Rejtő Jenő: A szőke ciklon

HARMADIK FEJEZET

  A kajüt romokban hever. A tanár tehetetlen, Evelyn alszik. A felkelő nap rossz megvilágításbahelyezi őket. A fegyenc kitűnő referenciái dacára kénytelen más elhelyezkedést keresni.Corned-Beef jogos önvédelmet követ el egy sofőrön, és ezzel háziasságát bizonyítja. Gordon alakásán keresi fel Buddhát. Evelyn lemondja Mr. Wilmington vacsoráját, és megterít.  

1.

  Mikor Evelyn hosszas tisztálkodással megszabadult a rátapadó sártól, besietett a szalonba.Maga sem tudta, miért jön zavarba a tanár jelenlététől. Érezte, hogy milyen kislányosan ostobadolog ez; lesütni a szemét. Vacsora után azonnal a kabinjába ment. Lefekvéshez készült, deutóbb mégis odaült az ablakhoz, és olvasott. 

Először életében ült hajón. A Csatorna, mint általában, most is kissé hullámos volt. Szédülnikezdett. Letette a könyvet, hogy sétáljon néhány lépést a friss levegőn. A fedélzeten senki semtartózkodott rajta kívül. Nyomasztó, borús éjszaka nehezedett a Csatornára. 

Egészen a hajó tatjáig sétált, és miután kissé jobban lett, elindult visszafelé. A hajó, minthaegyedül utazna rajta, kihaltnak látszott. Sehol egy utas vagy matróz. Sietett. De mielőtt akabinjához érhetett volna, húsz lépés sem választotta el a fülkéjétől, megtorpant. 

Egy ember állt az ajtaja előtt! A fegyenc! 

Szívére szorította kezét. Mit csináljon? Nevetséges... Hiszen nem fogja megtámadni ez azember itt a hajón! Hiába igyekezett azonban megnyugtatni magát. A két nap izgalmaseseményei, a szokatlan tengeri út, az egyedüllét hisztérikus állapotba hozták. Egész testébenremegett...A hatalmas, kopasz ember szétterpesztett lábakkal állott, és a cigaretta fénylő parazsánál egymásodpercre eltorzult orrának körvonalai is kirajzolódtak.

Hirtelen elhatározással megindult. De az az ember, pontosan ott az ajtaja előtt, mozdulatlanulszembefordulva áll... 

Mit csináljon?... Istenem! 

Közvetlen mellette egy kabin kivilágított ablakára figyelt fel. A rettegéstől összekoccant afoga, és már nem remegett a teste, hanem görcsösen rázkódott. Jóformán öntudatlanul, apánikba jutott ember ösztönösségével benyitott ebbe a fülkébe. 

- Evelyn Weston vagyok. Kérem, engedje meg, hogy itt töltsem önnél az éjszakát... Üldöznek!  

2.

  Azt hiszem, a tanárt az sem lepte volna meg jobban, ha a londoni lakásában merengő, kitömöttrinocérosz lép be a kabinjába, hogy egy barátságos pókerre invitálja, ha nem alkalmatlan aszemélye... Ez különben is a jobbik eset lett volna Bannister számára, mert egy kártyásrinocérosszal szemben talán könnyebben találja el a megfelelő hangot, mint ezzel a hölggyel itt,lila pizsamában, akit Evelyn Westonnak hívnak, papucsban van, és üldözik. 

Elsősorban úgy vélte, hogy leghelyesebb, ha azonnal felemelkedik, azonban átkozottá tette ahelyzetét régi haragosa, a teáscsészék kiterjedt családjának egy tagja, amely megragadva akellő alkalmat, nyomban a földre zuhant. De az asztalkendő, ez az undok polip, közben agombjára csavarodott észrevétlenül, rojtjaival, ettől azután elindult a cukortartó, a borszeszfőző,és végül a könyv, mint valami Dugovics Titusz, magával rántott egy rumosüveget amélybe.

 Ilyen még egyszerűen nem volt! 

A nő jött, és a helyiség berendezése romokban hevert. Széttörő tárgyak haldokló csörömpölésetöltötte be a kabint, és a kiborult porcukor csendesen agonizált egy rumtócsában a szőnyegen.