Elvétett lépések /befejezett/

8.rész

Ádám

-Tudod mit? Nem érdekelnek a szabályok.

Karjait és nyakam köré fonta miközben kezeimet derekára raktam.

-Nem tudom, miről beszélsz.

-Ne is akard.

-Nem is akarom.-súgom ajkaira

Mint éhes állat a friss húst, úgy faltuk egymást.

Egy pillanatra sikerült megfeledkeztem a körülöttünk lévő világról.

Elmélyültem benne. A vadcsókot valami más, valami jobb váltotta fel.

Nem akartam elválni tőle, az ajkait mintha nekem teremtették volna.

A derekánál fogva még közelebb húztam magamhoz, így még jobban birtokba vehetem tökéletes száját.

Álltalában ha hosszú ideig csókolok, valakit annak oka lehet. Okok között a szerelem nem szerepel. Legtöbbször csak a másik fél érdekében cselekszem, vagy a saját szekszuális vágyaim kielégítésé miatt.

De most semmi ilyenről nincs szó. Most csak.. egyszerű vágy hajt minket.

Semmi mocskos dolog.

Mint egy ártatlan bárány, olyan.. Tiszta.

Kezeimmel lassan hanyatt fektettem Evelint, de közben egyetlen pillanatra sem szakítom meg a köztünk lévő kapcsolatot.

Kezemmel az oldalát kezdtem el simogatni, miközben a másikkal magamat tartottam.

Evelin

Kezei lassan már a hasam környékén jártak.

Az előbb érzett kellemes érzés lassan kezdett elmúlni.

Kissé veszélyezve kezdtem el magam érezni.

Valami furcsa dolog lett úrrá rajtam. Kezem egy kissé elkezdett remegni, a szívem, ha tudott még hevesebben vert, úgy éreztem mintha belettem volna zárva.

Bezárva egy szűk helyre.

Ezt hívják... félelemnek.

Kezeimet Ádám mellkasának támasztottam, elkezdtem eltolni magamtól.

Lassan felfogta mit is akarok. Felült és szabad helyet hagyva arébb mászott.

-Bocsi ha..- kezdte vakarni a tarkóját- ha. Túl messzire mentem.

-Ne tedd még kínosabbá.

-Oké.

-Alszok..-mondom és lefekszek

Most elmennék, de csak még jobban eltévednék. Ezért inkább itt maradok vele kínos másodperceket.

De mégis mi ütött belém?

Olyan jól csókol. 

A számhoz érek és valami melegérzés tölti el a szívem.