Az én szörnyem

Minden oké?

5.

- M.. Mabel? - dadogtam. Jézusom most mit mondjak? Mit lehet mondani ilyenkor, ami jó magyarázat? Azt hiszem semmit!

- Miért fekszel ilyen furán, az ágyon?

- Mi?

- Ő nem lát! - mondta Bill én meg rá néztem - Most olyan vagyok, mint te mikor át vettem a tested! - mondta unottan. Várjunk akkor... Gyorsan felültem mire a testem átment Bill-én, amitől kirázott a hideg és keresztbe raktam a kezem.

- Minden oké tesó? - döntötte oldalra fejét - Nagyon furán viselkedsz! - ült le az ágyára.

- P.. persze... Minden oké!

- Háát jóóó.. Ja tényleg. Hogy sikerült a randi?

- Megmondtam, hogy nem volt semmilyen randi!

- Akkor hol voltál?

- Hát.. - néztem Bill-re, aki már törökülésben ült mellettem.

- Ne néz rám! Nem segítek megmagyarázni! - mondta.

- Hát csak sétáltam!

- Nagyon furán viselkedsz Dipper! Furábban, mint én a szellemboltban mikor benyomtam az összes édességet. - mondta erre beugrott a tavalynyár mikor annyit evet, hogy hallucinált utána meg cukorkomát kapott.. aztán megszállta egy szellem, de az most nem lényeg.

- Bocsi csak.. Hhahj.. - temettem a fejem az arcomba frusztrációmban. Nem tudom, mit mondogatnék. Lehet el kéne mondanom de...

- Ha elmondod, minden titkodat elmondom nekik. Kapcsolatba tudok velük lépni és bármikor láthatom az emléket meg gondolataid! - mondta ijesztő vörös szemmel fekete pupillával. Öööhhh.. Azt hiszem, át kell gondolnom a dolgokat.

- Elmentem sétálni! - jelentettem ki és felpattantam.

- De az előbb is ott voltál.

- Igen, de nem tudok piheni és mással nem tudom elfoglalni magam! - mondtam és becsuktam magam után az ajtót.

- Szia, haver! - köszönt Soos épp villanykörtét cserélve. Nem volt még alkalmazotta így javítások még mindig az ő feladatai voltak - Minden oké?

- Szia! Persze! - mondta morcosan és kimentem. A friss levegő megint megcsapta arcom nem mintha belül nem lett volna az a béna szigetelés miatt. Komolyan télen nem tudom, hogy bírják ki. Madarak csiripelését kezdtem hallgatni. Az egyik fenyőfán repkedett két kismadár egymáskor körül. Egy kék meg egy piros. Olyan volt mintha beszélgetnének. Sóhajtottam egyet és éreztem, ahogy megnyugszom, még ha a problémáim nem is szűntek meg.

- Komolyan ezeket akarod nézegetni? - például ez - Hé! - körbenéztem mielőtt válaszolnék, de szerencsére nem volt senki a közelben.

- Figyelj Bill.. Nem tudnál egy PICIT legalább békén hagyni? - mondtam halkan közben figyeltem, ahogy megjelenik egy zöld madár és a piros elrepül vele a kéket ott hagyva.

- Nem! Miért? - mondta mosolyogva mire sóhajtottam. - Mi van Pinetree? Frusztráltnak tűnsz! - mondta elém repülve, ahogy a kék madár is tovább szállt, de egy sas elkapta és elvitte. A piros madár az eredeti fára visszatérve tapasztalta, hogy a barátja már nincs ott és elszállt valamerre messze úgy, ahogy szerettem volna, ha Bill is tesz. - Figyelj fenyőke.. Ha felveszed, a kalapot nem idegesítelek tovább - mondta. Egyértelmű volt, hogyha engedelmeskedek, neki rosszul járok, ahogy mindig így figyelmen kívül sétálni kezdtem egészen estig mikor végül haza mentem. Egész végig piszkált szóval nem tudtam semmit se átgondolni főleg, hogy hallotta a gondolataimat, amibe bele is kötött, amikor csak tudott. Sóhajtottam.

- Ez fárasztó lesz! - mondta és benyitottam a házba ahol már égtek a lámpák.