5.rész

243 24 2
                                    

Evelin

Hogy lehet ilyen bunkó valaki?

Az égre fel nézve észre vettem, hogy már este lett.

A vizesruháimat hidegebbnek éreztem, mint eddig voltak. Magamhoz öleltem a táskámat, majd behunytam a szemem és próbáltam elképzelni, hogy nem itt vagyok.

Elképzelni, hogy egy melegágyban fekszem, miközben a fülembe a zene bömböl.

Milyen szép is lenne, ha igaz lehetne.

Ádám

Már egy jó ideje kint üldögélt, magában.

Lehet túl durva voltam?

-Hé figyi..-kezdek bele a beszédembe.-lehet az előbb túlzásba estem. Nem gondoltam komolyan, amiket mondtam csak az ideg beszélt. Figyelembe kellet volna, hogy te nem olyan, vagy mint Laura. Megtudsz bocsátani?

Semmi válasz.

-Nem vagyok jó bocsánat kérésben, ennyitelik tőlem.

Felkeltem a földről, mert ismét semmi válasz nem érkezett.

-Bocsánat. De kérlek, mondjál már valamit! Ha nem szól hozzám azt is megértem. De nem akarok magamban beszélni, mert akkor azt hiszik megkergültem.

-Végül is rajtad kívül senki nem látná.-nevetem el magam kínomban

-Igazából..-ültem le mellé.- örülök, hogy velem vagy. Azért mert itt vagy van értelme keresni a kiutat. Ha nem estél volna le csak én, akkor el se indultam volna ott maradtam volna a víz alatt. Csakis miattad sikerül ezt a helyet elhagyni.

Amint oldalra pislantok, Evelin kedves mosolya helyet mást láttok. Egy édesen alvó lányt.

Szóval eddig magamnak beszéltem. Tapsot érdemlek.

Kelt sem fel vagy vigyem be? Mivel nem tudom a barlangot arrébb vinni, ezért őt kell bevinni.

Egyik kezemet a combja alá rakom, míg a másikat a hátára.

Sokkal könnyebb, mint gondoltam.

Lefektettem egy földre.

Ott akarnám hagyni, de a keze a pólómat, szorítja.

/Másnap/

Evelin

Meleg karok ölelésében ébredek a kemény földön.

Meg kellet fordulnom, hogy, megbizonyosodjak a tulajdonosáról.

Az óriás kezek nem más, mint Farkas Ádám tulajdona. 

  

Mindenkinek boldog őszi szünetet!

💬&⭐ha tetszett.  

Elvétett lépések /befejezett/Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang