1.rész

379 25 2
                                    

Evelin

-Anyu! Most már tényleg mennem kell!-mondom, miközben próbálok kimászni szoros öleléséből

-Nagyon vigyázz magadra!

-Oké. Puszi!

Csomagjaimat a kezembe véve szaladtam a repülőhöz.

Amint felértem rögtön helyet foglaltam a kapott helyemre.

Laura az egyik bff-em foglalt helyet mellettem.

-Oh!-sikkantok felhallkan- Nem hittem, volna, hogy te ülsz mellém.

-De bizony.-köszönt mosolyogva

-Már várom, hogy Német hegyek levegőjét szívhassam.

-Ja, a sok kullanccsal együtt.-mondja szörnyűködve

-Csak 1 hetet kell, kibírod.

-Az sok! Remélem majd lesz kivel elterelnem a figyelmem.-a szemével a mellette lévő osztálytársunkat méri fel

-Komolyan? Ő?

-Tudod milyen helyes.

-Lehet.-néztem meg még egyszer

Barna haj és barna szemek. Pár észre vehetetlen szeplő, amitől még aranyosabb lesz édes mosolyát eltekintve.

-Azonnal szállj le róla. Különben véget vetsz a barátságunknak.

-Nem is érdekel.-mondom elfordítva tekintettem

-Na azért.

A barátságunk már lassan 10 éve tart. Tíz évvel, ezelőtt vagyis nyolc évesen megfogadtuk, hogy SOHA egyikünk kiszemeltjét se akarjuk. Ha, valamelyikünk ezt megszegi véget ér egymással való kapcsolatunk.

-Na, én alszok.-jelenti be Laura

Gondolom, megártott neki a hajnali 1-kor való kelés. Bár, én is akor keltem.

/Németországban/

A repülőtértől busszal mentünk a táborhelyig.

A tábor kicsit elhanyagolt. Ezalatt nem a pókhálókra és még nem is a penészre, hanem a repedt plafonra gondolok.

Gyorsan leraktam a bőröndömet és mentem is ki. Kint már a tanár várt a busznál.

-Na ma, a Fekete erdőt látogatjuk meg. Mivel még csak reggel 7 van, ezért jöhet a torna.

Torna? Ne már.

/Torna után/

Mindenem sajog.

Az a .... Tanár.

-Holnap ismét torna.

Holnap? Nem fogom ismét kibírni.

Egy köztudott tény rólam utálok mindenféle mozgást. Kivéve a sétát azt viszont imádom.

Elmentünk reggelizni majd neki láttunk az útnak. De előtte még mindenki bepakolt a túrára, vagyis én bepakoltam.

Felvettem a sportcipőm és nekivágtunk.

-Gyere Evelin.-suttog Laura

-Hova?

-Gyere a sor végére Ádám is ott lesz.

-De miért nem mész magad?

-Mert akkor rájön, hogy szeretem.

-Tegnap még nem Máté tetszett?

-De, de ő nem az igazi.

-Egy 18 éves lánytól én elvárnám, hogy tudja kibe szerelmes. De tőled nem lehet semmit elvárni.

-Na de, gyere már.

Ádám

-Szia Ádám!-ordítja a szőkeség

-Szia, Laura.

-Hello.-köszön hallkan a mellette álló lány

Annyira ismerős. De hogy is hívják? Valami B betűs az biztos. Barbara? Bogi? Betti?

Na, itt is van az első rész.
💬&⭐ha tetszett.

Elvétett lépések /befejezett/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora