A Rend hálójában •Star Wars ff•

Az irodában

Rey csodálkozó tekintettel lépett be a szobába. Óriási bútorok díszítették a szinte teremnek nevezhető helységet. Fal helyett egy hatalmas ablak szolgált, ami a városra nézett. A lány, amint rálépett a fekete padlószőnyegre, egy hatalmas asztallal találta magát szemben, amitől még kisebbnek érezte magát. Középen ült egy idősebb férfi, akinek az arcán annyi ránc volt, hogy a lány meghatározni sem tudta tőlük a férfi életkorát. Kopaszodott már, de a feje tetején még néha-néha felfedezhetőek voltak őszebb hajszálak. Rengeteg papír volt előtte az asztalon, de mint pontosan elrendezve. Sötét öltönyt viselt, s egy szürke nyakkendővel díszítve öltözékét. Mégsem a bútorok, vagy a "Legfőbb Vezér" foglalták le a legjobban. Nem mesze a főnök úrtól, a hosszú asztal bal oldalán, ült egy szintén fekete öltözéket viselő férfi. Megkapó volt, arca felettébb karakteres. Fekete haj keretezte, amely már épp megütötte a félhosszú kategóriát. Előtte is sok papír hevert, kissé rendezetlenebbül, mint főnökénél. Sötétbarna, messzebbről feketének tűnő szemei lassan pillantottak fel a lányra a nyomtatott iratok sokaságáról.

-Jó napot! - köszönt a lány majd megköszörülte a torkát. Látta, hogy az idős férfi nem hajlandó felnézni az iratokból.

-Üdvözlöm az Első Rendnél - köszöntötte őt ünnepélyesen Snoke, majd letette a papírokat a kezéből.-Jöjjön közelebb!

A lány odasétált az asztalhoz, s a kezét nyújtotta.

-Rey vagyok - mutatkozott be egy mosolyt erőltetve az arcára, de Snoke továbbra sem engedte el őt, mintha még várna valamit. A lány ügyet se vetve rá leült a székre.

***

Rey könnyes szemmel állt az udvaron, egy kicsi babát tartva a karjaiban. Narancssárga anyagból volt a már-már szakadozó test köré tekerve néhány centi, ami tökéletes ruhául szolgált. A kislány arca koszos volt, mert a fújó szél néhány porszemet felkapva a levegőbe a pofijára fújt. Sohasem ismerte a szüleit, mindig is ez az árvaház volt az otthona. Még csak a vezeték nevét sem tudta. Ez a nap viszont mást hozott magával. Egy új jövő, egy új család reményét. S hogy miért sírt? Mert el fogják vinni.
El fogják vinni a legjobb barátját, akivel már nyolc éve élt egy fedél alatt.
A jól megszokott nyikorgó ajtó hangját már felismerte, s az illető lépteit is, aki kiszaladt rajta. Lassan a fiú felé fordult, aki tehetetlenül állt előtte, háta mögött az új családjával. Ő már alig várta ezt a napot, de mégis szomorúság tükröződött az arcán. Lassan odasétált Rey-hez és szorosan megölelte.

-Rendeseknek tűnnek-súgta a kislány.

-Nem foglak elfelejteni-engedte el őt a kisfiú.

Rey végignézte, ahogy a legjobb barátja kisétál a parkolóba, ezzel együtt az életéből is. Miután elhajtottak, még mindig kint állt, haját olykor az arcába fújta a szél.

-Viszlát Finn...

***

-Ő itt a helyettesem, Benjamin Solo-pillantott a sötét szemű férfi felé Snoke, aki ismét a lányra nézett, de csak pár pillanat erejéig. Snoke eközben a lány elé csúsztatott egy papírt, amit alul egy hosszú pontsor határolt.

..................................
Aláírás

Rey furcsállva fürkészte a papírt, s felnézett az intézet igazgatójára.

-Oh, ez csak egy kis óvintézkedés, hogy amit hallani fog, az közöttünk is maradjon.

A lány végül gyors mozdulattal megragadott egy asztalon heverő tollat, s odafirkantotta a nevét. Még szinte be sem fejezte, amikor Snoke kihúzta a keze alól a lapot.

-Akkor térjünk is a lényegre!

-Mi is lenne a feladatom? - kérdezte Rey szemöldökét ráncolva.

-Minden. Irodai munka, telefonbeszélgetések lehallgatása, rögzítése. Főleg a fontosabb embereknél, minden egyes részlet. Szeretők, sikkasztás, szövetkezés az Első Rend ellen.

Rey ekkor ismét magán érezte Solo tekintetét, s ez most valamivel hosszabb ideig tartott, mint pár másodperc. Mintha a reakciójára várna.

-Mindezekért természetesen nem kevés fizetés jár. Tudja, az irodai dolgozókkal bőkezűbbek vagyunk-csúsztatott a lány elé ismét egy papírt.

Reynek elállt a lélegzete a fizetés összegét látva. Ennyi pénzből akár egy nagyobb lakásba... sőt! egy luxusházba is költözhetne. Azonban más is eszébe jutott. Hány életet kellene tönkre tennie ezért a pénzért? A papírra nézett, majd az igazgatóra.

-Sajnálom, de ilyen áron nem - tolta vissza az iratot, majd felállt és az ajtóhoz sétált sietős léptekkel. - Viszont látásra! - vetett egy utolsó pillantást az igazgató helyettesére, majd határozottan becsukta maga mögött az ajtót.

***

-Lenne egy kis feladatom a számodra-mondta rekedtes hangon Snoke, néhány perccel Rey távozása után.

-Legfőbb Vezér? - állt fel a helyéről Ben.

-A hatalmunk még nem teljes. Takarítsuk el utunkból a szemetet!

A fiatal Solo bólintott, majd az ajtó felé indult, amin nem sokkal ezelőtt Rey sietett ki. Mielőtt a kilincsre tette volna a kezét, visszafordult Snoke-hoz.

-Tudta, hogy nem fogja elvállalni.

-Persze, hogy tudtam.
Még valami! Tartsa rajta a szemét!