Sárkányháború II. - Purgatórium(KÉZIRAT)

II. Fejezet - Irány a suli

- Azta Dan! Valahogy elfelejtetted mondani, hogy kőgazdag vagy! A nevelőszüleim miatt én se szenvedek hiányt a drága pompájukból, de a ti birtokotok sokkal menőbb! - ámuldozott David.
- Hát igen, a múltheti partin nem láthattatok sokat belőle. Őszintén, ha tudom, hogy ezzel jár a kiválasztottság, akkor visszautasítom, vagy ilyesmi - mondtam.
- Nekem sincs hozzá sok kedvem. Igaz nálunk a figyelem nagy része inkább Andrew-ra irányul, nem rám, de még így is kaptam pár ajánlatot ami a házasságot illeti - panaszkodott velem együtt David.
- Nálunk meg minden rám maradt Kasumi után. Nem elég, hogy folyton folyvást eszünkbe jutattják őt, a kérők még ennek ellenére se bátortalankodnak odajönni. És mosolyogni kell rájuk, meg úgy tenni, mintha nagyon örülnél nekik - bukott ki Kayo-ból.
Neki különösen nehéz volt ez a nyár, nem is tudtunk mit mondani neki.
- Mindenkinek nehéz. Engem Dan-nek is megpróbáltak beajánlani a szüleim. Értitek, Dan-nek! - próbálta oldani a hangulatot Kait.
- Na azért nem mintha olyan rossz parti lennék! Elvégre én vagyok Ddraig kiválasztottja, a híres Adlard család sarja! Annyi ajánlatot kaptam már, hogy ki se látszok belőlük! - szálltam be én is, közben olyan pózokat vettem fel, amit a testépítők szoktak a versenyeken.
Végülis bevált, még Kayo is elmosolyodott.
- Akkor ha már mindenkibe visszatért az élet, medencézhetnénk is - ajánlottam fel.
El is indultunk mindannyian, egyedül Andrew kuksolt továbbra is a házban, mivel kénytelen voltam őt is meghívni.
A lányok még beszaladtak átöltözni, de nekem meg Davidnek csak le kellett vennünk a pólót. Mire ők visszaértek, mi már a medencében birkóztunk.
Amikor megláttuk őket, egyszerűen meg kellett állnunk egy pillanatra.
- Legalább becsukhatnátok a szátokat, fiúk! - szólt oda Kait.
Kayo csak nevetett rajtunk.
Mindketten bikinit vettek fel, ami nagyon jól állt rajtuk. Kait egy teljesen fehér szettet viselt, ami kifejezetten illett hozzá, ellensúlyozta az amúgyis elég világos bőrét. Kayo egy rózsaszín darabot választott, ő is nagyon jól nézett ki.
Egész évben csak az iskola egyenruhájában, vagy páncélban láttuk őket, ezért csak akkor tűnt fel mindkettőnknek, hogy tulajdonképpen két érett nő áll előttünk, még ha csak ezévben leszünk tizenhét évesek.
- Na ha már eléggé megnéztetek minket, akkor talán mi is beszállhatnánk - szólt be megint Kait.
- Mi eddig se tartottunk vissza titeket - mondtam, majd lepocsoltam őket.
- Adlard, ezzel aláírtad a halálos szerződésedet! - mondta, majd egy jól irányzott mozdulattal beugrott közénk, mindkettőnket arrébb lökve a vízben.
Vízipisztolyokkal és szivacstárgyakkal csépeltük egymást, mint pár átlagos tinédzser, amikor vízközelbe kerülnek. Először éreztem úgy, hogy valami úgy történik a nyáron, ahogy azt akartam.
Órák teltek el így, csak akkor szálltunk ki a vízből, amikor a bőrünk már mindenhol ráncos volt.
Épp törülköztünk, amikor bizsergést éreztem a hátamon. Megfordultam, Kait állt velem szemben.
- Csak.. észrevettem a heget a hátadon - mondta.
- Semmi gond. A sok egyedi átváltozástól van. Nagyon megterhelő a bőrnek amikor előtörnek a szárnyaim. A jobb vállamon lévő heg van csak az egyik démontól.
- Azért, neked se lehet okod panaszra. Úgy nézel ki, mint egy ókori adonisz - csapott a hátamra David.
- Ha Hulbert belőled is kihajtaná az életet is, akkor te is így néznél ki. De ne aggódj, azt mondta szeptembertől mindőnket kezelésbe fog venni - csaptam rá én is az ő hátára.
