A fürdőszoba | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

5.

2018.09.24

"Kedves napló, rettentően sajnálom, hogy pár napig nem írtam neked, de a tudat, hogy lassacskán elfogynak a lapok...kicsit megrémisztett.
Úgy őszintén.
A tudat, hogy ebbe a naplóba írt Jungkook is, valamiért rossz érzést kelt bennem, de egyben nyugodtsággal is tölt el...lehetséges ez?
Bárcsak még itt lenne velem Jungkook, oh, istenem, bárcsak. Annyira nehéz nélküle, annyira rossz...annyira magányos."

Könnycsepp gördült le az arcomról, egyenesen rá a csíkos lapra, majd elmosta a sorokat. Letöröltem a kezemmel, és folytattam az írást.

"Ez a nap életünk legfontosabb napja volt...volt. De számomra még most is az, és remélem te is így tekintesz erre a napra. Drága szerelmem.
Ezen a napon, ezen a szent napon, vált a kettőnk kapcsolata hivatalossá és igazivá. Ezen a napon kérdeztem meg tőled, hogy lennél-e a párom és igent mondtál.
Igent mondtál!

Akkor, aznap voltam a világ legboldogabb embere, hogy magaménak tudhatlak, hogy csak az enyém vagy..., hogy engem szeretsz és velem vagy.
Jesszus.
Hiányzol.
Ha ezt olvasod, akkor tudd, hogy mindig rád gondolok.
Szeretlek."

Fejeztem be a mai napi naplót, és kis filozofálás után becsuktam a keményborítós füzetet, és a helyére tettem.

A mosdó feletti tükör egy torz képet mutatott rólam, nem beszélve arról, hogy ami itt van körülöttem az csak egy halom tárgy, aminek már semmi jelentősége.

Egy gyors fogmosás után, a hálószobába mentem és, ahogy voltam az ágyba dőltem.

"Nem direkt volt, Taehyung!" Mondta megszeppent arckifejezéssel Jungkook, és vállamra döntötte a fejét, majd sírni kezdett.

"Tsss" csitítottam el. "Tudom jól, ez nem a te hibád." Mondtam neki megnyugtatóan, miközben a fejét simogattam.

Felállt az ágyról és az ablak felé sétált.

"Olyan rossz bent a levegő, kinyithatom az ablakot?" Kérdezte apró mosollyal az arcán.

"Persze." Válaszoltam neki mit sem sejtve és kezei kinyitották az ablakot.

Láttam, ahogyan mélyen beleszippant a kinti levegőbe és pólóját megfújja az esti szellő.

A következő képkocka olyan gyorsan történt, hogy csak arra emlékszem, hogy Jungkook már a kinti betonon fekszik...és halott.

Izzadva és szomorúan ébredtem fel.

Ez a rémálom azóta kísért, hisz akkor, aznap...

...kiugrott az ablakból.

Ráadásul az én szemem láttára.

És semmit sem tudtam tenni.