Az én szörnyem

Pakolás

1.

- Dipper, gyere! - ordította ikertesóm

- Pillanat! - kiáltottam vissza és folytattam a pakolást. Eltelt az egy év és végre megint nyár volt így utaztunk vissza a rejtélyek városkájába. Nagyon izgatott vagyok. Annyi mindent elterveztem. Tudom, hogy magamnak kijelentettem, hogy nem kellenek tervek, de nincsenek annyira kidolgozva meg nem tudtam megállni. Szinte csak ezekre tudtam gondolni főleg mikor egyre közelebb voltunk az utazáshoz. Ez annyira izgalmas. Szinte ki ugrok a bőrömből. Akarok beszélni Vendivel.. Nem nőttem sokat, de akkor is kíváncsi vagyok, mit szól...

- Dipper! - jelent meg Mabel az ajtóban izgatottan és kicsit mérgesen. - Gyere már!

- Oké oké! - megnéztem, hogy a napló nálam van a mellénysebemben és követem. Ez csak egy üres napló volt és azért volt fontos, hogy magammal vigyem, mert én is akartam írni az ottani szörnyekről, mint Ford. Tudom, hogy felesleges mivel ő már mindent leírt, de akartam egy sajátot. Egy egyedit. Sokan azt mondják, hogy a naplóírás lányos, de én nem azokról a hülyeségekről írok, hanem ijesztő, de menő dolgokról meg Ford is ezt csinálja. Ő a példaképem. Olyan boldog vagyok, mert azt mondták vissza mennek, a kalyibába nehogy lemaradjanak az érkezésünkről hisz csak nyáron vagyunk ott. Ez olyan csodálatos. Mabel-el felszálltunk a buszra. Minden tökéletes lesz...