Schoolboy [jikook] ✔︎

Látogatás

Már otthon koptattam a székem, nem törődve apáék kiabálásával. Kémiát tanultam. Ionok, és hasonló hülyeségek, mégis tökéletesen akartam tudni az anyagot, majd miután megvoltam, bekapcsoltam a gépem is, hogy érdekességek után nézzek. Le kell győznöm Jeont. Le. Kell. Győznöm.

Csengett a telefonom. Ismeretlen szám. Gyomrom megremegett, és a tudatalattim alatt valamiért azt reméltem, hogy Jungkook az. Vagy legalább Taehyung. Aztán eszembe jutottak a ma történtek és elment ettől az egésztől a kedvem, sőt, dühös voltam. Nagyon dühös. Még, hogy szépség...
'Jiminie, miért nem veszed fel? Taetae megadta a számod...'
Csendben olvastam az üzenetét. Taetae. Mik lettek ők, puszipajtások? Ha ennyire jóban vannak, akkor engem hagyjanak ebből ki.
'Jiminie, kérlek... Tudom, hogy olvasod...'
Hát, felőlem reménykedjen... Nem adom meg neki az örömet. Apa kinyír, ha megtudja, nem én vagyok az osztályelső...
Nem válaszoltam Jungkooknak, fél órára nyugtom is volt. Elmentem lezuhanyozni. Hallottam, amint anya éjszakai műszakra megy, apa pedig a reptérre indult, egy hetes üzleti útra. Mit ne mondjak, szép, hogy el sem köszön tőlem...

Fürdés után felhúztam rénszarvasos pizsimet, majd micimaskós bolyhos zoknimat is lábamra erőszakoltam. Hajam még vizes volt, de elég meleg volt a házban, hagytam, hadd száradjon magától.

Csengettek. Ki a franc tud ilyenkor zavarni?
Mivel nem értem fel a kukucskálót, azonnal ajtót nyitottam. Megmerevedve, tányér méretű szemekkel pislogtam az előttem állóra.
-Jungkook?- remegett meg hangom.
-Nem vetted a telefont és kicsit megijedtem.- húzta be nyakát.
-Tae?- hajoltam kicsit ki, de nem volt ott.
-Nem engedték a szülei.- ingatta a fejét. Azért jó, hogy ennyire összehaverkodtak. Kezdem fölöslegesnek érezni magam...
-Beengedsz?- kérdezte, mire vonakodva bár, de beengedtem. Azért elég hideg van kint...- Mellesleg... aranyos a pizsid...- rúgta le bakancsát. Kijelentésére az előttem lévő egész alakos tükörre pillantottam. Azonnal elszégyelltem magam. Nem elég, hogy beégek előtte a tudásommal, de még így is rontok a helyzeten. Mintha az óvodából húztak volna ki.
-Ez... ez nem az enyém.- nyögtem ki, de csak nagyobb szerencsétlennek éreztem magam.
-Hát akkor kié? Tudtommal nincs testvéred.- fordult felém mosolyogva. De édes a mosolya... Mi? Nem! Hagyd abba, Park!
-Foglalkozz magaddal.- fújtam fel arcom, majd a konyhába trappoltam.
-Jiminie...- jött utánam, hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Miért jöttél, Jungkook?- próbáltam magabiztos lenni, de hangom megremegett. Esetlenül fordultam felé.
-Mert...nem tudom Jimin... Különleges vagy.- halkult el a végére.
-Ezt mond Taehyungnak.- horkantottam.
-Féltékeny vagy, Jimin?- mosolyodott el.
-Nem!- ellenkeztem, talán túl hirtelen. Azonnal elszégyelltem magam.- Nem ismersz, Jungkook. Taehyung sem ismer eléggé ahhoz, hogy megértsétek mit miért csinálok.- suttogtam, majd erőszakosan letöröltem egy kibuggyanó könnycseppet.
-Jimin, én...- kezdte el, de félbeszakítottam.
-Menj el, Jungkook.- néztem rá dühösen.
-De Jimin...- próbálkozott.
-Tűnj el!- kiáltottam rá, mire lehajtotta a fejét, majd egy lemondó sóhaj kíséretében elindult. Hallottam, ahogyan csapódik a bejárati ajtó, belőlem pedig - amint lecsúsztam a fal mentén - előtört a zokogás.

Sziasztok Babák!
Igen, tudom... Már csak négy rész és vége a sztorinak, de azért remélem teszett :((
Shoya ❣