𝐒𝐙𝐄𝐑𝐄𝐋𝐄𝐌𝐁Ő𝐋 𝐉𝐄𝐋𝐄𝐒 ; 𝐧𝐚𝐦𝐦𝐢𝐧

3. Hupilila lámák?

Ahogy egyre közeledünk a házunk felé, elkezd kattogni az agyam azon, amit Tae mondott. Mit tudhat ő Nam-ról? Talán Namjoon meleg? Vagy Tae csak hülyített, és légből kapta a dolgokat, amiket mondott?

Az ajtó elé érve előveszem a kulcsaimat, azonban Nam megáll a kapuban.
-Azta, ez a ti házatok? -kérdezte, ahogy felnézett. Egy pillanatra megsajnáltam, majd hátrafordultam.
-Jajap. Miért is?
-Egyik újévkor ezt akartuk megdobálni.
Megsajnálás? Kell a fasznak!
-Értem... Bizonyára nagyon felizgulhattatok a ház fehér színére, igaz? Engem a hegyes kerítés szokott lázba hozni rendesen minden este, de szólj és akkor átépítem a házat.
Amíg Namjoon nevetett, kinyitottam az ajtót, lerúgva a cipőmet. Felkapcsoltam a lámpákat, hogy lássak is valamit, majd kivettem a hűtőből egy üveg narancslevet, pohárba töltve. Újra Taehyung szavai jártak a fejemben, meg Namjoon és én. Na és a hupilila lámák...
-Fent vagy lent tanuljunk?
-Ahol alacsonyabb a széljárás, hogy ne söpörje el a maradék eszedet. -vágta rá, mire egy cöcögést kapott válaszként.
-Ez olyan szar poén, hogy majdnem röhögtem rajta. Próbálkozz csak, engem nehéz megnevettetni! -tártam szét a karjaimat.
-Fogsz te még nevetni a közelemben, ne aggódj... -sóhajtotta, leülve az asztalhoz. -Mi volt a házitok matekból?
-Na nem volt matekunk.
-Tegnap biztos volt, na?
-Fasz tudja! -forgattam a szememet. -Majd lemásolom valakiről szünetben.
-Na, azzal kurva sokra mész majd az életben, gratulálok!
-Köszönöm szépen. -feleltem vigyorogva, de a követő pillanatban Namjoon a telefonom felé kapott. -Hé, te meg mit csinálsz?
-Írok Taehyung-nak a nevedben, hogy mi volt a házi. -felelte lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy vadidegen hapsi turkál a telefonomban.
-Add azt vissza! -ugrottam rá hátulról Nam-ra, hogy visszaszerezzem a telefonomat. Velem senki nem bánhat így, nehogy már Piroska bassza a farkast!
Ahogy a fiú megfordult, az arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy összeért az orrunk. Éreztem Nam szív dobogását.
-Ugye tudod, hogy veled kurvára nem könnyű? -kérdezte halkan, visszanyomva a kezembe a telót. Ahogy a kezéhez értem, éreztem, hogy forró. Mi a fasz? Az én kezem is elkezdett izzadni, ahogy éreztem ezt az egészet.

Kemény fél óra küzdelem után meg is lett a házi, azonban mikor arra jutott a feladat, hogy megoldjam, Namjoon elkezdett telefonozni, én pedig csak ültem ott, mint egy darab szerencsétlenség, kezemben a tollal, meg a füzettel, ami olyan fehér volt, mintha az extraszűz hó januárban. Erőt vettem magamon, belevágva a közepébe.
Jó, akkor kezdjük az első feladattal.
32x+1- 3x+2 = 162.
Te jó isten fasza, ezt még lemásolni is szenvedés!
Oké, akkor ez... asszem visszavezetés. Ja, ez tényleg az. Ezt láttam, mikor befestettem poénból a körmömet rózsaszínre. Az olyan jó szín volt, tökre tetszett, főleg az a pasztell, amin ha megcsillant a fény, csillámosnak hatott. Mi? Jaj, elkeveredtem. Akkor visszavezetés, igaz? Ez harmadfokú? Vagy másod? Nem, ez első, erre kaptam hármast még előző évben. Na, nem is! Ez másodfokú, tudom. Egy másodfokú visszavezetés rendel... Az órára nézek. Már eltelt egy negyedóra, jesszus! Olyan lassú vagyok, omagassh... Lehet, hogy alapból lassúnak születtem. Mondjuk akkor nem lennék jó táncból. Lehet, hogy matekon más állatot képviselek, mint például táncon. Matekon egy lajhár vagyok, táncon meg egy... egy hupilila láma. A lámák olyan cukik, ahw. Milyenek lennének hupilila színben? Biztos tetszene a másik lámáknak. A lámák szeretik a lila színt? Megvan! Ha leérettségiztem, tenyésztek egy egész hupilila láma-fajtát.

