- Dani elég legyen! - szorított rá, újra az alkarjára - Ha még egyszer megérinted Rebekát, eltöröm az ujjaid! - sziszegte - És eszem ágában sincs elárulni a Vörösingeseket, csak már elegem van Áts Feri irtó nagy arcából, mert ő mindent megengedhet magának!

- Te... - húzta alattomos vigyorra a száját - Becsajoztál! - nevette el magát, de ez inkább a hamiskás faûjtája volt annak - És a csajod egy Pál utcai tag! Olivér! Nem veszed észre, hogy ebben a helyzetben csakis te vagy a nevetséges fél? - mondta határozottan, bátyja szemébe nézve, szúrósan - Ferivel pedig nincsen semmi gond, csak félted a kis barátnődet tőle!

- Hagyd abba Dani! - sziszegte - És viseld el, hogy te egyedül vagy! Ha szólok egyet Ferinek egy téves információval kapcsolatban, hogy például láttalak véletlenül Bokával, és Richterrel beszélgetni, úgy kilódít a csapatból, hogy lábad se éri a földet. Nekem csak egy szavamba telik! - zsarolta meg Olivér a saját testvérét - Úgyhogy ha nem tartod a szánk kettőnkről, csúnyán meg fogod járni! - lökte el maga mellől, mire a testvére távozott.

- HÚ! - bólogatott meglepődve Beka - Te aztán jól elintézted! - mosolygott rá, majd óriási ölelést adott neki cserébe - Én is szeretlek, mindennél jobban.

- Én is pici! - fúrta az orrát a lány hajába, és viszonozta az ölelését.

Kezeiket egymásba kulcsolva léptek ki a kihalt utcákra, ahol csak pár autó száguldozott.

- Holnap mész valahova? - mosolygott a lányra, valamit tervezve.

- Nem terveztem, hisz holnap ugye hétvége! Maximum késő délután leugrok a Grundra, kicsit körül nézni feltérképezni.

- Értem! - szorította meg Beka kezét - Arra gondoltam, hogy lenne e kedved egy tökéletesen megszervezett kiránduláshoz! Mondjuk a Gellért hegyen, egy romantikus piknik kíséretében, a naplemente mellett?

- Wao! Én benne vagyok! Nagyon tetszik ez a romantikus piknik ötlet! - utánozta a lány fiúja hangját.

- Akkor majd hívlak, és egyeztetuünk holnap.

- És ma még mit tervezel te? - érdeklődött a lány is.

- Tanulnom kéne! - vakarta meg a tarkóját, majd leléptek az úttestre - Hogy holnap legyen időnk a romantikus piknikre! Tudod mennyire szeretlek! - mondta ma már harmadszor.

- Én is! - csókolta meg, de ő elfordította a fejét, majd erősen ellökte magától, amivel megmentette az életét

- OLIVÉR!!! - rázta meg a környéket egy egetverő sikítás, és a vér beterített mindent. Késöbb egy hangos zokogás, és mentőautók szirénája hallatszott.