Rejtő Jenő: A szőke ciklon

MÁSODIK FEJEZET

 6.

  ...Éjszaka nem hunyták le a szemüket. Nagy probléma Westonéknál: Párizsba utazni!Útiköltség, szálloda, vendéglő... „Istenem, miből?" - sóhajtott az özvegy. Valamikor jelentéktelenösszegnek számított volna egy ilyen kirándulás költsége.Valamikor! Amikor szegény megboldogult Mr. Weston nem ugrott be abba a szerencsétlentelekspekulációba, még autójuk is volt.- Bizony, megint csak Marius segíthet rajtunk - sóhajtotta Mrs. Weston.- Én azt hiszem, hogy a bácsira számíthatunk.18És nem csalódtak. Másnap délelőtt Evelyn ott állt a szép próbateremben, ahol frissen vasaltruhák kellemes szaga adta meg a délelőtti munka hangulatát. Mr. Bradford épp egy próbabáburafércelt kabát előtt állt, és műértő arccal nézegette.- El fogsz utazni a kontinensre - mondta, és szájában néhány gombostűvel, kissé oldalt hajtva afejét, mellényzsebéből lapos, kerek krétát vett elő, hogy megjelölje a gombok helyét. -Előteremtjük majd a pénzt. Végére kell járnunk ennek a dolognak, akár lesz belőle valami, akárnem. A sors olyan, mint egy részeges szabász: mikor belevág a szövetbe, még nem lehet tudni:felöltő lesz-e belőle vagy nadrág. Kétszáz font készpénzem van, fiam, ezt odaadom neked azútra. Én azt hiszem, hogy az Isten ujja volt ennek a fegyencnek végrendelete, bár az ilyenemberek szerintem megbízhatatlanok. De én sem tudnék többé nyugodtan aludni, ha nemnéznél utána a gyémántnak. És egy szabónál fontos a nyugodt álom, mert a szellemi munka eztmegkívánja. 

 Evelyn azonban nem figyelt a nagybátyjára

 Véletlenül lenézett az ablakon, és a szemközti járdán megpillantott egy magas, kopasz embert,eltorzult orral...

 7.

 Lord Bannistert, a kitűnő tudóst igen kellemetlen meglepetés fogadta este a kikötőben, mikorgyönyörű, hatalmas Alfa-Romeójával stoppolt és kiszállt. A Calais felé induló hajó körülújságírók és fényképészek szállták meg a terepet. A lord, mint általában a tudósok, szerény ésfélénk ember volt. Gyűlölte a publicitást, amely bizonyos teljesítmények után még egy természetbúvártsem kímélt meg. Lord Bannister, bár negyvenéves sem volt, igen szép pályát futottbe, és az álomkór gyógyítása körül szerzett érdemeiért, állítólag, Nobel-díjat fog kapni.Legutóbb az angol király személyesen tűzte frakkjára a legnagyobb kitüntetések egyikét, éskutatásainak népszerűsége már eljutott a legkülönb elismeréshez: amikor a tömeg divatot csinálvalamelyik tudományos elméletből, amelynek, alapjában véve, egy szavát sem érti. LordBannister álomkórelmélete (a predesztinált fajokról) a szellemi sznobizmus diadalmas zászlajávalbevonult a kávéházba, zsúrra és feltűnni vágyó banktisztviselők szókincsébe, a pszichoanalitikaés a relativitás mellé, ahonnan már csak egy lépés választja el a boldogtalan teóriátvalamelyik napilap vasárnapi mellékletétől.

Párizsba készült, a Sorbonne meghívására, felolvasást tartani. Onnan fél évre Marokkóbautazik, ahol kísérleti telepe van, trópusi betegségek tanulmányozására, gyönyörű kastélynak isbeillő villája. Az év nagy részét itt szokta tölteni. Már vágyott a trópusi magány után.

Zárkózott, komoly ember volt, amellett szerény és félénk is.

Mellékesen néhány családi tragédia lapult meg valahol az élete mélyén. Azt tartották róla, hogyszerencsétlen ember. Testvérei fiatalon elhaltak, és jelenlegi utazása a rossz házasságok happyendjével állt összefüggésben: aznap mondták ki a bontó ítéletet válóperében. Örült, hogysikerült titokban tartani ezt a kínos ügyet. Állandó rettegésben élt, hogy valamelyik újságíró,mert ezek valóságos falkában követték, mégiscsak rájön, hogy válik a feleségétől.