-Kész vagy? -kérdezi hirtelen Namjoon, én meg ránézek. Ja, ő is itt van?
-Nem.
-Hol tartasz?
-Az... elejénél? -mosolygok kínosan.
-Meddig jutottál el?
-A hupilila lámákig.
Namjoon felhúzza a szemöldökét.
-Nem tudom, miért nem lepődök meg... Hol akadtál el? -kérdezi, közelebb csúszva hozzám.
-Ott, hogy... Ah, nem tudom! Annyira nem passzol semmi sem a matekban nekem! Hülyének érzem magam ehhez az egészhez, mindenki tökre vágja, nekem meg... Semmi tehetségem, de még erőm sincs ahhoz, hogy koncentrálni tudjak... Anya és apa azt akarja, hogy orvos legyek, vagy valami más szarság, pedig én táncos akarok lenni... És muszáj lesz egy hülye matekos egyetemre mennem, mert... Nem fogadnák el... -suttogom az utolsó szavakat, majd érzem, ahogy az egyik könnycseppem legördül, utat törve magának az arcomon, a szemembe hulló hajamon keresztül, lecseppen a matekfüzetre. -Apa szerint csőd, ha táncos akarok lenni, anya meg... Anya nem akarja, hogy azt csináljam, amit akarok! -zokogok fel, magamhoz húzva a térdeimet, beletemetve arcomat lábaimba. Egy ideig csak csendben ülünk egymás mellett, Namjoon szomorúnak látszik, aztán felém fordul.
-Akkor... gondolom fájt, hogy ezeket mondtam. Sajnálom, csak olyan makacs vagy, mint egy öszvér.
-Tőled nem. -törlöm meg a szememet az ujjammal. -Megszoktam, hogy geci vagy velem. -nevetek fel.
-Nem tehetek arról, hogy-
-Miről?
-Semmi.
-Ez király. És akkor most mit csináljak? Úgyis letelt az egy óra, neked menned kell, nekem jönnek a szüleim haza. Ha megtudják, hogy korrepetálni kell, nekem végem. Hülye vagyok a matekhoz, te sem tudnál segíteni, a szüleim kinyírnak, ezaz! Még valami, ami keresztbe tehetne nekem?
-Honnan veszed, hogy nem tudok segíteni? Figyi... megadom a számomat. Bármikor írhatsz, ha valamit nem értesz, vagy tudod, na. De szigorúan csak reggel hét és este kilenc között!
-Persze, főnökúr... Ahogy parancsolod.

Kissé lenyugszok, főleg, miután Namjoon megsimogatta a vállamat (!!). Beírjuk egymás számát, majd a fiú elmegy. Elkeseredettségemben, vagy éppen elégedettségemben, hogy foglalkoztam 10 percet a matekkal, leülök telefonozni. Rápillantok a matek füzetemre, és most először... bűntudatot érzek, mert nem egyedül csinálom meg. Pedig én esküszöm, olyan szar vagyok matekból, hogy egy vak és skizofrén láma is előbb menne át az érettségin. Az is csoda, hogy eddig megcsináltam a tizenkettedik osztályt!
Megnézem Namjoon számát.
Főnökúr 🤦🏻‍♀

Melőtt még rátenném az ujjamat a billentyűzetre, felugrik egy szövegbuborék.

Főnökúr 🤦🏻‍
Megvan a házi, te nyomi?

Jimin 🎈
a magasságom nem összevonható az értelmi szintemmel, tudd a helyed 🙄

Főnökúr 🤦🏻‍
Hát
Szerintem pont olyan magas vagy, mint az értelmi szinted :)

Jimin 🎈
HUU
majdnem megsértődtem, fuhh

Főnökúr 🤦🏻‍
Jó is
Úgy feltétettelek, hogy összetöröm a kis szíved dyk
Na kész van a házid?

Jimin 🎈
miért lenne? nem táltosodtam meg egy óra alatt 😒😫

Főnökúr 🤦🏻‍
Miben segítsek? :"D

Jimin 🎈
úgy... az egészben? 😅

Főnökúr 🤦🏻‍
Jézusom
Te tényleg reménytelen eset vagy 😂
Most az egyszer megcsinálom, de a következő alkalommal már neked is meg kell erőltetned magad, készen állsz rá?

Jimin 🎈
másra se vágyok, kérlek!

Főnökúr 🤦🏻‍
😂😂
Milyen óráid lesznek holnap?

Jimin 🎈
csak szarok, művtöri, tesi kétszer is egymás után, rendes töri, meg az ominózus matek 😞😞

Főnökúr 🤦🏻‍
Téged rendesen ver az élet

Jimin 🎈
tudom, szerinted?

Főnökúr 🤦🏻‍
Akkor
Hmmm
Lenne kedved elmenni délután mégegyszer megnézni ezt az egészet?

Ez valami randi? Vagy lehet, hogy csak túlreagálom. De... Akkor miért akarok valahogy találkozni holnap Nam-mal? Jaj, írnom kell Tae-nak!

Törpicsek 🙈❤
sziaa
nagyon nagy baj van

Tumblis fasz 💕
Nem éred el a szekrény tetejét?

Törpicsek 🙈❤
ez aranyos volt
nem, nam

Tumblis fasz 💕
Tudtam!
Ahw
Ez
Igazi
Szerelem
Imádlak titeket
A cica meg a panda ahe

Törpicsek 🙈❤
elmondhatom?
rezgeted a telefont, mint egy vibrátort, geci

Tumblis fasz 💕
Persze mondd csak a szaftos részleteket :3

Ahogy felvázolom a helyzetet, Tae folyton beleírogat, meg idióta emojikat és gifeket küldözget, ami miatt kissé elég nehéz elmondani, de a lényeget persze felfogja. Taehyung be van tanítva, okos egy példány, én mondom!

Főnökúr 🤦🏻‍
Itt vagy még?

Jimin 🎈
nem
már rég elszublimáltam

Főnökúr 🤦🏻‍
A kémiát tudod, de a matekot nem érted, magyarázd már el kérlek 😂

Jimin 🎈
majd megtudod
...

Főnökúr 🤦🏻‍
Jó, ne sértődj már ._.

Jimin 🎈
persze
de most mennem kell
szia

Főnökúr 🤦🏻‍
ja
helló

Most picsásnak hisz? Hát higyjen! De attól még...
Remélem áll az a holnapi találkozó.

🍧🍧🍧
kis késéssel, remélem elnyerte a tetszéseteket 💗
vigyázzatok magatokra, puszi a pocikra 💕
🍧🍧🍧