SAO - Csapdában ragadva - Sword Art Online fanfiction

Az új szállás

Lukas

Még egy hét eltelt. Rengeteget gyakoroltunk és a változás is meglátszott a mozgásunkon. Dinamikusabb lett. Mindenki véletlenszerűen támadott, kivéve Sarah. Az ő támadásai olyanok voltak, mintha már mindet láttam volna. Ugyanez rám is vonatkozik. Egyszerűen mindig döntetlen lesz az állás. Mindenkinél más az eredmény. Puhi és Alicia mindig legyőznek, Christina-nál pedig változó.

-Oké gyerekek, ennyi volt a mai edzés-jelentette ki Puhi. Már három órája csináltuk megállás nélkül és különben is este van. Aludni kéne menni, vagyis egy szállás keresése nem lenne hülyeség.
-És hol fogunk aludni?-tette fel a kérdést Christina. Ekkor Alicia felé fordult és vidáman mosolygott-Mi az?
-Én már intézkedtem efelől-mind kérdően néztünk rá. Ezt látván megmagyarázta, amit tudnunk kellett-vettem egy házat a hegyekben. Tetszeni fog-kacsintott. Intett nekünk, hogy kövessük, amit meg is tettünk, mivel nem akartunk a szabad ég alatt, gyilkos játékosoknak kitéve szundítani.

Lépésről-lépésre haladtunk a hegyekben lévő fenyőerdő egy keskeny útján. A sápadt holdfény ritkásan szűrődött be a fák lombjain keresztül. Egyszer csak fényt láttunk, amint magasabbra és magasabbra jutottunk. Egy kicsi, ám pont tökéletes méretű faházikó állt előttünk. Egy ,,udvarnak" mondható szabad terület is volt mögötte. Ott semmi sem volt két virágzó cseresznyefán és egy kúton kívűl. Egy hatalmas terep, ahol zavartalanul lehet tréningezni.
-Végre!-kiáltott fel Puhi, majd beviharzott az ajtón. Mi erőtlenül utána ballagtunk.

Mindenki úgy aludt, mintha kiütötték volna őket. Csak erre vártam. Kimentem a ház melletti szabad részre és elővettem a kardom. Elkezdtem vele gyakorolni, de nem úgy, mint más játékosok, akik még életükben nem fogtak fegyvert. Igaz, én sem olyan fegyvert, amivel bárkinek ártani tudnék. Mindenki azért jött, hogy egy jó kis kardforgatós fantasy-t játsszon, de én nem csak szórakozásból jöttem ide. Meg akartam találni a saját egyéniségemet a páston, mert úgy gondoltam, hogy ez is egy jó edzési ötlet lesz. Apám mindig is egy nyertes vívót akart belőlem nevelni, ezért már kiskorom óta jártam.
-Ez jó lesz-mondtam magamnak, miközben az egyik cseresznyefához mentem-Ez egy halhatatlan tárgy, szóval nem lesz gond, ugye?- azzal kineveztem a fát egy szúrópárnának.

Sarah

Már kipihentem magam és sajnos nem tudtam aludni egy idegesítő hangtól, ami már egy órája folyamatosan idegesít. Mintha valaki egy halhatatlan tárgyat próbálna megsemmisíteni és mindig kiadná a hibaüzenetet.