- Ha már szóba került a suli, ti akartok indulni az Elemek Tornáján? - kérdezte Kayo. - Kasumi akart, ezért én gondolkozok rajta. Csak nem tudom, hogy kiválasztottak indulhatnak-e egyáltalán.
- Mi is indulhatunk. Attól, hogy kiválasztottak vagyunk, ugyanúgy végig kell mennünk a suli próbáin, sőt nekünk méginkább - okosított fel minket Kait.
- Akkor én mindenképp indulok. Kasumi miatt. Már csak azért is, hogy bebizonyítsam a világnak, hogy Anzu ereje nem uralkodik felettem.
- Akkor mi nem is állunk eléd, úgyis egy évfolyamot képviselünk - mondta Kait.
- Én viszont egy osztállyal feljebb járok, így nem hagyhatom, hogy a tűz kiválasztottja nyerjen. Nekem kell elvinnem az első helyet, ez egyértelmű - jelent meg Andrew.
- Attól, hogy meghívtalak, az nem jelenti azt, hogy szívesen is látunk itt. Ne felejtsd el hol vagy épp - álltam a támadó fellépés elé.
- Megnyugodhatsz, én is csak azért jöttem el, mert így diktálta az etikett. Elvégre az újdonsült Ddraig-nek nem lehet nemet mondani. Nos, legközelebb már az arénában fogunk találkozni. Remélem nem fogod visszafogni magad, és ketten fogunk a döntőbe jutni - mosolygott elégülten.
- Ne aggódj, úgy lesz - válaszoltam.
Andrew egy gúnyos mosoly kíséretében megvonta a vállát, majd visszament a házba.
- Ne is törődj vele - szólalt meg David. - A kiválasztottság totálisan a fejébe szállt. Azok után amit - egy másodpercnyi szünet után folytatta csak - odalent láttunk tőled, merem állítani, hogy bármikor letörlöd azt a vigyort a képéről.
- Szeretném én is ezt hinni - válaszoltam őszintén. - De óvatosnak kell lennem. Túl sok szem szegeződik a hátamnak.
- Így is indulsz a Tornán? - kérdezte Kayo.
- Nem tehetek mást. Kasumi-ért teszem. És, hogy bizonyítsam egyáltalán nem a haragom irányít.
Érzékeny témához értünk, és ezt ők is tudták. Bólintottak, majd tovább szárítkoztunk. A nap hátralévő részét a házban töltöttük, játszottunk, társasoztunk. A vacsora után mindenkinek adtam egy saját szobát az alváshoz. Nem akartam felvágós lenni, de kicsit jó érzés volt a tehetős örököst játszani. Szerencsére ők tudták, hogy mindez csak színjáték.
Én azonban hiába próbáltam elaludni, nem ment. A Torna és Andrew fogadalma járt a fejemben. Ha alkalma nyílna rá, képes lenne talán súlyos sérülést is okozni, hogy az ellentáborom élére állhasson, mint kiválasztott. Felelevenítettem mindent, amit Hulbert tanított a harcról. A legtöbb diákhoz képest már most nagyobb tapasztalattal bírtam. Hulbert szószerint a szart is kihajtotta belőlem, hogy az élre törhessek. De ami a varázslást illeti.. Sokat kell még fejlődnöm. Alig állok jobb szinten egy kezdőnél, Andrew viszont a kiválasztottság előtt is jól bánt az elemével. Mindenféle stratégiák futottak át a fejemen, amíg bele nem szédültem. Úgy döntöttem, hogy egy rövid zuhany segít majd kiüríteni a fejemet, aztán végre el tudok aludni. Így hát a legközelebbi fürdőben ledobtam magamról a ruháimat, és gyorsan megfürödtem. Épp olyan pózban álltam, amiben inkább tűntem úgy, mint aki lefelé öltözik, mintsem felfelé, amikor rámnyitottak. Még gőzölögtem - ugyanis sokkal kényelmesebb volt a saját hőmmel szárítkozni, amikor mások nem láttak - és az alsóneműmet is még pont fogtam, amikor Kait egy halk nyikkanás kíséretében megdermedt az ajtóban.
- Izé.. ne haragudj.. - kezdte. - Én csak..
Ez most más volt, mint délután. Épp egy szál boxerben álltam előtte, gőzölögve a felhevült víztől.
- Semmi baj - mondtam nyugodtnak tűnve, de valójában eléggé meglepődtem.
