Elvétett lépések /befejezett/

4.rész

Evelin

Az elmúlt pár órában csak sétáltunk. Próbáltunk az ösvény mellet maradni, ami kb. 20 m feljebb volt.

-Már kezd sötétedni.-mondom, miközben az eget pásztázom

-Jól van, akkor letáborozunk.

-Nincsen sátrunk.

-Ott van egy kisebb barlang.

-Ha medve van benne, akkor én nem megyek be.

-Elférnél mellette.

-Akkor sem!

-Oké. Oké. Szét nézek bent.-indul a barlang felé

-De ha van valami..-kapok a karja után

Egy halvány mosoly terül, az arcán miközben vissza nézz rám. Lehámozza a kezemet a karjáról.

-Nem kell engem féltened.

Próbáltam a mosolyt fent tartani, de nem tudtam mit reagálni a válaszára.

Ádám

Elindultam a barlang felé.

-Én megyek előre.-csattan fel mögülem Evelin.

-Menj.-engedem előrre.

Elindult tehát barlangba. Pár pillanat múlva már szaladt is ki.

-Mitől szaladsz?

-Üres.

-Ennek örülök. De mitől szaladsz? Ismétlem a kérdést.

-Nagyon sötét van bent.

-Lehet, nem kellene este lámpával aludnod.

-Már kezdtem azt hinni kedves.

Evelin

-Ezt bóknak vesszem. Na de most gyere, fát kell gyűjtenünk.

-Miért kellene mennem?

-Akkor maradj és vigyáz a cuccokra.

-Miért én?

-Látsz itt valaki mást? Mert, én nem.-mondta és elindult a fák rengetegébe

Mérgesen egyik fa aljában telepedtem le. Ledobtam magamról a vizes holmikat.

Hogy szerethettél bele ebbe a semmirekellőbe Laura?

Valami csúszósát éreztem meg a lábamnál. A tekintettemet rögtön oda szegeztem. Nem más volt ott, mint egy kígyó, amint ezt sikeresen felfogtam felugrottamé és egy halk sikítás hagyta el a számat.

Ádám

Egy nagy rakás fa cipelése közben Evelin sikítása ütötte meg a fülemet.

Mégis mi a francért sikolt? Talán minden éhes állatott ide akar hívni?

Rögtön gyorsabbra vettem a lépést.

Amint Evelint megláttam a „Jól vagy? Mi történt?" Kérdések helyett más hagyta el a számat.

-Meg örültél? Itt sikítasz egy erdő kellős közepén?-mondtam

-Meg ijedtem! De téged ne is érdekeljen te érzéketlen!

-Mégis mitől ijedt meg a drágalátos hercegnő?

-Semmi közöd hozzá.

-Rendben.

Be vittem a fákat és elkezdtem a tüzet gyújtani, ami gyújtó nélkül nehéz.

Evelin

A sírás határán állva ülök le egy távolabbi fához.

Hogy lehet ilyen bunkó valaki?

Helló mindenkinek!

Ádám túlzásba vitte ezt az egészet. De most Evelin se tud tőle elmenekülni.

Szánjuk meg Evelent egy 💬 & ⭐