A ᴠᴇ́ɢᴢᴇᴛ ᴋʀɪsᴛᴀ́ʟʏᴀɪ - A Kairix kristályok nyomában

8. - A képességem nyomában

Kimerülten, de mégis diadalittasan értünk földet talán több kilométerrel a nemrégiben történt csata helyszínétől. Omy gyorsan leugrott a sárkány hátáról, közben Xerah lehámozta magáról a bőrből készült oldaltáskáját. Ledobta azt a földre, majd gyengéden, két kezével hónom alatt megragadva felemelt engem. Értetlenül pislogtam, miközben óvatosan leugrott velem a nagy lényről. Egyrészt meglepődtem azon, hogy milyen erős volt, másrészt nem értettem, mégis mi szükség volt rá. Amint a lábam földet ért azonnal megértettem. Olyan fájdalom nyilalt az eddig zsibbadt lábszáraimba, hogy felkiáltottam kínomban. Egy pillanat töredéke alatt a hátsómra estem, ami csak morzsája volt annak a fájdalomnak, ami sérüléseimből áradt.

Xerah a fülét masszírozva adta a tudomásomra, hogy talán ordibálhatnék halkabban is. Azonban cseppet sem érdekelt abban a percben, hogy mégis mit gondol. Feszülten sziszegett egyet, majd felkapta a földre hajított táskát és kutakodni kezdett benne. Ismét előkapta a krémet, amivel a repülés alatt bekente apró horzsolásait. Hozzám képest semmi baja nem lett azokon kívül, hiszen a csata legjaván végig ájultan hevert a fűben. Omy mellém kuporodott és nedves orrocskáját a támaszkodó kézfejemnek nyomta.

A táj továbbra is erdős volt, fluoreszkáló levelek ékeskedtek a fák ágain, míg a fűben itt-ott világító szirommal rendelkező, apró virágok díszelegtek. A környezet nyugodt volt, az élőlények is elbújtak a rengetegben, mindössze pöttöm bogarak szálldostak világító fényként a levegőben. Xerah feljebb tűrte a hálóingszerű, fehér és egyszerű ruhámat, ami a sebeimre lógott. Elsősorban a lábszáramon lévő, irtózatos fájdalommal sajgó nyílt sebet kezdte el rendbe tenni. A táskájából a krémen kívül egy kötszerszerű anyagot kapott elő, amivel mindenek előtt letörölte a piszkot a seb körül, majd a sérülésre kente a csodát tevő mentaszínű trutyit. A hűs kencefice ellazította a lábam, a fájdalom enyhült, majd lassan elzsibbadt és elmúlt. Nagyon kíváncsi lettem, mégis mi lehet ez a kenőcs, hiszen odahaza az orvostudomány nagy hasznát vehette volna. Csodát tevő trutyiként könyveltem el magamban.

Hagyta egy kicsit levegőzni és beszívódni a hatóanyagokat, majd figyelmesen bekötözte a sebet. Mindvégig érdeklődően figyeltem a fiút, közben a vállamon húzódó spagettipántot igazgattam, hiszen irtózatosan vágta a bőrömet, ugyanis sikerült úgy ráülnöm a ruhára, hogy az felül teljesen megfeszüljön, ezzel belevájva a vállamba. Xerah észrevette szenvedésemet, így felállt mellőlem és finoman megemelte a testem, hogy a ruha kicsússzanjon alólam. Miután végre kényelmesebben el tudtam helyezkedni, nyugodtan hátradőltem a fűben, hagyva hogy a bajtársam elintézzen a lábamon minden sérülést.

Percekkel később már végzett is a talpamon és a vádlijaimon keletkezett sebekkel, így óvatosan feljebb tolta a ruhám alját, hogy az egyik combomon virító véres, illetve fájó horzsolást és vágást vegye a munkája alá. Azonnal felemeltem a fejemet, mikor megéreztem ujjait a combom középső részén. Hitetlenkedve vizslattam a fiú arcát, miközben egyik kezemmel megállítottam a kezét. Nem szerettem volna, ha olyan helyekre nyúlkál, ahol már nem érzem komfortosnak. Lomhán rám emelte kékszínű szemeit.

- Mi a probléma? - érdeklődött unottan, miközben kicsúsztatta ujjait a tenyerem alól. - Csak a sebeidet látom el, semmit se láss bele a dolgokba. Egyébként is láttalak már meztelenül, továbbra sem érdekelsz, mint nő... - halkult el, miközben észrevette a villámokat szóró, mérges szemeimet. Ha a tekintetemmel ölni tudtam volna, ő már holtan dőlt volna a zsenge zöldfüves talajra.

- Világosan megkértelek, hogy amikor fürdök ne nézz! - csattantam fel feszülten, miközben mérgesen elhúztam a kezemet és ismét támaszkodni kezdtem vele. Közben azért éreztem, hogy arcomra halvány pír szökik, hiszen mégis csak a testemről volt szó. Egyetlen szerencsém volt, hogy a fehér ruhácskával együtt, mikor itt ébredtem, kaptam a világtól fehérneműt is. Ha anélkül kellett volna flangálnom itt ezzel az alakkal, sárkányon lovagolnom és az erdőben mászkálnom, szerintem inkább belefojtottam volna magam abba a varázslatosan csillogó vízbe.