Álomba sírom magam.
A nap, amikor megtudtam, hogy Jungkook már nem a barátom többé, a nap, amikor tudatosult bennem, hogy soha többé nem ölelhetem, csókolhatom, érinthetem őt.
Rettenetesen éreztem magam.
Magamat hibáztattam; mindenkit utáltam, mérges voltam a világra, s a benne élő emberekre, de legfőképpen magamra, hogy nem vettem észre, hogy Jungkook bajban van.
Elkeseredett volt.
Most már én is az vagyok.
Van értelme bárminek is?
Van értelme élni?
Jungkook, hiányzol.
Amikor még élt az én kedvesem, akkor vezetett egy naplót; egy olyat, amiben leírta a mindennapjait.
Itt-ott betekintést kaptam a kis titkos életébe, de mindig olyan boldog pillanatok voltak bele írva, hogy senki, még csak nem is gondolt olyasmire, amiket ő átélhetett.
Egy részem dühös, másik pedig sajnálattal teli.
Dühös, mert miért nem volt velem őszinte?
Sajnálattal teli, mert rendíthetetlenül sajnálom, azt, hogy olyanokon kellett keresztül mennie.
Majd aztán teltek a napok, a hónapok és megfogadtam, hogy továbbra is "írni" fog a naplójába, azonban az én kezemmel; méghozzá egy olyan helyen, ahol az egész kapcsolatunk elkezdődött; a fürdőszobában.
Elhatároztam magam, és meg is tartom a fogadalmamat, mert szeretem őt, örökké.
Ettől a naptól fogva kezdtem el leírni a napjaimat a naplójába, de úgy, mintha Ő is velem lenne.
ВИ ЧИТАЄТЕ
A fürdőszoba | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ
Короткі історії"Kedves napló, ismételten sajnálom, hogy-" Abba hagytam az írást, mert olyat véltem felfedezni, amire nem voltam felkészülve. Jungkook kézírásával volt a 'Szeretlek' szó beleírva az utolsó bejegyzésem után. Majdnem pánikrohamot kaptam és hirtelen ne...
