Schoolboy [jikook] ✔︎

Az igazság

-Mit keresel itt?- szegeztem neki a kérdést.- Mert szerintem tisztán a tudtodra adtam, hogy hagyj békén, az új legjobb barátoddal együtt.- mondtam felgmán, a végén Taehyungra célozva.
-Nem érted, Jimin...- ingatta a fejét.
-Gyűlöllek! Tönkre tettél! Elvetted mindenem!- kiáltottam rá, könnyeim már az arcomat égették.
-Semmi ilyesmit nem csináltam!- akadt ki, persze jogtalanul.
-Mocskos...- suttogtam ingerülten, majd szó szerint neki rontottam.
Ott ütöttem, ahol csak értem, habár szinte felesleges volt, mert gyenge vagyok. Mégis sírva püföltem izmos mellkasát.
-Jimin, befejeznéd?- fogta le kezeim Jungkook, majd magához rántott és szorosan átölelte apró testemet.- Miért csinálod ezt?
-Miattad van, Jungkook...- zokogtam fel, arcomat erősen mellkasába nyomva, beszippantva férfias illatát.
-Mióta hívsz te Jungkooknak?- kuncogott fel, mire arcom pipacspiros lett, ahogyan a fülem is.- Nem mintha baj lenne. Igazából egészen aranyos...- simított buksimra, majd egy gyengéd puszit nyomott tincseim közé.- Kérlek... Mondd el, mi rosszat tettem.
Percekig csak szipogtam, vissza-visszagondolva lágy puszijára, majd kicsit elhúzódva tőle - pont annyira, hogy beszélni tudjak - elkezdtem mesélni.
-Itthon az a kikötés, hogy osztályelsőnek kell lennem... Apa nagyon komolyan veszi, ezért szinte nincs is szabadidőm, mert mindig csak tanulok. Nagyon rossz a memóriám, ezért nekem nehezebb, mint másoknak. És amióta megjöttél... Te lettél az osztályelső. Aztán fél pontot vesztettem töriben, ezért véraláfutásos egy kicsit a szám. Apu felpofozott.- kezdtem megint sírdogálni.
-Istenem Jiminie... Én... Nagyon sajnálom! Nem tudtam!- simította hatalmas tenyereit arcomra.
-Nem a te hibád... Taehyung sem tudja. Senki sem tudja...- szipogtam, szemeimet lesütve.
-Tudod... Nekem meg túl jó a memóriám. Egyszer átolvasom és már tudom. Néha nem tudom, hogy ez áldás, vagy átok.- cirógatta meg almácskáim hüvelykujjával, mire felpillantottam rá.
-Jó neked, Jungkook...- mosolyodtam el.
-Mit szólnál, ha beszélnék az apukáddal?- simított vállaimra.
-Nem tudom... Nem lenne jó ötlet. Úgyis mindjárt betöltöm a tizennyolcat...- ingattam a fejem.
-Figyelj... Majd megoldjuk, oké?- mosolyodott el, de nekem eszembe jutott valami, ezért elléptem tőle.
-Taehyung beszélt nekem valamiről amit meg fogok tudni, vagy mi, és mivel te lettél az új legjobb barátja, gondolom te tudhatsz valamit...- mondtam halkan.
-Jajj, Jiminie... Még mindig téged tart a legjobb barátjának, mellesleg, igen, tudok mindent, de nem mondhatok semmit. És bocsánat amiért hagytuk, hogy elbánjanak veled... De mindent a maga idejében. Minden rendben lesz, ígérem.- nyúlt kezemért, majd összekulcsolta ujjaink.- Mennem kell. Holnap találkozunk...- mosolygott, majd magához húzva egy lágy puszit nyomott pirosas arcomra.

Távozása után még sokáig szobroztam az előszobában, majd lassan a szobámba slattyogtam. Most akkor... mindegy is. Minden ki fog derülni. Kíváncsi vagyok mit hoz majd a holnap.

Sziasztok Babák! Remélem tetszik az új rész, fogadjátok szeretettel! ♥
-Shoya ♥