Schoolboy [jikook] ✔︎

Színek

Izgatottan ültem a fodrásszékben, és figyeltem, mit művelnek a hajammal. Rózsaszín. Tudom, érdekesen hangzik, főleg egy fiú szájából, de az igazat megvallva, már rég megálmodtam ezt. Kíváncsi vagyok, milyenek lesznek a reakciók.

Hazaérve anyám mindjárt szívizomgörcsöt kapott rózsaszín fejem láttán, így inkább jobbnak találtam, ha a szobámba zárkózok, és tanulok. Estig tanultam is, de valahogy nem jött álom a szememre. A gondolataimban motoszkált az új srác, majd Taehyung, meg persze a többiek. Örültem, hogy megúsztam ennyivel. Remélem nem találnak meg engem holnap.

Természetesen tévedtem. Amint az aulába léptem szinte az összes szempár rám szegeződött.
-Nocsak, Park.- indult meg felém Namjoon. És nem is ez fájt a legjobban, hanem, hogy Taehyung és Jungkook is ott sétált mögötte a többi talpnyalójával együtt.
Namjoon a hajamba tépve rángatott engem a mosdóba, majd a fülkeajtónak lökött. Rettenetesen megalázó volt, ahogyan a hajamnál fogva végigrángatott engem a folyosón, sokan még videózták is. Most meg rózsaszín fürtjeimet cibálva üvöltözik velem. Hiába fogtam csuklójára, nem enyhült meg.
-Mi vagy te, valami rossz buzi? Hogy nézel ki? Azt akarod, hogy elverjelek?- ordítozott az arcomba.
-Namjoon, menjünk innen.- szólalt meg barátom. Ha ezek után nevezhetem őt annak.
-Nem!- kiáltott hátra, majd visszafordulva hozzám hasamba térdelt. Előre görnyedve fájdalmasan felnyögtem. Elkapott a hányinger, szemeimet pedig marták a könnyeim.
-Nam, állj le!- rántotta el őt valaki, és mivel így már nem tartott engem senki, a koszos földre zuhantam. Felpillantva láttam, ahogyan Jungkook Namot rángatja el tőlem, Tae pedig Hoseokot és Yoongit fogta le. Még így is védenek, de ettől még mindig egyedül vagyok. Jin még felém köpött, majd kivonultak a mosdóból. Pár perccel később valaki belépett, én akkor már a csapot megengedve mostam az arcom.
-Jiminie...- hallottam lágy hangját.
-Hagyj békén. Mondtam, hogy nem leszek a nehezedre.- töröltem meg kipirosodott arcom.
-Tegnap írtam neked. Meg sem nézted.- tette kezét vállamra engem figyelmen kívül hagyva. Kellemes borzongás futott végig rajtam, majd lassan megfordultam.
-Tanultam.- adtam rövid választ.
-Ez nem mentség Jiminie.
-Nem tudnál békén hagyni? Nem vagyok rád kíváncsi, Jeon JeongGuk.- förmedtem rá, majd táskámat felkapva kifelé indultam, de elkapta a karom.
-Még találkozunk, Pulchritudo.- mosolygott rám, majd elengedett. Szinte rohanva értem az osztályterembe, még csengetés előtt. Miért beszélt latinul? Nem is tanulunk latint, egyik különórához sem kell. Telefonomat bekapcsolva írtam be a fordítóba. Szemeim kikerekedtek, levert a víz, sőt levegőt is alig kaptam. Szépség. Komolyan szépnek nevezett?

...
Visszatértem Babák 😅
Remélem még olvassátok páran.
További szép napot: Shoya ❣