5. fejezet - Tavi móka

151 5 2
                                    


A tó, amibe a vékony kis patak apró vízeséssel torkollott, gyönyörű növényzettel volt körül ölelve. Sötétzöld páfrányok, kisebb bokrok, türkizszínű nádak vették körül. Halványlila, mesébe illő vízililiomok úsztak a víz ragyogó felszínén. Közelebb sétáltam a parthoz, közben a bokáig érő fű és az aljnövényzet selymesen simogatta lábfejemet. A tó felszínén megpillantottam magamat, smaragdzöld színű szemeim azonnal felvillantak. A víz olyan sima volt akár a tükör, minden vonásom gyöngyházkéken látszódott a vízben. Tekintetem elvándorolt a tükörképemről, és inkább a tó alját és a benne úszó halakat kezdtem megfigyelni. A víz olyan tiszta volt, hogy a meder aljáig is képes voltam lelátni. Káprázatos élmény volt.

- Na mi lesz? Nem fürdesz? - hallottam társam hangját a hátam mögül. Felé fordultam, mire kérdőre vonó szemeivel találtam szemben magamat.

- De igen, csak a környezetet vettem szemügyre előbb - válaszoltam enyhén durcásan. - Mellesleg eléggé zavarba ejtő, hogy itt vagy. Nem tudnátok elmenni innen addig? - kérdeztem feszélyezetten a fiút. Felvonta a szemöldökét, végül csak nemlegesen megcsóválta fejét egy vállrándítás kiséretében.

- Nem hagyhatunk magadra, bármikor veszély érhet egyedül - kezdte visszafogottan, miközben kardját forgatta kezei között, jól szemügyre véve azt. A harc után kénytelen volt megtisztítani, hiszen a ellenséges nő vére bizony a fegyveren maradt. Mostanra már tisztán csillogott az acél. - És már említettem, hogy nem érdekel a tested.

Zaklatott sziszegésbe kezdtem, közben jobb kezem a csípőmre vándorolt.

- Mi az, hogy nem? Mégis csak férfiból vagy - ráncoltam orromat hitetlenkedve, majd elfordultam a fiútól. Még közelebb lépkedtem a tóhoz, hogy körülnézzek esetleg van-e valahol egy rejtettebb zug a víznél.

- Még akkor sem érdekel... - hallottam unott válaszát, de már nem foglalkoztam vele, ugyanis kiszúrtam egy tökéletes helyet a fürdőzésre. Átvergődtem magamat a türkizszínű nádason, majd egy kisebb sziklás rész mellett leültem a tóparton. A víz gyengéden nyaldosta a talajt, közben ragyogóan tündökölt a napsugarak alatt. A tó jellegzetes illata mosolyt csalt az arcomra, miközben megszabadultam ruhámtól. Kezeimben tartva bevittem fehér, hosszú ruhámat is a vízbe, azzal a szándékkal, hogy megtisztítsam a felgyülemlett kosztól és foltoktól. Lassan, ráérősen lépkedtem egyre beljebb a tóba. A hűvös, frissítő víz gyengéden simogatta és fogadta be a lábaimat, majd egész alsórészemet. Testemen végigfutott a libabőr, arcomon szélesebbre húzódott a mosoly. Csodásan éreztem magamat, mintha magában a vízben is lett volna valami mágikus. Egyre bentebb értem a sekély vízben, köldökömig eltakart, ám a víz áttetszősége miatt, így is látni lehetett egyes részeimet.

Ruhámat alaposan, nőimódra megmostam a vízben. A nap erősen sütött, ezáltal hátamat melengette. Miután befejeztem a fehér ruhaanyag dörgölését, visszaúszkáltam a sziklához, majd ráterítettem száradni a göncöt. Úgy gondoltam a melengető nap hamar megszárítja majd, addig én visszatértem a tó legmélyebb részéhez, hogy elszórakozzak a vízben. Színes halak úszkáltak lábaim körül, tavinövények cirógatták talpamat és comjaimat. A halak pikkelyei a szivárvány minden színében pompáztak. Játékosan fröcsköltem mindenfelé a vizet, aminek cseppjei a levegőben káprázatosan megcsillantak, ezáltal szivárványos fényt vetettek a tó tükrére. Omy a nád közül beszökkent hozzám a vízbe, ezzel kisebb meglepetést okozva számomra és a tavi élőlények számra is. A halak sietősen elúsztak a közelünkből.

- Te kis csirkefogó! - kiáltottam az állat felé, közben a szívemhez kapva kezeimet. - Most megbosszulom - vigyorodtam el, majd felé söpörtem tenyeremmel a vizet, így fröcskölve azt. Játékosan felvakkant, majd eszeveszettül kezdett úszni felém, hogy rám ugorjon. Sikerrel is járt, így együtt dőltünk el a sekély, hűsítő vízben. Nevetve bukkantam fel a víz alól, ébenfekete hajam csapzottan az arcomra tapadt. Kulcscsontom és vállaim a víztől nedvesen fénylettek. Gyorsan kisöpörtem szemeimből a tincseket, és végigpásztáztam a környezetemet Omy után kutatva. A kisállatot nem, ám Xeraht és sárkányát kiszúrtam nem messze a parton. Zere nyugodtan pihengetett a földön heverészve, a fiú pedig a sárkánynak dőlve tekintett az irányomba. Arcán unottság terült el, ám szája sarkában láttam egy kisebb mosolyt, ami mégis csak arra utalt, hogy bizony jót szórakozik rajtunk. Melleim elé kaptam a kezeimet, majd pironkodva fordultam el az irányából.

A ᴠᴇ́ɢᴢᴇᴛ ᴋʀɪsᴛᴀ́ʟʏᴀɪ - A Kairix kristályok nyomábanDonde viven las historias. Descúbrelo ahora