Kimentem a szóbából, majd onnan az udvarra, a hang irányába. Kinyitottam a hátsó kijáratot. Láttam, hogy Lukas a kardjával támadja azt a szerencsétlen fát, viszont olyan ismerősek voltak a mozdulatok.
-Mit csinálsz ilyen későn, barom?-ásítottam. Megfordult és rám nézett.
-Bocsi, felébresztettelek?
-Igen... de nem gond, már eléggé kipihentem magam, hogy ne legyek mérges-válaszoltam neki-de hamarosan már abba kéne hagynod. Le kell feküdnöd és lehet, hogy a többiek is felkelnek.
-Rendben, akkor hamarosan befejezem, csak még egy kevés vívóiskolát engedj meg!-könyörgött, mintha tőlem függne.
-Mit mondtál az előbb, mit fogsz csinálni?
-Vívóiskolázok egy keveset. Ha nem tudod mi az, akkor el tudom magaráz...-de félbeszakítottam.
-Ácsi, ácsi, ácsi... te vívsz?
-Igen, miért?
-Mit szólsz egy 1v1-hez? Most, itt. Egy pont és nyersz.
-A vívás nem olyan, mint amit itt csinálunk-nézett rám egy megvető pillantással.
-Nem mondod, Sherlock?-gúnyolódtam vele-Vannak dolgok, amikről te sem tudsz...
-Ha te mondod-felelte. Beállt a helyére. Én is ezt tettem. Amint ez megtörtént, egy kérdő tekintetet vetett rám-Te... te tudsz vívni?
-Kicsit berozsdásodtam, de igen. Ne húzzuk az időt, gyerünk! Annyira hiányzott egy jó kis meccs!-ujjongtam. Lukas bólintott és kezdetét vette a párbajunk. Életemben nem vettem olyan komolyan egy meccset sem, tehát nem értem, hogy miért tettem ezt. Lehet, hogy bizonyítani akartam? De mégis miért? Ez nem is számít.

Nagyon sok idő telt el. Tíz teljes percbe telt, míg le nem győzött az ellenfelem. Nagyon kimerültem. Mind a ketten lihegtünk a fáradtságtól.
-Egész jó vagy-dícsért meg.
-Te meg béna, hogy tíz teljes percbe telt, hogy legyőzz-vágtam hozzá.
-Miért mondod ezt?
-Nem elég, hogy én egy ideje pástra sem léptem, de ráadásul nem is voltam túl jó-nevettem ki-Minden esetre, nem pihenünk kicsit és utána lejátszunk egy visszavágót?
-Nekem jól hangzik, de addig mit csinálunk?
-Nem tudom-leültem az egyik fa tövébe és az eget néztem-Hmm... szép ma a virtuális Hold...
-Hallod te magad?-röhögött-Amúgy csodálkozom, hogy nem szidtad az anyám, miután legyőztelek.
-Miért tettem volna? Fair módon nyertél.
-Csak... nem szoktam meg...
-Olyan jó itt ülni... nincs az az isten, hogy én innen felállok...-éreztem, hogy elálmosodok.
-Igaz-válaszolt félálomban a mellettem ülő fiú. Semmire sem emlékszem, ami ezután történt, mert elnyomott az álom.

Alicia

Reggel már korán felkeltem, hogy elkészítsem a reggelit a még mindig alvó csapattársaimnak. Miután megcsináltam, elindultam felkelteni őket, viszont nem találtam Sarah-t és Lukas-t.

Kimentem az udvarra és az egyik fa tövében megtaláltam őket. Egy hangos sikítást adtam ki, amire mindketten felkeltek, sőt, talán még a bent szunyókáló Christina és Puhi is.
-Mi a franc van?! Tűz van, vagy mi az élet?!- kiáltott ki az ablakon Puhi. Sarah csak nézett rám és egy kedvetlen arccal bámult a messzeségbe.
-Mi van már?-kérdezte álmosan Lukas.
-Mi vagy te, hogy ilyen hangokat adsz ki?!-üvöltözött Puhi még mindig.
-No. 1 shipper... az-feleltem.
-Hogy mi?!-ugrott fel Sarah-HOGY MI?! Miért? Mit tettem ellened?-akadt ki.
-Wow-jött ki végre Christina is.
-Mi az?-kérdeztük Sarah-val szinkronban. Christina csak a kilátásra mutatott. A hegy egy magas pontján helyezkedett el szállásunk, ami egy gyönyörű látképet biztosított nekünk. A fenyves pont nem takarta el a tavat, ami a hegy lábánál feküdt. A friss, selymes, zöld fű. A távolban lévő város, aminek a fala különböző vésett mintákkal volt díszítve. A patakcsobogás és madárcsicsergés, amit a játék erdős területein lehet hallani. Ahogy egyesével lehullanak a cseresznyefa szirmai. Egyszerűen tökéletes. Nem is tudnám szebbnek elképzelni ezt a helyet.

(Végre méltóztattam ezt is frissíteni QwQ)