𝐒𝐙𝐄𝐑𝐄𝐋𝐄𝐌𝐁Ő𝐋 𝐉𝐄𝐋𝐄𝐒 ; 𝐧𝐚𝐦𝐦𝐢𝐧

2. szoszi, szöszi!

Egy átbeszélgetett éjszaka, meg nagyjából kemény három óra alvás után úgy kelek fel, mintha áthajtott volna rajtam egy úthenger. Két raklapnyi sziklával. Hússzor. Magyarul atomfáradt voltam, semmi kedvem nem volt még élni se, ismerős, nem?

Hullaként támolyogtam be a suliba, majd rogytam le a padomra, hogy aztán átaludjam az első két órát. Tényleg, az iskolai padok a világ legkényelmetlenebb és egyben legkényelmesebb padjai. Néha képes lennék lefordulni róluk, de most igazán kényelmesnek bizonyultak, olyannyira, hogy a matek és a művészet történet egy pillantás alatt elrepült.

-Milyen óra lesz? -nyöszörögtem magamba, majd vissza is aludtam volna, de valaki egy kurva nagyot baszott a padra a fejem mellett, ezzel felrázva az összes, még aludni vágyó sejtemet.
-JIMIN! Namjoon azt mondta, gyere ki a teremből, mert szeretne beszélni veled. -hajolt le hozzám Taeil, én azonban máshogy képzeltem el az egészet, a kijelentésre pedig a fejemet elkezdtem a padba verni.
-Miért? Miért én? Taeil, én jó ember vagyok, igaz? Mondd meg! Nem ártottam senkinek, és nem is lopok, nem hazudok, mégis engem kell korrepetálni! Látod, milyen igazságtalan a világ? Igazságot akarok, és egy puha párnát! -csapkodtam tovább a padot a fejemmel.
-Jimin, ne csináld már ezt! Nem bújhatsz el a problémák elől, és nem engedem, hogy agykárosodást szenvedj egy héten három óra miatt!
-MI? HETI HÁROM ÓRA? HÁT MIT HISZNEK EZEK? Na oké, ebből elég! -álltam fel a helyemről, a művészettörténet órára való cuccaimmal együtt.
-Most mit akarsz, he? -kapta el a karomat menet közben Taeil.
-Lehúzom magam a vécén Narniába vagy a Mágiaügyi Minisztériumba, ha megengednéd! -meneteltem tovább.
Vagyis csak meneteltem volna, ha nem ütközök bele valamibe. Vagy valakibe.

-Mit keresel, szöszi?
Ahogy felnéztem -mert "szerencsésen" a hátamra estem-, az a fiú állt előttem, akit soha nem kívántam volna magam elé, főleg most nem.
Barnás, rosegold -vagyhogyhívják- színű haját megvilágította a napfény, pár hajtincsen pedig apró izzadság-cseppek ragyogtak. Mindkét füle ki volt lyukasztva, a szemöldökét egy piercing csúfította el. Metallica-s pólója volt, megszaggatott szélekkel, megvillantva most laza bicepszeit, a karja nagy tenyerekben végződött, hosszú, pókszerű ujjakkal. Magas, vékony sráchoz híven szaggatott, magasderekú nadrágot vett fel, amit eléggé hátránynak éreztem.
Namjoon lehetett kábé 180 centi, vagy akár több is, én meg nagyjából... 170?
-Kényelmes a padló? -kérdezte újból, mire gyorsan feltápászkodtam. -Leküldhetlek még párszor majd, ha akarod.
-Téged meg néha valakinek az anyádba kéne elküldenie. -motyogtam valamit válaszként, ahogy felálltam. -Mit akartál, Namjoon?
-Azt, hogy hamarosan el kellene kezdenünk a korrepetálást. Odaadták neked egyáltalán a papírt? -ad oda egyet. -Persze, nem hinném hogy figyeltél a tanárra...
-Figyeltem! Igaz, Taeil? -fontam keresztbe a karom, a fiúra nézve.
-Ehh, Jimin, nem szabad bevonni embereket a kettőnk beszélgetésébe, nem gondolod? -támaszkodott a fejem mellé az egyik tenyerével, amibe beleremegett a hajam széle.
-Te nem vonsz be, én viszont azt csinálok, amit akarok! -vágtam vissza, majd el akartam fordítani a fejem, de rájöttem, hogy Namjoon keze még mindig ott van a falon.
-Olyan önfejű vagy, hogy az szinte...
-Tessék?
-Olyan önfejű vagy, hogy az rohadtul idegesítő, oké? -vette el a kezét a fejem mellől.
-Megjegyeztem, nyugika. Hol legyünk? Nálad vagy nálam? -kérdeztem tovább lépve az első pillanatok nehézségein, gondosan elővéve a füzetemet, amibe mindent beleírok. -Lehet nálam, ha nagyon rászorultok.
-Itt te vagy az egyetlen, aki rászorul valamire. Délután fél háromkor itt a suli előtt találkozunk, és mehetünk hozzád. Vigyázz magadra, meg a pici agyadra is, már ha el nem vesztetted még a megmaradt agysejtjeidet. -köszönt el, én pedig csak álltam ott, mint fasz a lagziban, teljesen lenullázva. Taeil mellettem szinkronban nézte a távolodó fiút, majd felém fordult.
-Most nem tudom, hogy imádkozzak érted, vagy békén hagyjalak. -veregette meg a hátamat jó öreg barátom.
-Inkább segíts lehúzni magamat a vécén, oki? -néztem rá, visszavánszorogva a terembe, leszenvedni az utolsó három órát. Mondjuk, éneken a tanár nem is tanít, csak bent van, így a maradék házikat meg tudtam írni. Vagyis lemásolni Taeil-ről, de amiről a tanárok nem tudnak, az nem fáj nekik, hihi.
Azonban akármilyen lassan is szokott telni az utolsó két-három óra, a mostaniak úgy suhantak el, mintha Taehyung seggére csaptam volna rá, én pedig egyre gyorsabban közeledtem ahhoz bizonyos délután fél háromhoz, amikor is Namjoon belém fog rúgni, megaláz és felmos velem, mint egy mosóronggyal. Aish, mondtam már, hogy utálok mosórongy lenni?

–timeskip–

-Szerintem kicsit túlreagálod ezt az egészet. -mondta Taehyung az utolsó óra után, harapva egyet a hotdogjából. -Lehet, hogy nem is olyan vérszomjas, csak ez a dolga. Hogy korrepetáljon. 

-Ó, Taehyung, a te jó szíved! Az fog téged a sírba vinni, tudom én. -feleltem, majd kentem egy kis festéket még a szememre. -Így nem elég vastag? Mindig félek, hogy túl vastagra húzom, és úgy nézek majd ki, mint valami holdkóros tini picsa. 

-Te alapjába véve is úgy nézel ki. -nézett rám komolyan, majd miután megilletődve meresztettem rá a szememet, mint egy szűz lán az első alkalom előtt, két perc múlva odalépett elém, majd a fejemet megfogva, a szemfestéket kivéve a kezemből, megrajzolta a vonalaim hiányzó részeit. -Így már remek. Még tetszeni is fogsz Namjoon-nak. -kacsintott rám, mire én riadtan visszakapkodtam tőle a kis ceruzát. 

-De perverz vagy hyung! -Taehyung erre közelebb lépett hozzám, perverzen felhúzva a szemöldökeit, a szemét pedig kiakasztotta, pedig pontosan tudta, hogy ez az egyetlen mozdulat, amitől felugrok akár a Neptunuszra is. Mi van, ha szegény Taehyung szeme így marad? Kancsi Tae, az nem jó! 

-Ez csak az igazság, Jimin! Nézz csak bele a tükörbe! -fordított a vécében lévő koszos, szétfirkált cucc felé. -Mit látsz? Egy csodás, önálló, büszke srácot! Egy igazi férfit! -ezekre a szavakra ellágyult a szívem. 
-Ó, Tae, te tényleg ezt gondolod rólam? Ez olyan aranyoos! -nyávogtam elvörösödött fejjel, elfelejtve, hogy egy percre még megijedtem a haveromtól. 

-Hát, igazából én magamra értettem... -vakarta meg a tarkóját, nekem pedig leesett az önbecsülésem. Kábé úgy a termünkben lévő, padok aljára ragasztott rágók szintjére. -De képzeld csak el, ahogy tanultok, és Namjoon azt mondja, hogy meg akar mutatni valamit. Te odamész, hogy leülj mellé, eltelik pár perc. A kezét felcsúsztatja a hátadra, és olyan közel hajol hozzád, hogy azt szinte észre sem veszed. Végigsimít a hajadon, aztán az ajkaidon. Mikor ránézel, akkor vár pár másodpercet, mélyen és őrjítően a szemedbe néz, tele van szenvedéllyel, és BUMM! Elcsattan az első csók! -üvölt rám, én pedig reflexből magam elé kapom a táskámat, felsikítva. Szerintem a maradék szőke hajam is elkezdett kifehéredni a meglepettségtől, az előző pár percet elképzelve. 
-Jézusom, Tae, állj már le! A frászt hozod rám! -csapom meg a fejét egy kicsit. -Most komolyan Namjoon-nal? Pfuj! -nyújtom ki a nyelvemet. 

-Srácok, jól vagytok? Csak az előbb itt visítoztatok. -mondja egy srác, akinek a nevét se tudom. Ellököm magam a faltól. Mondjuk, két srác, akik bent sikítoztak a vécében... Nem kínos, cseppet sem. De én és Namjoon? Én hetero vagyok, ő meg egy űrlény! Ez így nem passzolna akkor sem, ha hupilila lámák hullanának az égből. Ahogy kisétálunk a mosdóból, látom, ahogy a fiú már vár rám. A telefonját bújja. Én is bekapcsolom az enyémet. 

-Jé, ott van Namjoon. Sok sikert! -tol oda Namjoon-hoz a seggemnél Taehyung, én meg a szememet forgatva visszafordulok, felmutatva a középső ujjamat neki. 

-Szia. -köszön nekem, én meg visszamorgok valami "helló"-félét. -Mutasd az utat. 
-Oké, de mielőtt elindulunk, leszögezném, hogy nincs semmi tapi, semmi puszi, meg semmi ilyesmi! Egy rossz mozdulat, és tudd, hogy sokáig baseball-oztam, az ütő pedig az ágyam alatt van! -teszem fel az ujjamat, mire Namjoon röhögni kezd. 
-Most komolyan, azt hiszed, tetszel nekem? Vagy ez most honnan jött neked? -kacag tovább. 
-Nem tudom, csak úgy. Fő a biztonság. -hagyom rá megrántva a vállamat, majd elindulok. 
-Ja, fő a biztonság, meg a no homo. -teszi hozzá mellém lépve, a beszólásán csak halványan elmosolyodok. 

Mégsem röhöghetek, az túl nagy gyengeség lenne, nem? 

🍑🍑🍑
mikor kiraknád a részt már hajnali háromkor, de túl lusta vagy hozzá :"D
további szép napot, puszi a pocikra 💕
🍑🍑🍑