Rejtő Jenő: A szőke ciklon

HARMADIK FEJEZET

6.

  A rue Mazarin 7. számú házban szomorú felvilágosítás várta Evelynt. Brandes hadnagy édesanyjátfél esztendeje már, hogy eltemették. Nemsokára a leánya, Mrs. Wilmington is meghalt.Azóta az igazgató egyedül lakik a lakásban. Szerencsétlen embernek tartják. Anyósát ésfeleségét veszítette el rövid idő alatt... 

Evelyn eleinte sokféle járműre szállt át, hogy ha követi a fegyenc, ilyen módon eltűnjön atolongó utasok között. Néha hátrafordult, de egyszer sem látta Gordont. 

Úgy látszik, sikerült lerázni! 

Pedig tévedett.

 Ugyanis Corned-Beef állandóan a sarkában volt. Ezért Evelyn hiába nézett hátra, a fegyencetsohasem pillantotta meg. Viszont azt a zömök, monoklis, rikító ruhájú embert, aki a túlsójárdán egy kisgyermek labdáját adta át atyai mosollyal, nem ismerte. Pedig ez a nyájas úr voltCorned-Beef, akit azért neveztek el a fagyasztott marhahúsról, mert hideg volt és buta. 

A rue Mazarinról Evelyn azonnal a „Columbus" utazási irodába sietett, és rövidesenWilmington úr előtt ült. 

Az igazgató sovány, finom modorú, választékosan öltözött, feltűnően kék szemű, őszes hajú ésehhez képest fiatalos külsejű ember volt. Ez hát a szerencsétlenül járt Brandes hadnagy sógora,és könnyen lehet, hogy az egymillió font értékű szobrocska tulajdonosa is. 

- Evelyn Weston vagyok. 

- Mivel szolgálhatok, miss Weston? 

- Egy régi családi emlék után kutatok. Négyszögű, díszes kis doboz, amelyen egy kerámiábólkészült, lehajtott fejű Buddha-szobor ül. 

- Ismerem ezt a figurát. 

- Úgy tudom, Brandes hadnagy úr vásárolta tizenöt év előtt, és később Mrs. Brandeshez került,aki nemrégen elhunyt... 

- Már sejtem, miről van szó. Néhai anyósom műtárgyai között lesz ez a kerámia. Szegény,szerette az ilyen díszműveket. Most az én lakásomban van minden holmija. 

Evelyn akadozva beszélt, mert szaporán kellett lélegzetet vennie izgalmában. 

- Igen, igen... Szeretném megvásárolni a szobrocskát... Egy régi családi... 

- Nagyon sajnálom, miss Weston, de a boldogult anyósomtól örökölt emléket nem bocsátomáruba. 

- Szóval, megvan önnek ez a Buddha-szobor? 

- Anyósom szerette a műtárgyakat, és sok ilyen csecsebecsét hagyott rám. Csupa kedvescsaládi emlék, és egyetlen darabtól sem válok meg semmi áron. Ilyesmi angol úri családoknálnem szokás... 

- Úgy tudom, hogy ezek a dolgok Brandes hadnagy úr birtokában... 

- Szerencsétlen sógorom emlékét még kevésbé szeretném bolygatni. Sem a Buddha-szobor,sem más holmi nem eladó. - Közben telefonhoz hívták, és valakivel találkát beszélt meg estére,azután utasította a gépírónőjét, hogy rendeljen Félix Potainnél kétszemélyes hideg vacsorát.Azután már kissé ridegen utasította vissza Evelyn kérését. A lány tehát még azt sem tudta meg,hogy valóban birtokában van-e Wilmington a keresett Buddha-szobornak? 

Valószínűnek látszott, hogy a szobor, ha még megvan, akkor ott áll valahol Wilmingtonlakásában. 

Csüggedten ért ki az utcára. Tehát itt, a cél előtt torpan meg tehetetlenül. Ebbe nem nyugszikbele! Lehet, hogy az öreg fegyenc szelleme hirtelen segítségére sietett, vagy ami valószínűbb:bölcsész létére véletlenül egy praktikus ötlete támadt! Nem! Ezerszer nem! Megtalálja amódját, hogy bejusson Wilmington lakásába. Betör!