Schoolboy [jikook] ✔︎

Epilógus- Kéz a kézben

Kicsit izgulva álltam tükrös szekrényem előtt. Taehyung az ágyamon ülve keresett a neten megfelelő ruhaösszeállításokat, miközben próbált lenyugtatni.
Randim lesz.

Jungkook és Taehyung az igazgatós eset után ismét a segítségemre keltek és beszéltek az osztályfőnökkel, aki behívatta a szüleimet. Fogalmam sincs, hogy miről beszélhettek, ugyanis barátom és szerelmem is bent tartózkodtak akkor, mégsem mondanak semmit. Azóta apu nem emelt rám kezet és sokkal több családi programunk is van. Mellesleg bevallottam, hogy meleg vagyok, amit anyu teljesen elfogadott. Nem mondom, hogy apu elítélt, de nem is örült neki. Lényeg a lényeg, a végén megbékélt, sőt... Az osztálytársaim sem néztek rám ferde szemmel és barátkozni kezdtek velem. És mindezt a két jómadárnak köszönhetem.

Aztán persze Jungkook a múlt héten - miután kibékültem apuékkal - elhívott randizni, aminek nagyon megörültem.

-Oké, vedd fel azt a fekete csőfarmeredet és hozzá azt a szürke inget.- mutogatott barátom, én pedig tettem, amit kért. Tegnap átfestettem a hajam ezüstszínűre, ami mindenkinek tetszett, de főleg nekem. Magabiztosabbnak éreztem magam. Tae segített beállítani a hajam, majd választott nekem cipőt és egy dzseki kíséretében kitessékelt a saját házamból.

-Szia!- köszönt Jungkook, a kocsijának támaszkodva.
-Um... Szia...- motyogtam zavartan mikor elé értem, majd közelebb lépve hozzá bújtam ölelésébe, míg ő egy puszit nyomott arcomra. Rendesen elpirulva váltam el tőle, míg ő kinyitotta nekem az ajtót. Miután mindketten beültünk, elindította a kocsit, majd tíz perccel később egy erdőszerűséghez érkeztünk. A földút, amire letértünk egy tisztáshoz vezetett. Gyönyörű volt...

Később, miután a piknikkosarat többé-kevésbé kiürítettük, egy üveg bor társaságában néztük az égen megjelenő csillagokat. Hátamra terített egy pokrócot, majd magának is elővett egyet, aztán apró testemet magához húzta.
Csillogó szemekkel pillantottam rá.
-Szeretlek, Jiminie...- mosolyodott el, mire szívem hatalmasat dobbant.
-Én is szeretlek...- viszonoztam mosolyát, mire átölelve derekam lassan ajkaimra hajolt. Kezeimmel hajába túrva viszonoztam édes csókját, majd leengedve állkapcsom hagytam, hogy nyelvét számba vezesse, ezzel szenvedélyes táncra hívva enyémet. Miután elváltunk, hanyatt fekve a kockás pokrócon néztük együtt a csillagokat, összekulcsolt ujjakkal. Így figyeltük az eget. Kéz a kézben.

Nos Babák, itt is lenne az utolsó rész, remélem tetszett a történet és további könyveimet is olvasni fogjátok... Egy öröm volt veletek, mindig boldogan olvastam a szívmelengető kommenteket.
~Shoya