SAO - Csapdában ragadva - Sword Art Online fanfiction

Hírek a rejtélyes kardforgatóról

Alicia

Megint egy unalmas reggel. Sarah és Christina együtt röhögnek. Azaz... Christina elnevette magát a viccén, Sarah meg Christina-n nevetett. Hangos és gyors lépteket hallottam a folyosóról. Amikor a hang irányába fordultam, az ajtó becsapódott és Lukas sétált be rajta egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Most jöttem a városból és egy hihetetlen pletykát hallottam!-ugrált fel-alá a szoba közepén.
-El is fogod mondani, vagy csak az orrunk alá akartad dörgölni, hogy mi nem mentünk veled?-förmedt rá Puhi.
-Hallottam egy elképesztő kardforgatóról. Az ismertetőjelei, hogy egy egykezes kardja van pajzs nélkül, valamint mindig feketében van. Olyanokat hallottam, hogy nehéz elhinnem, hogy ez nem csak szóbeszéd-csattant ki az örömtől.
-Érdekesen hangzik... Tudod mi a neve?-kezdett el lelkesedni Sarah is.
-Azt... sajnos nem tudtam meg... senki sem tudja. Mindenki úgy hívja, hogy a Fekete Kardforgató. Mindent elmondtam, amit tudok róla.
-Tudtam, hogy haszontalan vagy-nevetgélt Sarah egy Himederét megszégyenítő arccal. Egyből fejbe csaptam.
-Tapló-morogtam az orrom alá, majd Lukas felé fordultam-Természetesen köszönjük az információt! Mindent megteszünk majd, hogy találkozzunk vele... elvégre ahogy látom, akad egy elég nagy rajongója-mosolyogtam.
-És mikor keressük meg?-lelkesedett már Puhi is. Mondjuk egy híres játékos lehet, biztos sokan szeretnének vele találkozni, hogy mutasson pár trükköt.
-Várjatok! Még azt se tudjuk, hogy hol kezdjük! Miért vagytok ilyen lelkesek?-értetlenkedett Christina.
-Ugyan, jó móka lesz-ölelte meg hátulról Sarah. Christina csak bólintott.
-Ha ti mondjátok... De csak holnap, mert még fel kell készülnünk.
-Yay!-ugrándozott Sarah és Lukas.
-Ship-mondtam két köhintés között. Abban a pillanatban mindketten rám néztek, valamint Sarah egy kísérteties grimasszal nyugtázta halálom. Mintha meg tudna ölni... előbb ölöm meg én őt, még úgy is, hogy itt a játékban szinte halhatatlan.
-A gerinceddel verlek agyon-mondta, majd felment a szobájába.

Másnap reggel megint én keltem fel elsőnek. Puhit nem számítjuk, mert ő nem is aludt. Ezt még meg fogja bánni, érzem. Elindultam a konyha felé, hogy elkészítsem a reggelit. Mindenki annyira szereti a főztöm a való világban, kár, hogy itt nem végtelen a lehetőségek száma, és hogy statisztikákon múlik a tehetséged.
-Bömbi-tan! Már a konyhában vagy?-szót hozzám Puhi a nappaliból.
-Igen, ha akarsz, akkor segíthetsz!-válaszoltam neki. Felült a kanapéról majd lassan odajött hozzám. Egy ideig csak nézte, hogy mit csinálok.
-Mi jót alkotsz?-kérdezte.
-Na vajon... atombombát...
-Haha, nagyon vicces. De komolyan.
-Mivel mindenki ki van ütve és már 11 óra van, ezért egyből ebédet. Te ettél már egyáltalán valamit?-néztem rá kérdő tekintettek.
-Nem, szóval valami laktató lesz, ugye?-reménykedett egy pozitív válaszban.
-Húsleves jó lesz?
-Csak, ha csirkés!
-Én sem estem máshogy, szóval megtennéd nekem, hogy előveszed a fűszereket?
-Igenis Danna!-a szekrényekhez ment, ahol megtalált mindent. Amikor visszajött, tágra nyíló szemekkel figyelte minden mozdulatom.

Fél óra múlva mindenki lejött az emeletről. Sarah Christina-t piszkálta az elaludt haja miatt, Lukas pedig Sarah álmos hangjára tett megjegyzéseket. Remélem, hogy minden hasonlóan marad, miután kijutunk.
-Most komolyan ebéddel indítjuk a napot?-érdeklődött Christina.
-Nem én tehetek róla, hogy hajnalig fent voltatok, ezért később keltetek-kulcsoltam össze a karom.
-Kikérem magamnak, én már éjfél előtt aludtam-jelentette ki Sarah.
-Hogy az anyámba tudsz te ennyit aludni?-kérdezte Puhi, miközben ette a levesét.
-Adottságom...
-Akkor ma még kérdezősködünk a Fekete Kardforgatóról?-örvendett Lukas.
-Igen, csak előtte egyetek meg mindent!
-Az meg már sejtem nem számít, hogy te mennyit esszel-vigyorgott Sarah.
-Én mindig keveset eszek. Most pedig egyél, mert én nyeletem le veled!-parancsoltam rá. Ő csak egy mosollyal elkezdett enni, aztán már öt perc múlva elfogyott az egész.
-Akkor mehetünk?-sürgetett minket Lukas.
-Igen, mindjárt, csak...-kezdte el Sarah, de Lukas elhúzta a karjánál fogva.
-Nincs erre időnk, most kell mennünk!-ugrándozott Lukas. Épphogy utolértük őt.

-Eskü olyan vagy, mint egy kutya, aki a napi sétáját várja-emelte fel a hangját Sarah. Christina, Puhi és én egymásra néztünk.
-És te szereted a kutyákat?-kérdeztük egy minden shipper becsületére váló mosollyal.
-Macskás vagyok-válaszolta csak azért, hogy szívasson minket.
-Nagyon nem bírsz, ugye?-nézet rá Lukas bús kutya szemekkel. Sarah sóhajtott egy nagyot, majd megsimogatta a fiú hátát.
-Nem úgy értettem... talán inkább folytassuk az utunk le a városba, mit szóltok?-nézett ránk. Mi csak bólintottunk, majd megkezdtük utunk le a hegyről.