Ennek ellenére azonnal levágtam, hogy csak eltévedt. Tudom, mert az első pár napban én is folyton eltévedtem éjjelente. Folytattam az öltözést, ő pedig végignézte. Gondolom ezelőtt sose került hasonló helyzetbe. Érdekes volt látni, ahogy a mindig magabiztos Kait lefagy, mert nem tudja mit kéne tennie. Elpirult, a keze kicsit remegett.
- Eltévedtél igaz? Egy mosdót kerestél, és mire megtaláltad elfelejtetted merről jöttél - mondtam miután felöltöztem.
- Igen - ismerte be kénytelenül.
- Én is így jártam az elején. A szolgákért kellett kiáltanom, hogy vigyenek a szobámba, mint egy kisgyereket - mosolyogtam. - Túl egyforma némelyik folyosó. Visszavezetlek a szobádba, gyere.
Engedelmesen követett, az úton egy szót se szóltunk, még a pillantásomat is kerülte. Még mindig pironkodott. Talán többet gondolt a helyzetbe, mint ami történt. Mindenesetre nem szóltam, csak amikor megérkeztünk.
- Tessék. Nos akkor én megyek is, jó éjszakát! - köszöntem.
Épp indultam volna, de megragadta a karomat.
- Izé.. tényleg ne haragudj. Csak álltam ott, és néztelek - lesütötte a szemét miközben beszélt.
Elengedte a kezem.
- Nem történt semmi. Nem voltam pucér, vagy hasonló, így nyugodtan vedd úgy, mintha csak a folyosón botlottál volna belém - mondtam.
Bólintott.
- Jó éjt - mondta.
Én is elköszöntem, és mindketten visszafeküdtünk aludni. Érdekes módon ezután hamar elaludtam.
Másnap ugyanúgy szórakoztunk. Élveztük a napsütést, és azt, hogy kicsit elszabadultunk a kötelezettségeinktől. De az idő sokkal gyorsabban telik amikor jól érezzük magunkat. Egy szempillantás alatt elmúlt a hétvége. Én visszatértem az edzéshez, mivel már csak három hét volt a suliig.
Edzés közben arra kértem Hulbert-et, hogy tanítson meg védekezni a varázstámadások, és varázslással kombinált harc ellen.
- Indulni akarsz a Tornán igaz? - kérdezte.
Egyből kiismerte a szándékomat.
- Igen - feleltem.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? Mi lesz ha elveszíted az irányítást?
- Nem fogom. Soha többet. Azt akarom, hogy a sárkányok bízzanak Ddraig kiválasztottjában. Őt, és ne Anzu-t lássák bennem - mondtam határozottan.
Nem kérdezett többet erről, tudta mennyire fontos dolog ez. Így hát elkezdett oktatni az igazi harcra. Sokkal keményebb volt a sima párbajnál. Rengeteg új lehetőség tárult elém. Én pedig figyelmesen tanultam.
Végül a nyár szépen elmúlt, és kezdetét vette a tanítási időszak.
Rögtön az első napomon ismét felkeresett a Tanács. Megdícsértek a hozzáállásomért a dolgok menetéhez, illetve a jó viselkedésemért. Úgy kezeltek, mint egy óvódást. A beszélgetés végén megengedték, hogy kérjek tőlük valamit.
- Szeretnék résztvenni az Elemek Tornáján - közöltem.
Halk morajlás futott végig mind a hét tagon. Rövid kupaktanácsot tartottak. Egy páran egyértelműen ellenezték a részvételemet. Végül megszületett a döntés.
- Nos, a körülményeket és a fejlődésedet figyelembe véve.. Talán sikerül jobb belátásra bírnunk az "ellenzéket" veled kapcsolatban. Részt vehetsz a versenyen - mondta a vezetőjük.
Köszönetképpen meghajoltam, majd távoztam.
Ezenkívül az első napunk a berendezkedésről szólt. Átvonultunk a másodévesek lakrészére, a többiekkel együtt. Mikor megkérdeztek minket a külön lakrészről, Andrew kivételével mind visszautasítottuk. Nem akartuk, hogy mégjobban kiválasztottként kezeljenek minket.
Az igazgató a vacsora előtt hivatalosan is megnyitotta az új tanévet. Akkor ott még úgy tűnt, mintha a háború nemhogy közeledne, hanem épp elmúlóban lenne.
Nagyot tévedtünk.

Bocsánat, hogy lassan haladok, de épp a költözésemet szervezem az egyetem miatt, valamint dolgozok is. Viszont pár héten belül rendeződnek a dolgaim, és több időm lesz írni.
Az Író