Sárkányháború II. - Purgatórium(KÉZIRAT)

VI. Fejezet - A döntő

A második nap után összesen tizen maradtunk. Mondanom sem kell, hogy Andrew is ott volt.
Nem kellett volna sok meccset lejátszani, hogy a fináléba jussunk, azonban az, hogy két kiválasztott is a legjobb tízbe került, eléggé felháborította a kedélyeket.
A harmadik nap reggelén megint összegyűltünk az arénában, Livinus pedig egy rövid beszédet tartott.
- Kedves diákok, versenyzők! Elérkeztünk az utolsó megmérettetésekhez, melynek végén kiderül, ki a legerősebb diák az iskolánkban! Bár most úgy tűnik biztonságban vagyunk, a sötét erők jelenleg is ellenünk gyűjtik erőiket. Használjátok ki azt, amit itt láthattok, hiszen mindig tudunk tanulni egymástól valamit. Legyen a mai nap is súlyos sérülésektől mentes... - mondta volna, de az egyik versenyző a szavába vágott.

- Igazgató Úr! Bocsássa meg, hogy félbeszakítom, de mi miért is állunk itt pontosan? Két kiválasztott is itt van a döntőben, és mind láttuk mire képesek. Az Adlard fiú legyőzte az iskola legerősebb diákját, tudjuk, hogy James nyert volna, ha ők nincsenek. Azt is tudjuk jól mi lesz a vége, ők fognak egymás ellen harcolni. Akkor a felesleges erőfeszítéseket elkerülve én azt mondom, hogy játszák le ők a finálét, de akkor mutassák meg mire képesek igazából! Vonjanak burkot az aréna köré, és hagyják, hogy teljes erőbedobással küzdjenek! - fejezte be.

- Ez nem így működik! A tanács engedéje kellett ahhoz is, hogy pályára állhassanak, és ... - folytatta volna, de megint a szavába vágtak.

Ezúttal a Tanács képviselője volt az.

- A Tanács jóváhagyja a kiválasztottak mérkőzését. A megfelelő személyek elkezdhetik felállítani a védőburkot.

Livinus-t elöntötte a harag, amiért így semmibe vették az ő beleszólását, de a Tanács ellen még ő sem állhatott ki egyedül.
- Legyen! A burok felállítása órákat vesz igénybe, addig minden diák vonuljon vissza a hálókörletébe! Csak az én engedélyemmel lehet elhagyni az iskola épületét! - tette a pontot a végére.
*
- Azért ez nem volt semmi! Sose láttam még dühösnek az igazgatót - mondta David már a szobánkban.
A lányok is velünk voltak, igyekeztek lelket önteni belém a mérkőzés előtt.
- Óriási tiszteletlenség volt félbeszakítani őt, ráadásul kétszer is. Tudtátok, hogy ha elvállalta volna, akkor most ő vezetné a Tanácsot? Ő a legidősebb élő sárkány.. Több, mint hétszáz éves! - mondta Kait.

A többiekkel egyszerre döbbentünk le. Sejtettem, hogy sok mindent megélt már, de azt nem, hogy ennyire öreg.

- Ugyebár lassabban öregszünk, mint az emberek. Mégis csak egyetlen egy sárkányról tudunk, aki természetes halált halt. Általában a harc visz el minket. Az az egy sárkány azonban 1520 évesen halt meg. Mindezt úgy, hogy előtte ő is nem egy csatában vett részt. Ha teljesen nyugodt életet élnénk, talán több ezer évet is képesek lennénk megélni - magyarázott tovább Kait.

- Waow! Azért az nem semmi! - közölte David.
- Tőled nem is vártunk komolyabb reakciót, David - élcelődött Kait.

- Hmmp - húzta fel az orrát David.

- Srácok, inkább azt találjuk ki, hogyan fogok kiállni Andrew ellen. A burok miatt az ég adta egy világon semmi se fogja megakadályozni abban, hogy teljes erővel nekem ronthasson - mondtam aggodalmasan.

- Igen, a burok mindent odabent fog tartani. Egy kis helyen is megtörni perceket vesz igénybe, addig bármi megtörténhet. Felelőtlen döntés volt a Tanács részéről- mondta Kait.
- Felelőtlen döntés volt kiválasztottakat hagyni indulni - mondta Kayo.

- Milyen igazad van. Villogni az erőnkkel, hogy le tudunk győzni az iskola diákjai közül bárkit. Pedig mindenki tudja, hogy ha komolyan vesszük, akár Livinus ellen is kiállhatnánk. Hülyeség volt elindulni rajta. Most azonban fel kell készülni arra, hogy Andrew győzni akar majd - mondtam.