SAO - Csapdában ragadva - Sword Art Online fanfiction

Csapatépítés

Lukas

Nem rég találkoztam két lánnyal, a nevük Puhi és Christina. Jófejek. Puhival szoktam veszekedni, amit általában Christina állít meg. Másfél hete játszunk együtt és a kapcsolatunk is jobb lett. Jó barátok lettünk. Az első pár napban, egy szörny megtámadott minket, de másik két lány a segítségünkre. Velük nem találkoztunk. Mostanáig... Az egyiket Alicia-nak hívják, a másik meg a Sarah névre hallgat. Olyan, mintha ikrek lennének. Nagyon hasonlítanak, ám a személyiségük nagyon eltérő, ennek ellenére viszont összhangban vannak.

Egy napja alapítottunk egy céhet öten. Csak egy kérdésem van. Miért én vagyok az egyetlen fiú?! Esküszöm, hogy négy lány mellett úgy érzem magam, mintha egy saját háremem lenne. Mintha csak egy animében lennék. Van a csendes, ám kedves lány, aki titokban szadista. Ez Alicia. Van a hiperaktív, szintén kissé szadista, életvidám. Ez Christina. Van a szadista, néha agresszív, aki jelen esetben Puhi. És a legrosszabb. A tsundere. Sarah. Olyan dolgokon akad ki, amiken nem kéne, valamint eléggé öntelt is tud lenni. Ne értsetek félre! Egyikük sem tetszik, de ez azért vicces. Ha ezt elmesélném valakinek, az lenne a kérdése, hogy ez mégis melyik anime. Azt nem is említettem, hogy ennek a furcsa kis csapatunknak minden tagja egy cheater. Avagy egy csaló. Ám nekünk nem áll szándékunkban csalni. Épp ellenkezőleg. Pont ezért alapítottunk meg a céhünk. Most pedig vissza a jelenbe.

-Unatkozom!-nyafogott Christina.
-Kussolj már! Már harmadszorra mondod ezt, ebben a retkes öt percben!-rivallt rá Puhi. Pont erről beszéltem.
-Lányok! Nyugi!-akartam segíteni, de nem sikerült. Inkább magamra haragítottam.
-Te, nekem ne!-mutatott rám az illetékes leányzó.
-Mi van már ilyen kora reggel?-jött ki a hálószobából Sarah.
-Pont az, hogy már fél tíz van, Csipkerózsika...-néztem rá egy gonosz vigyorral.
-Az nekem még korán...-ásított.
-Maradjatok csöndben!-kiáltotta el magát Alicia-Nem hiszem el, hogy nem tudtok nyugton maradni, egy 10 percre-jött be a szobába.
-De Bömbi-chan!-nyafogott Christina. Alicia odament hozzájuk és mind a hármat felpofozta. Már vártam a harcot, amikor Puhi vissza akar vágni. De semmi. Meg sem mozdult. Talán ennyire félne barátjától?
-Most pedig fogjátok be azt az elretkesedett pofikátok, mert kaptok még-vett fel egy ártatlan mosolyt, mintha mi sem történt volna. Én pedig csak bámultam őt, hogy mit fog ezután csinálni. Ezt ő is észrevette. Félek.

-Kész a reggeli-jelentette ki. Mi? Engem miért nem pofozott fel?-Mit nézel annyira? Te jó gyerek voltál, te nem kapsz durva simit az arcodra.
-Hála égnek
-Most pedig mindenki takarodjon az ebédlőbe reggelizni!-ridegedett el.
-Igen asszonyom!-ordítottuk el magunk.
-Ne hívjatok asszonyomnak! Alicia vagyok és én vagyok a legfiatalabb. Kicsit furcsa lenne, ha asszonyomnak hívnátok...-mindenki bement az ebédlőbe, hogy megreggelizzen.

Reggeli után kimentünk a városba, hogy valamit vegyünk a vásáron, és, hogy nézelődjünk. Egy óra után meguntuk és hazafelé vettük az irányt. Miközben az utcákon sétáltunk, Sarah és Alicia lemaradtak. Hátrafordultunk és azt vettük észre, hogy egy fegyver bolt előtt állnak, és a kirakatot figyelik. Gyorsan berohantak, de öt perc sem telt el, míg visszajöttek egy-egy karddal. Boldogan mentünk haza, a két lány, pedig a szerzeményeiket csodálták és beszélgettek róla.

Hazaértünk és megbeszéltük az aznapi teendőink. Nem volt egy izgalmas nap, de minden egyes eltöltött idő után közelebbi barátok leszünk.