A ᴠᴇ́ɢᴢᴇᴛ ᴋʀɪsᴛᴀ́ʟʏᴀɪ - A Kairix kristályok nyomában

10. fejezet - Csillámló éjszaka

- Álljatok meg nyavalyás kölykök! - ordította torka szakadtából a tündérférfi, aki hatalmas léptekkel indult utánunk, hiszen az ünnepségre felvett díszes öltözéke miatt repülésre csak nehézkesen lett volna képes. Markáns arcát a szőkés szakálla szembeötlően kiemelte. Bár nem tudtam jobban szemügyre venni, hiszen igyekeznünk kellett az elcsent ruhákkal, igazán megvizsgáltam volna kinézetét, hisz' mégis csak egy tündérről beszélünk. Méghozzá egy igazán szokatlan tündérről, férfias testalkata és magassága egyáltalán nem volt tündéri. Legalábbis nem olyan, mint a filmekben.

- Keala szedd már a lábaid! - zökkentett ki gondolatmenetemből Xerah éles hangja, ugyanis teljesen elmerengtem, ami a rohanás közepette nem volt túl szerencsés. Bajtársam erősen a csuklómra markolt, miközben maga mellett rántva futott velem a kunyhók között.

Gyorsan észbe kaptam, nem volt időm se alkalmam a környezetemen agyalni. Amilyen gyors tempóra csak tudtam, olyanra kapcsoltam, majd társammal az oldalamon menekültünk, míg hangos szárnycsapkodásokat nem észleltünk. Zere húzott el a fejünk fölött igen nagy port kavarva az épületek között. A mellettem rohanó srác egy pillanatra sem zökkent ki, bár én az orromba szippantott por miatt prüszkölésbe kezdtem. A minket üldöző köhögése is felcsendült mögöttünk, ami arra engedett következtetni, hogy Zere segítsége kifizetődött.

Ám nem sokáig tartott a sikerélmény bennem, ugyanis egyre nagyobbá vált a hangzavar, hiszen a hatalmas sárkány megjelenése igencsak felkeltette mások érdeklődését is, így egyre többen jelentek meg a kacskaringós utcákon. Xerah futás közben fellökött egy két éppen rossz helyen lévő tündért, nem számított kicsi vagy nagy, letarolta őket. Bűnbánóan néztem rájuk vissza, az arcukról pedig először értetlenkedést, majd pillanatokon belül dühöt tudtam leolvasni. 

Elhúztam a számat, majd inkább előrefordultam, hogy a nagy sietségben el ne essek valamiben, hiszen azzal igen csak lefaragtunk volna az eddig szerzett előnyünkből. 

- Xerah - nyögtem ki társam nevét szaladásunk alatt erőtlenül. - Nem bírok már tovább futni - tájékoztattam lihegve, ugyanis sosem voltam valami sportos alak. A hirtelen sprinteléstől pedig beszorult a levegőm is, ez oldalamnak szúró fájdalommal kecsegtetett.

Nem szólt semmit, csak elengedte a kezemet és gyorsan a szájához emelte ujjait, majd azok segítségével füttyentett egy hangosat. Miután azzal meg volt, ismét megragadta a kezemet és egy kicsit még húzott maga után. Nem sok kellett, ismét feltűnt sárkány barátunk az éjszakai égen, majd lejjebb ereszkedve szinte megragadott engem a ruhámnál fogva és a levegőbe emelt. Karom kicsúszott Xerah markából, én pedig lesokkolódva lógtam tehetetlenül Zere karmai között, akár csak egy rongybaba. Minél magasabbra röppent a lény, annál jobban levert a víz, hiszen mégis csak a levegőben voltam, és az életem a ruhám anyagától függött. Azzal nem törődtem, hogy alulról nézve csodálatos látványt nyújtottam a ruhácskámban, helyette inkább imádkoztam, nehogy elszakadjon a fehér ruhadarab, ugyanis akkor kis zuhanás után csókot válthattam volna a földdel.

- Zere! - sikítottam a pikkelyes nevét kétségbeesetten. Nem számítottam rá, hogy így alakul az este, főleg a kellemes táncos hangulat után, de valahogy már kezdtem kapizsgálni, hogy ebben a világban sosem tudhatom mi történik legközelebb, főleg akkor ha Xerah bajtársának álltam. Erről eszembe jutott a fiú, így félve ugyan, de lepillantottam a lábam alá, hogy megnézzem vele mégis mi történik odalenn. Egyrészt majdnem betojtam mikor lenéztem a magasság révén, másrészt örömmel konstatáltam, hogy Xerah tökéletesen megvan odalent. Ezek szerint csak akkor van bajban, ha mellette vagyok, ugyanis olyankor saját maga mellett még rám is figyelnie kellett.

Eldöntöttem magamban, hogy valamilyen úton-módon gyakorolni fogok a fejlődésem érdekében, bár abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy mégis mit és hogyan kell tennem ez ügyben. Azt már tudtam, hogy képes vagyok nyilakat formálni a kezeimben, és íjazás közben hasznosíthatom ezt a képességet, amit nevezhetünk áldásnak is, hiszen így nem maradtam védtelenül ebben a furcsa világban. Kíváncsi voltam, vajon mást is képes vagyok létrehozni, vagy kifejezetten nyilakra specializálódott a képesség? Emellett aggasztott a tudat, hogy még életemben nem fogtam íjat, így a használatában segítségre volt szükségem.