Schoolboy [jikook] ✔︎

Indokok

Minden egyes nap, amikor Jungkook, esetleg Taehyung el akartak hívni valahová, indokokat kerestem.
Igazából nem volt semmim. Tanultam és unatkoztam. Egyszerűen csak nem akartam a terhükre lenni...
"-Jimin, megnéztem az ellenőrződ. Az utolsó felmérőd nem lett hibátlan.- nyitott be apa.
-Sajnálom apa... Fél pontot vesztettem.- hajtottam le fejem, felkészülve a pofonra. Nem sokkal később tenyere csattant arcomon. Fülem sípolt, kobakom pedig erőtlenül csuklott oldalra.
-Hol jár az eszed, fiam? Én tartalak el, a minimum, ha hibátlan a dolgozatod! Miből is kaptad? Történelem? Húzhatsz mosogatni, és be ne álljon a szád, mondod az anyagot!- kiabált velem.- És a telefonodat kihozhatod.- fordult sarkon, majd kiment, bacsapva maga mögött az ajtót."
Mondanom sem kell, másnap semmi kedvem nem volt az iskolához. Lassan baktattam a vaskapu felé, amikor valaki lehúzta a táskát hátamról, majd két kar fonódott derekam köré. Az illető hátulról szorosan magához ölelt, arcát nyakamba fúrta.
-Hiányoztál, Jiminie...- dünnyögte.
-Jungkook, engedj el...- remegett meg hangom. Kibontakoztam öleleléséből, majd táskámat kikapva kezéből rohantam be. Eleinte magamnak sem akartam bevallani, de túlságosan is felkeltette az érdeklődésem az új fiú.
A padba levágódva készültem fel törire, mert javítanom kell.
-Jimin.- hallottam meg Tae mély hangját, egyenesen a padom elől.
-Menj innen, Taehyung.- motyogtam.
-Miért kék a szád bal oldala, Jimin?- kérdezte elmélyítve a hangját.
-Elestem.- vágtam rá.
-Ne hazudj, kérlek.- guggolt le.
-Mondom, hogy elestem!- förmedtem rá. Elegem volt. Elegem, elegem, elegem.
-Miért mondod ezt?- fürkészte arcom.- Aggódom érted, Jimin.
-Akkor is aggódtál értem, amikor véresen feküdtem a padlón?- remegett meg a hangom.
-Rohadtul aggódtam érted. Mindig aggódok érted, Jimin. De idővel majd megtudod az okát. Nemsokára...- húzta keserű mosolyra ajkait, majd feltápászkodva a saját padjához ment. Én pedig egyedül maradtam. Megint.

Ebédszünetben Jungkookot láttam belépni az igazgató irodájába. Biztos megy dicsekedni az átlagával, és elhord mindennek... Egy szerencsétlen vagyok. Egy nyomorult.
Nem sokkal később kijött, majd miután elment, Taehyung tűnt fel. Ő is betért az igazgatóhoz, majd pár perc múlva végzett is. Mit titkolhatnak?
Mindegy is, nem az én dolgom. Ma még tanulnom kell fizikára. Meg nyelvre. Meg irodalomra.

Miután hazértem, elmosogattam, majd késő estig tanultam, amikor valami koppant az ablakomon. Kinéztem. Egy alak állt az ablakom alatt. Nem láttam az arcát, csak amikor levette kapucniját.

Jungkook volt az.

Kinyitottam az ablakot, majd kihajoltam rajta.
-Jungkook!- suttogtam.
-Engedj be, Jimin!- mondta halkan. Apa kocsmában, anya meg a barátnőjénél. Elvileg...
Nem lehet belőle baj...
-De csak mert megfázhatsz...- válaszoltam elfolyott hangon, majd lefutottam és beengedtem őt.
-Jiminie!- mosolyodott el, majd maga mögött belökve az ajtót lépett be.
Amint megláttam őt, valami furcsa érzés kúszott a mellkasomba. És nem a szeretet volt. Dühöt éreztem. Mérhetetlen dühöt. Ő a hibás. Megint kapni fogok apától. Kapni fogok azért, mert nem vagyok osztályelső...

Sziasztok Babák ♥
Itt is lenne a következő rész, remélem elnyerte tetszésetek ♥
Shoya ♥